Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1885|         Péchy, s kiáltja a jegyzõ »Margittay Gyulá«-t, mire egy kedves
 2   II,  1885|        közel hozzám morfondírozott Margittay Gyula, midõn odatipeg szürke
 3   II,  1885|      Kemény, s barátságosan ráüt a Margittay vállára.~- Gyere csak be,
 4   II,  1885|           a miniszteri szoba felé.~Margittay szeme elõtt elhomályosult
 5   II,  1885|        ülés vége felé újra ott ült Margittay Gyula a nádkarszékben, s
 6   II,  1885|               Csinos ember - mondá Margittay Gyula -, ritka rokonszenves
 7  III,  1886| keserûséget okozott szomszédjának, Margittay Gyulának.~Nem azért, mintha
 8  III,  1886|      jegyzõ olvassa síri hangon:~- Margittay Gyula!~Margittay Gyula felvágódik
 9  III,  1886|         hangon:~- Margittay Gyula!~Margittay Gyula felvágódik mint egy
10  III,  1886|           azt teszi, amit kellene.~Margittay Gyula tehát ránéz az órára (
11  III,  1886|            lehet! gondolja magában Margittay, s szelíden néz körül a
12  III,  1886|        nagyon hosszú lesz - hebegi Margittay zavartan.~- Mindegy! - kiáltják.~-
13  III,  1886|       fenyegetõzik kétségbeesetten Margittay.~- Annál jobb - vág közbe
14  III,  1886|       óráig fog tartani - licitált Margittay. - Kérem a Ház határozatát.~
15  III,  1886|  Margittayt?~- Ma, ma! - kiáltják.~Margittay szeme megüvegesedik, hajszálai
16  III,  1886|        Mert én is úgy tettem, mint Margittay Gyula: »non sum paratus«
17  III,  1886|       perccel tovább beszélt volna Margittay, ki tudja mi történik?~De
18  III,  1886|           ki tudja mi történik?~De Margittay csak egy óra és két perc
19  III,  1886|          fájdalmasan szisszent föl Margittay Gyula, mintha valami ér
20  III,  1886|          megtoldta még a szünetet, Margittay Gyulát híván fel szólásra.
21  III,  1887|    legszebb szónoklat lett volna a Margittay Gyuláé, ha elmondhatta volna.~
22  III,  1887|            leventék közül a köpcös Margittay Gyula kezdé ma a rohamot
23  III,  1887|    beszédbõl nem hallatszik semmi.~Margittay Gyula arra született, hogy
24  III,  1887|            idegizgató jelenetekre. Margittay Gyula ugyan nyitányul megüti
25  III,  1887|       folyosóra, és végigsiklott a Margittay Gyula kopasz fején.~Ez sokakat
26  III,  1887|        izgatottság. Pedig hát csak Margittay Gyula beszél (aki ebben
27  III,  1887|           aki ebben is szakember). Margittay Gyula valóban rokonszenves
28  III,  1887|            beszélnének az emberek, Margittay Gyula mindent tudna, még
29  III,  1887|       volna elmondanom.« Ebbõl áll Margittay Gyula. Most az egyszer a