Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|           magyar népet úgyszólván önkénytelenül vonzotta szíve. Nem volt
 2    I,  1878|           magát, úgyhogy a szemek önkénytelenül egy hallgatagon tünõdõ férfiú
 3    I,  1878|          meggondoltságánál fogva, önkénytelenül, minden szerénysége dacára
 4    I,  1878|          népgyûléseknek, s melyek önkénytelenül ignorálásra késztetik a
 5    I,  1879|          ha Eduárd király mintegy önkénytelenül föl nem emeli egy kissé,
 6    I,  1879|      táncoló pincér-sereg mintegy önkénytelenül egyszerre eleresztette a
 7    I,  1879|         kapunál azonban egyszerre önkénytelenül megállott mindenki, mintha
 8    I,  1879| civilizált ízlés megkíván, szinte önkénytelenül ásítani kezd az ember. Nem
 9    I,  1879|        természetes, hogy az ember önkénytelenül kiált föl: »No, ezt én magam
10    I,  1879|    kérdések merülnek föl elõttünk önkénytelenül is a hírlapi leleplezések
11    I,  1879|           most! A »Hallelujá!«-ba önkénytelenül belevegyül a panasz hangja!
12    I,  1880|         amint végignézett rajtuk, önkénytelenül fölkiáltott: »királyi pompa«!
13    I,  1880| tagadhatatlan, olvasva e füzetet, önkénytelenül eszébe jut az embernek,
14    I,  1880|    elénkbe, annyi csalódást, hogy önkénytelenül is igazat kell adnunk Deák
15    I,  1880|       bizony hasztalanul: mintegy önkénytelenül odavitte lába a turfra:
16    I,  1880|  miszerint a színlap nem jelezte, önkénytelenül is mindig vártuk valahonnan,
17    I,  1880|         páholyos ember. Kinyílnak önkénytelenül állkapcái s az ásítás-fuvallat
18    I,  1880|          e könyvet olvasta, annak önkénytelenül eszébe jut, ha ösmeri e
19   II,  1881|           ilyen világot! - mondám önkénytelenül.~- Hja, a szegény emberek
20   II,  1882|         sok ház? - kérdi az ember önkénytelenül, minthogy a kritikai természet
21   II,  1882|      felelte az illetõ hivatalnok önkénytelenül.~- Nemes fényûzés! - szólott
22   II,  1882|    ujjongását, hiszen kismama még önkénytelenül is kiszalasztja:~- Jaj,
23   II,  1882|       értéket képviselnek, bizony önkénytelenül visszavágyik az ezüstkorszak
24   II,  1883|     Zsindely van a házon! - szólt önkénytelenül Prónay Gábor.~Beszélt még
25   II,  1883|      nagyobbrészt elkölti, megint önkénytelenül is oda viszi lába a Házba.~-
26   II,  1883| képviselõk bizonyosan azt felelik önkénytelenül, hogy: »Szögyény-Marich«.
27   II,  1885|        jobbról, elölrõl, miközben önkénytelenül kiszaladt a száján:~- Akármi
28  III,  1893|   idegesen felugrott.~Andreánszky önkénytelenül felkiáltott:~- Gyere haza,