Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|      õrtüzek, melyeknek a füstjét felénk hajtja a szél...~[......]~
 2    I,  1878|        amint egyre közelebb hozza felénk az idõ - Amerikát.~Ott már
 3    I,  1878|     helyet, ahol a szív van, mely felénk vonta õt valaha. Hátha átmelegszik
 4    I,  1878|           tajtékot túr és köpködi felénk.~Ne keressük: ki õ? Hátha
 5    I,  1879|     kimutatott szeretete hangolta felénk a közvéleményt, s ösztönözte
 6    I,  1879|       szólott okos fiziognómiával felénk fordulva.~- Lássák az urak,
 7    I,  1879|            nemes áramlata csapkod felénk s éppen a darab legnagyobb
 8    I,  1879|      rakva és biztatólag mosolyog felénk a kormány kilenc millió
 9    I,  1879|           annyi jóság sugárzik le felénk.~Milyen történet volt az! -
10    I,  1879|          sodrony rémhíreket röpít felénk Ázsia-, Rumélia- és Konstantinápolyból,
11    I,  1880|          tavasz illatát csapkodja felénk a langyos szellõ, »melytõl
12    I,  1880|         bõségszarujának állandóan felénk lenne fordítva a nyitott
13    I,  1880|           kezdtek a bécsi Burgban felénk, magyarok felé hajlani.
14    I,  1880|       mely felséges szülõi szívét felénk hajlította, s a mienket
15    I,  1880| megtorolni képes legyen, s ha már felénk nem hajlíthatja szívét azoknak,
16   II,  1881|      elismerés jeleivel közeledni felénk.~De ahelyett a bécsi színház
17   II,  1881|       akik németül beszélnek, még felénk kell elõbb hajlítani: s
18   II,  1882|       ördögbe is! - mondá Aranyos felénk fordulva magyarul - Krakkó
19   II,  1882|         az isteni porból, s aztán felénk sandítva, a világon a legnagyobb
20   II,  1883|        Megörültem, hogy Jókai jön felénk. Talán a »Magyarország és
21   II,  1883|   türelmetlenül, gyakran fordulva felénk, jönnek-e már a tanúk. Azokat
22   II,  1884|            öreg cimbora...~Azután felénk fordult:~- Együtt voltunk
23   II,  1885|     trónörököst s büszkék vagyunk felénk hajló szívére.~A lojalitást
24   II,  1885|            A XVI-ik század lépked felénk.~A pöngés egyre közelebb,
25  III,  1886|      király kegyelmes szíve végre felénk hajlott, megtette amit kívántunk.~-
26  III,  1886|  disputákba merülve. Alig fordult felénk egy-két tekintet idegenül,
27  III,  1891|        egyszer egy öreg képviselõ felénk jön, s azt mondja Andrássynak:~-
28  III,  1891|          acél, csak úgy szóródtak felénk a csúnya búgású golyóbisok.
29  III,  1896|  Diogenész, de a lámpásán csak mi felénk (a szabadelvű párt felé)
30  III,  1896|     milyen tele volt a keze, amit felénk nyújtott. Nemcsak hogy az