Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|       nevekkel.~- Bizony, Borsodiné asszonyom, nincsen olyan ház az egész
 2    I,  1877|        itthon? Nos, mondja ön neki, asszonyom, hogy Plutarch volt itt,
 3    I,  1879|          szemével.~- Legyen nyugodt asszonyom, látták.~< . . . . . >~Elmondtam.
 4    I,  1879|            hagyjuk rá:~»Igen, ön az asszonyom!«~*~Nem minden kedély nélkül
 5    I,  1880|       kérdezõsködés: »Van-e önöknek asszonyom, vagy uram, jegyük a holnapi
 6   II,  1919|             sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért
 7   II,  1882|          bárótól.~- Legyen nyugodt, asszonyom... látták.~...Régi adoma
 8   II,  1882|            kifúrta vele a Szurináné asszonyom összes cintányérait, amik
 9   II,  1882|            a porait.~- Igaza lehet, asszonyom.~- Ha bírnék, ha gyenge
10   II,  1882|          háború az idén«.~- Hogyan, asszonyom? Ön tudná? - kérdé a hadügyminiszter.~-
11   II,  1882| összekulcsolva. - Ne lármázzon úgy, asszonyom, mert mindjárt hivatom Jekelfalussyt...~-
12   II,  1882|    segéd-kutyaféle õ éjjel a Ráczné asszonyom portáján, amiért sokszor
13   II,  1882|            vette magát észre Ráczné asszonyom, hogy egy köcsög finom tejföle
14   II,  1882|            azután az ájtatos Ráczné asszonyom is megnyugodott, kivált,
15   II,  1883|            benne volt Bakos Jánosné asszonyom is.~Hát úgy van az, a zsidók
16   II,  1883|        akkor önnek? (A fejetlenség, asszonyom. - Nekem az a legjobb téma.)~
17   II,  1883|      Andrásné következett. Juhászné asszonyom szelíd természetû, áldott
18  III,  1886|              ha a Tiszáné kegyelmes asszonyom malacpörköltjébõl ehetik.
19  III,  1888|        berkek sûrûjébe.~- Hova fut, asszonyom? - kérdé egy ott ácsorgó
20  III,  1888|    szólítják egymást per »Uram« és »Asszonyom«. Az író abból merít, amit
21  III,  1890|           Mihályné vagy Kis Péterné asszonyom viseltes köténye van odaakasztva,
22  III,  1890|             azt mondja Elvirának:~- Asszonyom, hallgassom meg, mindenekelõtt
23  III,  1890|             a kellõ konzekvenciákat asszonyom...~...................~No,
24  III,  1891|        nevetve csinálom, méltóságos asszonyom.~- És ha nincs kedve nevetni?~-
25  III,  1891|     lovagban volt humor. »Bocsánat, asszonyom«, még egyszer átnyalábolta
26  III,  1892|             megakadt.~- Ön szomorú, asszonyom - mondá Jutka ég felé fordított
27  III,  1893|           jelent meg az udvaromon: »Asszonyom, kérem fogadjon el engem
28  III,  1895|            tíz esztendõre!~KÖNTÖSNÉ ASSZONYOM~Klotild kir. hercegasszony