Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|          lélek, mely halhatatlan. E kövek alatt egy-egy darab történelem
 2    I,  1875|           maga az emberiség.~Az ily kövek alatt nyugvók nem közönséges
 3    I,  1877|           Ha megszólalnának a hideg kövek és elmondanák: akik ma minket
 4    I,  1877|          ezt elbeszélhetnék a hideg kövek!~Millió regénynek egy-egy
 5    I,  1878| repedéseiben, a háztetõk alatt vagy kövek közt laknak, némely fajaik
 6    I,  1878|             meredeznek a legdrágább kövek, a sírkövek. Királyok, hadvezérek,
 7    I,  1878|         sírköveken. Drágán szerzett kövek düledékdarabjain.~Itt egy
 8    I,  1878|       kísértetiesen kongtak az ódon kövek.~Hol-hol megállt, kalapját
 9    I,  1879|   fénypontja. Azon házakba lerakott kövek mindegyike hirdetni fogja
10    I,  1879|       uralkodásának.~De a porladozó kövek és mulandó emlékeket túléli
11    I,  1879|             egynehány darab! Áldott kövek. Ti most ékesen szólóbbak
12    I,  1880|       hegyek is elmorogják~A füvek, kövek elmongyák...~Jaj fektessél
13   II,  1881|             ez mind csak bliktri.~A kövek köve még csak most jön.
14   II,  1881|             szolgálni.~*~De azért a kövek köve nem a bölcsek köve.~
15   II,  1882|              most ide szorítottak a kövek közé. A jó földet, az alvidéket
16   II,  1882|     szállítják. Nagy, faragott erõs kövek, a munka igen szép s semmivel
17   II,  1883|    egyhangúsága. A hideg, kimagasló kövek és obeliszkek, köztük itt-ott
18   II,  1884|          fel. (Ugyancsak zuhognak a kövek a vaskalapokra.)~Bõhm Károly
19   II,  1884|             csak akkor, mikor már a kövek röpültek az ablakra. És
20  III,  1886| visszhangoztatni a meghunyászkodott kövek... vagy hogy csak a mi füleinkbe
21  III,  1892|            kezdett turkálni a nemes kövek között, s csûrte, forgatta
22  III,  1893|         mélyen, csendesen a fagyott kövek szomorú városában, a szép
23  III,  1894|             végre is lefolynak és a kövek megmaradnak.~S valóban a
24  III,  1894|             is lefolyhatnak, hogy a kövek sem maradnak meg.~Dél tájékán
25  III,  1895|           tagja az Akadémiának): »A kövek alakja az özönvíz elõtt«.
26  III,  1895|              Hogy milyenek voltak a kövek az özönvíz elõtt, habár
27  III,  1895|            a köveim közé, és ezek a kövek rám vigyorogtak gúnyosan,
28  III,  1815|            azokat olcsóbb és kisebb kövek pótolták -, de az asszonyok