Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|         Nem is volna igazi alföldi szittya, ha még ezek után elevenen
 2   II,  1881| tisztelkedõ Bandériummal jobbjában Szittya Törzsök Atyáinak szokása
 3   II,  1883|           is, pedig ez az egyedüli szittya konyha még, ahova mint valami
 4  III,  1886|    fényesebben bizonyítottad be õs szittya voltodat.~Ebbe aztán bele
 5  III,  1887|      expediet. Csanády Sándor a hû szittya megunta már, hogy mindig
 6  III,  1887|        morogva döcögött haza a vén szittya, aki abban volt eddig kiváló,
 7  III,  1887|     tudományokat eregetik a fiatal szittya koponyákba?~Azért hát, kedves
 8  III,  1887|   amennyiben ti. egy mellette álló szittya (báró Wasmer Adolf), aki
 9  III,  1887|         Mire a mellette álló lassú szittya, aki ugyan nem Tibádtól,
10  III,  1888|         hármas halom országában. A szittya néptörzs csak a »vörös kakas«-
11  III,  1888|             hogy meglett korában a szittya magyarok verjék agyon.~Nem,
12  III,  1888|       nemzetiségi képviselõ lesz a szittya magyarokból. Tudniillik
13  III,  1888|     elsimultak a borongós ráncok a szittya homlokokon. Közeledése nyílt
14  III,  1888|         magyaros fejû, nagybajuszú szittya beteges egy idõ óta, halovány,
15  III,  1888|  rostélyost, Pista bácsi?«~Az öreg szittya fájdalmasan sóhajtott fel:~»
16  III,  1889|        való iszony, hogy tiszta õs szittya vér foly ereidben.~Az is
17  III,  1890|    történetíróira. A szürkülõ fejû szittya szakadatlan gyilkos megjegyzésekkel
18  III,  1890|     beszélj! - mondta az elvénhedt szittya, a kialudt fényû szemei
19  III,  1891|     megilletõdve hallották az öreg szittya poszmogásait, s ettõl az
20  III,  1891|             közösügy« szó, az öreg szittya mindig megmordul csodálatos
21  III,  1891|       magyar hazafiságot.~Igazi õs szittya gondolkozás, de még az Attila
22  III,  1891|            kis zaj támadt.~Az öreg szittya kifeszítette mellét és átrivalgott:~-
23  III,  1891|        tetszése között. Majd a vén szittya Csanády Sándor szórta nemzetiszínû
24  III,  1892|           keserûség mardosta a vén szittya szívét, aki bukás számûzetésében
25  III,  1892|     legutolsó percig a legszélsõbb szittya álláspont volt kedves az
26  III,  1895|            hungrig«, zavarba jön e szittya mondatnál. Hol van itt az »
27  III,  1895|     fogvicsorgatva törnek ellene a szittya farkasok:~- Micsoda, tisztelt
28  III,  1895|         intézett, hagyta cserben a szittya idióma.~Hát igen. A Bánffy-rezsim
29  III,  1896|           legidõsebbik, de az öreg szittya tanult a Hunyadi László