Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|           irányban lábolt el vele.~- Megállj, csavargó kiált utána keserû
 2    I,  1878|        felelnem. Mit mondjak?~- Mit? Megállj csak! egy ideig halaszd
 3   II,  1883|       beefsteakkel birkózott meg.~No megállj, gondoltam magamban, ha
 4   II,  1882|           Gorove? Eh, Gorove... Azaz megállj csak, hát gondolod, hogy
 5   II,  1882|           hát ez a ruha-darab?~- Az? Megállj csak! Aha, tudom már. Az
 6   II,  1882|             mint egy võlegény.~- Hé, megállj csak, gyerek! Fogd ezt a
 7   II,  1882|           ökör. Ezért kár lenne!~No, megállj, mondám magamban dühösen.
 8   II,  1883|       majdnem siránkozó hangon. - De megállj, megállj csak... hopphó!~
 9   II,  1883|      siránkozó hangon. - De megállj, megállj csak... hopphó!~Szemei felcsillogtak,
10   II,  1883|           Tiszára:~»Ha jó volt Gály,~Megállj!«~A fiatal mágnások forrni
11   II,  1884|           írni! Mily vakmerõség! No, megállj!~S mint ahogy a mesékben
12   II,  1883|         szembe jön rá Zsámbokréty:~- Megállj csak, kérlek alássan, egy
13   II,  1885|      visszakiáltott Andreánszkyra:~- Megállj csak, Gábor. Meggondoltam
14   II,  1885|           már most ki fog bevezetni. Megállj csak, hívassuk ki Ábrányi
15  III,  1886| megcsillámlott erre egy szikra: »No, megállj, majd mindjárt bemártlak
16  III,  1886|        összeszorította a fogait:~»No megállj, te lázadó, te rebellis!
17  III,  1886|           tette: magát Jókait.~- Ho, megállj! - kiáltá utána. - Ember,
18  III,  1886|               kiáltá utána. - Ember, megállj! Nem tudsz magyarul írni!~
19  III,  1887|             s a két úr megmaradt.~No megállj, gondolta magában a furfangos
20  III,  1890|            komédiát ûzzön az urával. Megállj, boszorkány, ezt megkeserülöd.
21  III,  1890|     rakpartot ki döntötte le?... No, megállj! Kutyafülûek! Ejha, helyre
22  III,  1892|               SALAMON MINT CAUSEUR~- Megállj hékás!~Ismerõs a hang, megfordulok.
23  III,  1892|        megcsonkult kabinetje élén:~- Megállj idõ! Egy titánt törtél össze!~
24  III,  1893|               Ördöngõs fekete sapka! Megállj, kis fekete sapka!...~A
25  III,  1894|           aki rákiáltott a patakra: »Megállj; ne kanyarogj olyan szeszélyesen
26  III,  1895|             Nagyon szívesen.~- Hopp, megállj még. Ha már olyan makrancos
27  III,  1895|             hogy keresd. Azazhogy... megállj csak. Az bizony a bundám
28  III,  1895|       elmondom jövõre a belvárosban. Megállj Ucsu!~Ucsu egy filozóf mosolyával
29  III,  1895|   könyvkereskedésben.~- Mindenikben? Megállj csak! Azt mondod mindenikben. -
30  III,  1896|      utoljára haragosan szólt így:~- Megállj, páter, téged se védlek