Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|    jártunk-keltünk tegnap, azon tûnõdve: »Magyarország-e még Magyarország?«~*~
 2    I,  1878|        talál-e? - kérdé a világ tûnõdve.~Én pedig azt mondom, hogy
 3    I,  1878|     tõle; végigsimítja homlokát tûnõdve, ha Tisza Kálmán-e valóban,
 4    I,  1879| szállong a haragos szürke füst, tûnõdve gondolom el: minden csak
 5    I,  1880|       az õ maga -, meghökkent s tûnõdve helyezte a mutatóujját homlokára.~»
 6    I,  1880|         hallja: Szemzõ Gyula, - tûnõdve kérdi önmagától:~Vajon ki
 7    I,  1880|      arccal nézték azt, s midõn tûnõdve olvasták a képet, melyet
 8    I,  1880|         hallja: Szemzõ Gyula, - tûnõdve kérdi önmagától:~Vajon ki
 9    I,  1880|       az õ maga, - meghökkent s tûnõdve helyezte a mutató ujját
10   II,  1920|      másikig a várost, s mindég tûnõdve hökkenek meg, ha csakugyan
11   II,  1882|    azután soká csóválta a fejét tûnõdve.~- Isten úgyse, mégsem szép -
12   II,  1883|         csodálva csodálták azon tûnõdve, nem jó volna-e elkérni
13   II,  1883|         ballagott sétáján arról tûnõdve: »Istenem, milyen változók
14   II,  1885|   Szentkirályi Albert jártkelt, tûnõdve, hogy melyik párthoz csatlakozzék.~
15   II,  1885|   Mutatóujját a homlokára teszi tûnõdve.~- S ahol király nincs,
16   II,  1885|         morogva járt-kelt, azon tûnõdve: hova szavazzon? A Gusztival-e
17   II,  1885|      azóta sokszor láttam ilyen tûnõdve járni Helfyt és Irányit
18  III,  1886|       gyenge memóriájú öregurak tûnõdve keresik a saját ruhafogasukat.~
19  III,  1886| rohantak a távirdához.~Az egyik tûnõdve dünnyögte útközben az ismeretes
20  III,  1887|        hat forint.«~De holla! S tûnõdve álltam meg a lépcsõknél.
21  III,  1888|        a különféle tárgyakon, s tûnõdve kérdi mintegy önmagától:~-
22  III,  1888|       Kazy János, Szegedy Béla, tûnõdve rajta:~- Hol szedhet össze
23  III,  1891|        vet a nagy mindenségbe s tûnõdve kérdi:~- Nem tett ellene
24  III,  1892|         Kérdezgették egymástól, tûnõdve a két beszéd után.~Biz arra
25  III,  1893|     künn nagy búsan, egyre azon tûnõdve »Hová csatlakozzam?« Az
26  III,  1894|         is. Megálltam az utcán, tûnõdve. Hátha csalódtam? Hátha
27  III,  1815|   ráncos homlokán, s két karját tûnõdve fonta össze a mellén:~-
28  III,  1896|        és rejtélyes. Száz ember tûnõdve kutat, kérdez. Mi okozta