Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|          a penészen,~S te isten! hidd meg, nem vagyok hazug, -~
 2    I,  1879|          bánta meg, hanem azóta, hidd meg öcsém, örökös lelkiismeretbeli
 3    I,  1880|          olvasó, valahogy azt ne hidd e bevezetésbõl, hogy a lapszerkesztésrõl
 4    I,  1880|         magát: »Nem édes a csók, hidd meg, hogyha tiltva nincs«,
 5   II,  1882|      Fogadd meg ezt, jó ember, s hidd el, boldogulni fogsz pályádon.~
 6   II,  1882|   eközben odasúg Hermannak:~- Ne hidd, hiszen a képzõmûvészetekrõl
 7   II,  1882|        No, ha lehetetlen, hát ne hidd el - mondja ez vállat vonva.~-
 8   II,  1883|          magát...~Nevetett.~- Ne hidd azt. Ösmerem én azt nagyon
 9   II,  1883|        az istennél.~Hanem azt ne hidd, hogy ezek az emberek koldulnak.
10   II,  1884|        kicsinyléssel Jókairól.~- Hidd meg, édes öcsém - mondá -,
11  III,  1886|        eredj utána, kérleld meg, hidd el, hogy visszajön a viganó
12  III,  1886|          az Úr.~- Úgy van, uram, hidd meg. Az isteni szikra, melyet
13  III,  1886|     altatta el:~- Hatalmas volt. Hidd meg, nagy hatást tett volna,
14  III,  1888|          odalesz a szabadságunk, hidd el, jó Neptun. A mérnökök
15  III,  1892| látszanak olyan hajmeresztõknek. Hidd meg, hogy akkoriban egyszerû
16  III,  1892|        ne jöjjenek. Jó magyarom, hidd inkább örökké, hogy most
17  III,  1893|          s megjön a jó gondolat, hidd el. Én is ott szoktam a
18  III,  1893|        padok is megteltek - mert hidd meg, Klári, kevesen vannak
19  III,  1893|       erre Thalynak a felelete.~(Hidd meg nekem, Klári, ez az
20  III,  1893|         nagy gyõzelem ez, Klári, hidd el) övé az egyik rész -
21  III,  1893|      folyosón Bánffy elnökkel.~- Hidd el, Menyus - mondá -, a
22  III,  1893|     Klárikám, a jövõ érdekében. (Hidd el, hogy ez jó befektetés.)~
23  III,  1893|          grófmánia, gyerekek!~De hidd is meg, Klári, hogy a mi
24  III,  1893|      magyar udvartartásra nézve. Hidd meg, Klára, hogy úgy van.
25  III,  1893|           de azok messze vannak. Hidd meg nekem, hogy közelebbi
26  III,  1894|        aludtam el a folyosón, de hidd meg szívem, nem földi okok
27  III,  1894|      szereti az ilyen földet.~És hidd meg nekem, Klári, hogy mikor
28  III,  1894|           szennyes papír.~Hát ne hidd azt, Klári, hogy én mameluk
29  III,  1895|         ide-oda hánytorgatásban. Hidd meg, hogy nagy mulatság
30  III,  1895|         bundák közül az enyémet, hidd meg, nem leszek háládatlan.~
31  III,  1895|   vagyunk mókusok, nem vagyunk.« Hidd meg nekem, Kozsibrovszky,
32  III,  1895|     aztán hozzáteszi:~- Nono, ne hidd, hisz csak tréfálok.~A nagyképûség (
33  III,  1896|    vesszõje is csokoládéból van. Hidd meg, édes Klárám, hogyha