Rész, Esztendo/Fejezet
1 II, 1881| apja:~- Mi szeretnél lenni fiacskám leginkább?~- Vendég! - felelte
2 II, 1883| Nem vagyok kíváncsi, fiacskám!~S újra mély hallgatásba
3 II, 1883| szobában.~- Tölts a bácsinak, fiacskám!~Hol az egyik töltött, hol
4 II, 1883| világban?~- Mindent láttam már, fiacskám - mondja a medve. - Láttam
5 II, 1883| arcát, mondá:~- Elkéstél, fiacskám!~A gyermek örömtõl tündöklõ
6 II, 1885| hozzájok: »Hangosabban beszélj, fiacskám« - mondá az egyiknek, mire
7 II, 1885| színdarabnál! Most már produkáld, fiacskám, a távoli kutyaugatást!~
8 II, 1885| Láttál már máskor is királyt, fiacskám?~- Nem láttam bizony én
9 III, 1886| harmadik!~Három a tánc, fiacskám!~Így rendeli a gazdám.~Járjad,
10 III, 1887| No, csak beszélj, édes fiacskám, hallgatlak igenis. Nézzük
11 III, 1887| verte meg, bácsi?~- Senki, fiacskám.~- Minek bõg hát, bácsi?~-
12 III, 1888| cukrot hozni?~- Szabad, fiacskám.~- És nem haragszik meg
13 III, 1888| a gyerek.~- Nem jól van, fiacskám - fordul hátra a tarokkozó
14 III, 1892| észrevette:~- El ne menj, fiacskám, mert fontos beszélni valóm
15 III, 1893| Habsburg-ház nagyon rosszul állhat fiacskám, mert már a mi Bernátunktól
16 III, 1893| Így aztán eleresztettél, fiacskám, mert te okos vagy és mindjárt
17 III, 1893| odabent. Nincs többé lekésés, fiacskám!~Egyebekben minden a régi,
18 III, 1893| van elégedve. Ott ülök, fiacskám, délelõttönkint a folyosón,
19 III, 1894| igaz, Móric bácsi?~- Olyan fiacskám szólt Jókai elgondolkozva,
20 III, 1894| klubban. Szakasztott az õ itt, fiacskám, ami nálunk a kerti lámpánk.
21 III, 1894| méltóságos uram?~- Hát fölnézek, fiacskám mondja õszintén a püspök,
22 III, 1894| méltóságos uram?~- Hát fölnézek, fiacskám mondja õszintén a püspök,
23 III, 1895| egy szenté.~- Hogy hínak, fiacskám?~Amint megszólítottam, elsõ
24 III, 1895| mozsárkongást?~- Küldd ki, fiacskám! Légy oly jó.~- Nagyon szívesen.~-
25 III, 1895| nélkül nem is képzelhetõ fiacskám elegáns ebéd.~- Az egyszer
26 III, 1896| tanuló.~Szívesen válaszolok, fiacskám. Ami a bibliát illeti, én
27 III, 1896| Mihelyt a pénz meglett, fiacskám, az egy csomó ördögöt szabadított
28 III, 1896| No hát, sok pénzt hoztál, fiacskám?~- Nyolc forintot.~- Ejnye,
29 III, 1896| Tisztelem az apádat, fiacskám.~- Kit mondjak otthon?~-
|