Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| közé. Vonzódom hozzá. Ott ülök folytonosan a nyakán s most
2 I, 1880| kopóid elfogtak, s most itt ülök a rendõrségnél. Elfogtak
3 I, 1880| kopóid elfogtak, s most itt ülök a rendõrségnél. Elfogtak
4 II, 1882| lesz...~- Nem, én le nem ülök, mert még azt mondanák,
5 II, 1882| suttognak, mert illetéktelenül ülök itt.~Tûkön ültem, s ideges
6 II, 1883| a Házban.~- Hogy meddig ülök itt - feleli Kõrösi bánatosan. -
7 II, 1883| Dehogynem, dehogy. Itt ülök én, barátom, szorgalmasan
8 II, 1883| engedett szóhoz jutni«.~- Nem ülök - mordul rá mérgesen az
9 II, 1883| egyszer:~- Ha én a nyeregben ülök, ha szereti az isten a lovat,
10 II, 1883| tárgyalási teremben.~- Ott ülök három hét óta.~- Én is.
11 II, 1885| barátocskám, Pozsonyban. Ott ülök az indóházban Bécsbe menendõ,
12 II, 1885| teremszolgákkal.~Amint morfondírozva ülök a karzaton, fölrezzenek
13 III, 1886| nem addig, míg én itt ülök«. Azazhogy mégsem ezt mondom.
14 III, 1886| kergetik szét, amikor nem ülök itt«. Nem, nem! Valami mást
15 III, 1886| nektek, hogy most nem én ülök ott, ahol ti és nem ti ültök
16 III, 1887| magában: »Én már ott úgysem ülök.«~Tisza Lajos gróf, aki
17 III, 1888| Kõrösi itt van-e vajon? Eléje ülök. Az õ »halljuk« kiáltásai
18 III, 1889| akaratomból jöttem ide, ahol ülök, ön pedig nem a saját akarátából
19 III, 1890| rajtam, s én tizenöt éve ülök az újságírói asztalnál.~
20 III, 1891| gondolkozott se így, se úgy.~Ott ülök ugyan a keddi vacsorákon,
21 III, 1891| s én mégis mindennap ott ülök a karzaton. Megszoktam a
22 III, 1892| vetésekre és azt mondja: Itt ülök, ameddig nekem tetszik.
23 III, 1893| torokkal kiabálta: »Nem ülök én fel a népszerûség szekerére,
24 III, 1893| filozofálok, a Ház folyosóján ülök, körös-körül »Púrosz«-ok
25 III, 1893| mindennel meg van elégedve. Ott ülök, fiacskám, délelõttönkint
26 III, 1893| Egy hét múlt el azóta, ott ülök a klubban naponkint, Wekerle
27 III, 1895| haragudjanak rám, hogy itt ülök. Szívesebben ülnék én egyebütt.«
28 III, 1815| kerület!~Lám: nekem olcsó. Ülök a napokban a kávéházban,
29 III, 1896| hogy mióta ebben a székben ülök, az volt az elsõ ígéretem,
|