Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|     templom tornyán szomorúan, tompán kong a harang... még távol,
 2    I,  1877|      el általa.~A vádló szavai tompán hangzanak, mint a lélekharang,
 3    I,  1878|    egyedül.~Ott már szavaztak: tompán, megsemmisülve hörgé: Nem!~*~
 4    I,  1879|      föl Károsy.~E rövid szava tompán rezgett végig a légen, s
 5    I,  1879|      tépett koldustarisznya...~Tompán kongtak az egyhangú léptek
 6    I,  1880|  hangzanak el a negyedek. Majd tompán kong: egy... kettõ.~Egy
 7   II,  1920|        A fúrás-faragás zaja, a tompán kongó kalapácsütések, s
 8   II,  1882|    közé volna szemök szorítva. Tompán, elfásultan tápászkodnak
 9   II,  1882|    mondja.~- Meghalt? - kérdik tompán.~- Dehogy! Megházasodott.~
10   II,  1883|       felhõ borong, s lépéseik tompán, hatalmasan dübörögnek.
11   II,  1883|       vallotta, hogy a kiáltás tompán hangzott, most azt mondja,
12   II,  1883| alávaló személyeskedés« dadogá tompán.~Eötvös megrendítõ szúrós
13   II,  1884|    hanyagul.~- Igen? - felelte tompán Lesskó István. - De hát
14   II,  1885|     zongorázni a padon. Szavai tompán hangzottak, s csikorogva
15  III,  1886| elkezdte.~- Te, Borcsa - hörgi tompán s nekifohászkodik, mintha
16  III,  1886|       vidáman.~- Nem - felelte tompán.~- Hogyan, nem vetted meg
17  III,  1886|   helyeslés zaja, majd sötéten tompán fölzúgott a méltatlankodás
18  III,  1887|        az elnöki csöngettyû is tompán kong...~Aha! Most egyszerre
19  III,  1887|      állok el - hörgé Komlóssy tompán, és állva maradt õ is, Trefort
20  III,  1888|         Az elnök csengetett, s tompán kezdé:~- A vita folyta...
21  III,  1889|       ki.~Hangja a tenyér alól tompán huhog, mint a bagolyüvöltés.
22  III,  1889|    választók... - morogja Éles tompán - ezekhez még csak hozzászoktam,
23  III,  1895|     csak tõled függ - veti oda tompán.~Hanka szégyenlõsen süti
24  III,  1895|  éljenektõl elnyomva, siketül, tompán, mintha valahonnan a föld
25  III,  1895|      emelvény lépcsõin, kardja tompán csörömpöl a színes szõnyeghez
26  III,  1895|        Lépte alatt alázatosan, tompán kopognak a márványkövek.
27  III,  1895|        volt a hangja, és olyan tompán, bágyadtan kongott, mint
28  III,  1815|       szinte megrészegedett és tompán, érzéketlenül nézte a vége
29  III,  1896|    hangzott a Hentaller szava, tompán és zokogva, mint az elmerült