Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1879| az udvarokon. A vihar oda hajtotta õket a város kellõs közepibe.~»
2 I, 1879| Boszniában meddõ halálharcba hajtotta. De a sors alkalmat nyújtott
3 I, 1879| szél egyenesen a töltésnek hajtotta a vizet, s a méltóságos
4 I, 1880| mosolygott és türelmesen hajtotta meg a fejét, mintha egy
5 I, 1880| A nagykövet udvariasan hajtotta meg magát, azonnal fölkelt
6 I, 1880| megtekintésében.~Miklós némán hajtotta meg magát, s kevés pillanat
7 I, 1880| ajtaján, a mély tisztelettel hajtotta meg magát Neczpály elõtt.~
8 I, 1880| által elfogadott tervet hajtotta végre. Itt sem bûne az,
9 II, 1881| a kocsijára, mindig azt hajtotta: »Eszeveszett gyerekek vagytok
10 II, 1882| menyecske bûnbánólag és hálával hajtotta fejét férje vállára, fogadást
11 II, 1882| tanácsnok már ezelõtt tíz évvel hajtotta örökre nagy komolyan:~-
12 II, 1882| rossz vásárt erõszakosan hajtotta keresztül a többség a törvényhozáson.
13 II, 1883| éppen a Kõrösi uram malmára hajtotta a vizet kijelentvén, hogy
14 II, 1883| mennyország, se pokol - hajtotta elkeseredve Göndöcs apó.~
15 II, 1883| eshetik meg.~- No, lássátok! - hajtotta Andrássy Tivadar. - Mennyit
16 II, 1883| akik itt állnak, mind õ hajtotta a veszedelembe, fél rájok
17 II, 1883| unikumot fedeztünk volna fel - hajtotta valamelyikünk.~- Ej, ej,
18 II, 1883| beszélni«.~- No, én se akarok - hajtotta Németh Albert. - Három csizmadia
19 II, 1884| földönfutó magyarországi jelölt hajtotta ott le fejét a bizalom vánkosaira,
20 III, 1886| legsúlyosabb résznek mindég azt hajtotta, hogy õ akkor éppen csibukozott.~
21 III, 1886| rémítgették, még csak a fülét sem hajtotta rá. Utoljára is abban állapodtak
22 III, 1888| csípett a karján, még meg is hajtotta magát teljes beleegyezés
23 III, 1888| tetszem? - kérdé, s közelebb hajtotta fejét az ügyvédhez, hogy
24 III, 1888| kézi zálog.~Orbán is azt hajtotta egyre, hogy a javaslat homályos
25 III, 1892| elégedve...~És mogorván, epésen hajtotta le a fejét.~A KLUBBAN~A
26 III, 1894| eltaszigálta onnan.~- Kár, kár! hajtotta egyre a varjú.~S valóban
27 III, 1894| gyermek, és csak egyre azt hajtotta:~- Minek volt az? Minek
28 III, 1895| ha nem a mi kerekeinket hajtotta vele. Most még csináljunk
29 III, 1896| isten a halóporában azt, aki hajtotta - és elkezdte kiköhögni,
30 III, 1896| ujjbõr alatt lüktetõ nõi vér hajtotta, és legott papírra volt
|