Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|     örömet csinálni, ha a falusi költészet nem játszik is oly nagy
 2    I,  1874|        volna-e a színműírókat, a költészet ezen legnehezebb és legmagasabb
 3    I,  1875|         az éjszaka ellen.~Mennyi költészet van e tiltakozásban! Azért
 4    I,  1875|             De azért jólesik, ha költészet is, s örömmel engedjük át
 5    I,  1878|       Utazás a sivatagon!~Mennyi költészet e néhány szócskában! Mindenekelõtt
 6    I,  1878|       Arany veréb-nél a legújabb költészet terméke; igazi korrajz:~
 7    I,  1878|      mindez fölösleges. A népies költészet, mely körülszövi a bogarakat,
 8    I,  1878|  ösztönszerûleg fölfogja ezt s a költészet védõ pajzsába bújtatja a
 9    I,  1878|        benne.~A Dalmady verse a »Költészet« címet viseli s mint mindaz,
10    I,  1879|          õk megjöttek: megjött a költészet is. Megszólalt a hegedû
11    I,  1879|         a sima padlón. Egy egész költészet és rendszer van e hanyag
12    I,  1879|         Azóta hol a próza, hol a költészet múzsájához hajolva, szakadatlan
13    I,  1880|         A megtisztult ízlés és a költészet tündérkagylójában született
14    I,  1880|    leányka, akiben mégis annyi a költészet, hogy az emberben indokolt
15    I,  1880|         a harminc éven túli nõ a költészet­ben, minél fogva ma a tea-estélyen
16    I,  1880|          az, sõt ellenkezõleg, a költészet iránti fogékonyság és érdeklõdés
17   II,  1892|        aranyos kosarába szedte a költészet gyúlékony anyagnak.~Micsoda
18   II,  1881|      látni a sajátszerû életet a költészet köntösében. Mi magunk pedig
19   II,  1881|          így kinoz engem~E tarka költészet,~Vagy ha terhelve van~Tőle
20   II,  1881|         tája,~Vegyen árnyékába~A költészet fája.~Ott költötte õkelme
21   II,  1882|       elõre.~Meseszerû alak õ! A költészet és a történelem lábaihoz
22   II,  1882| tolvajokról és csirkefogókról, a költészet nimbuszát öntve rá tetteikre,
23   II,  1882|          szívében fölelevenült a költészet. Hivõkké lettek a hitetlenek.~
24   II,  1883|         két Pál fog tündökölni a költészet egén: Móricz Pál és Gyulai
25   II,  1885|         és menyasszonyt, kinek a költészet iránt fogékony lelke megkedvelte
26  III,  1886|      mélabús suttogásban, hogy a költészet minden bánatot megenyhít.~
27  III,  1888|    csinálja.~Õ azonban az isteni költészet, a Hypocrene poharát csakhamar
28  III,  1888|      faktorok a társadalomban, a költészet nagy birodalma és a napi
29  III,  1893|       hogy az õszinteség még nem költészet.) Amit nem érez, nem zengi -
30  III,  1896|      hervadásban, elmúlásban van költészet, de a megmaradás sokkal