Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| vagyon gyümölcsözetlenül hever tehát akkor, midõn a kölcsön
2 I, 1878| kimondhatatlan. A dézsa feldöntve hever a konyha közepén, az edények
3 I, 1878| ékszernek Prágából, ott hever, messze eleresztve magától
4 I, 1878| kényúr zászlója rongyokban hever megcsúfolva...~Hova lett
5 I, 1879| puszták fényes városa romokban hever, s a romok alatt szomorú
6 I, 1879| Alsóváros le a piacig romokban hever, a Tabán nyomtalanul tûnt
7 I, 1879| elszámlálni, mennyi a halott? Hány hever ott a romok alatt? Hányat
8 I, 1879| előkelő munkaerő parlagon hever majd, részben már is hever,
9 I, 1879| hever majd, részben már is hever, amiért a Tiszának nem tetszik
10 I, 1880| mely most még semmitmondóan hever betûtársai közt mindössze
11 I, 1880| a kárt, s már a pénz itt hever a rendõrség asztalán.~Megállt
12 I, 1880| mûvelnie kellene, parlagon hever, írnak Tisza Kálmánról,
13 I, 1880| színházi könyvtárak lomjai közt hever.~S mikor legördült tapsok
14 I, 1880| a kárt, s már a pénz itt hever a rendõrség asztalán.~Megállt
15 II, 1881| öldöklõ fegyvere tétlenül hever elõtte a fûben, maga mély
16 II, 1881| A malomkõ mozdulatlanul hever egymáson, talán össze is
17 II, 1881| tollban maradt örökre. Ott hever a halott hagyatékában tömérdek
18 II, 1883| arany szelencét, mely ott hever az asztalon, I. Napóleon
19 II, 1884| vagyok.)~A nagy asztalon ott hever egy testes könyv: »A tanítványok
20 II, 1885| az igazi, amely õelõtte hever, s amelybe ceruzájával belejegyez
21 III, 1886| kivallotta, hogy hatmillió forint hever a pénztárukban.~A T. HÁZBÓL [
22 III, 1891| öltözõjében egy magányos sarkantyú hever az egyik fogas mellett.
23 III, 1892| hogy eszembe hoztad. Ott is hever már a rengeteg adat a fiókjaimban,
24 III, 1892| mellyel a hangokat fogja, ott hever használatlanul, Fekete Miklós
25 III, 1893| költeményt, amely most elõttem hever. 74 Mert egy hóhérnak sohasem
26 III, 1893| a fekete tárca mellette hever.~Mögötte közel és távol
27 III, 1893| egész láda friss szivar hever elõtte.~Szeretõ férjed~Katánghy
28 III, 1895| faragott ceruzája mozdulatlanul hever az eleibe terített fehér
|