Rész,  Esztendo/Fejezet

 1  III,  1887|           tátongott, láthatóvá téve Wekerlének az ifjúság hamvától ragyogó
 2  III,  1887| odakölcsönözte a tehetségét is mára Wekerlének.~Egy fényes beszédet csapott
 3  III,  1887|         csak beszéljen.~Könnyû volt Wekerlének most, rátérdepelhetett a
 4  III,  1888|            az egész »felfordulást«.~Wekerlének jólesett, hogy neki van
 5  III,  1888|    meggazdagított nemességet átadja Wekerlének:~- Én eleget adtam nekik.
 6  III,  1888|         Gyõry szólott. Éppen kapóra Wekerlének, ki megint egy pompás beszéddel
 7  III,  1892|             mai nap szép napja volt Wekerlének és a szabadelvû pártnak.
 8  III,  1892|           szép úrias dolog az, hogy Wekerlének két pártja legyen (a hajdani
 9  III,  1892|             szóbõsége kimeríthetlen Wekerlének ellenben a látköre nagyobb,
10  III,  1893|        milyen gondolata támadhatott Wekerlének, mikor bejött és szétpillantván,
11  III,  1893|            láthatólag rosszul esett Wekerlének, mert feléje fordult és
12  III,  1893|        megszavazom, megszava­zok én Wekerlének mindent, de mondhatta volna
13  III,  1893|           Az a sajátsága nincs, ami Wekerlének, hogy egyszerre ragadja
14  III,  1893|  replikájában éles hangot használt.~Wekerlének az Apponyi ironikus tövisei
15  III,  1893|          bõrtárcájából. Csak az egy Wekerlének van újdonatúj, erõs, bagaria
16  III,  1893|              nihil aliud«; csakhogy Wekerlének még a szerencsén kívül »
17  III,  1894|           hogy ezekre õ rászolgált.~Wekerlének elsõ dolga az volt, hogy
18  III,  1894|      aggodalmas homlokkal hallgatta Wekerlének a nemes nemzeti eszmét felkaroló
19  III,  1894|           nekik szól. A viruló arcú Wekerlének, aki egy könnyed mosollyal
20  III,  1894|         mégis, ha Wekerle festi le?~Wekerlének olyan veszélyes bûvereje
21  III,  1894|            jelentkezik a fáradtság, Wekerlének a száján.~A dél már jóval
22  III,  1894|          mondott-e valamit a király Wekerlének Szilágyi távozása felõl
23  III,  1894|          régi osztrák politika ez), Wekerlének szívesen engedtek volna
24  III,  1894|          lehetett az, amit a király Wekerlének mondott, személyek elleni
25  III,  1894|         volt. Kilenc még megmaradt.~Wekerlének ellenben csak egy nimbusza
26  III,  1895|            de minthogy frakkja csak Wekerlének volt (a többiek mind messze
27  III,  1895|         Kálmánnak, Tisza Kálmánnak, Wekerlének és a becsületes Duscheknek,
28  III,  1895|           íróasztalaiknál, az egyik Wekerlének szólt, a másik Bánffynak,
29  III,  1896|          kivihetetlenek. Körülbelül Wekerlének is igaza van. Az öreg Tisza