Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| Én utánam senki se járjon sírva...~Ha beverik az én árva
2 I, 1877| cserélünk.~Az orosz, képzelem, sírva, ríva nézi, hogy válik meg
3 I, 1878| öreg embert, a vén kozákot sírva, maga is megsajnálta szegényt,
4 I, 1878| vágják le, s mi fakadunk sírva az amputáció alatt.~36.
5 I, 1878| fájdalmait, bajait, mutatja sírva, festi tûrve; látjuk dacolva,
6 I, 1878| Romániának ajtót mutatott már.~Sírva, ríva híná õ azt még vissza
7 I, 1879| helyezhetõ és midõn Bogdani sírva hivatkozott megrongált egészségére
8 I, 1879| dolga nem az volt, hogy sírva fakadjon (már vagy az örömtõl,
9 I, 1879| sétáról. Késõbb természetesen sírva néztünk utána ennek a kedélyes
10 I, 1880| aki igazságot kapott, sírva nézhettek a szeme közé.~
11 I, 1880| úgy megbecsülnénk, hogy sírva fakadna örömében, tejbe,
12 II, 1883| beszédre. A professzorok sírva fakadtak örömükben a karzatokon.
13 II, 1883| mosolyog, szinte kedve volna sírva fakadni ijedtében, hogy »
14 II, 1883| az árvíz, egy ismerõsöm sírva fakadt:~- Szegény nagynéném! -
15 II, 1883| jött, mihelyt õt meglátta, sírva fakadt.~Amióta a krónika
16 II, 1883| mindenfelõl. Nem jó volna sírva zárni be az országgyûlést.
17 II, 1885| humoreszkek, regények: a Sírva vigadók, a Zsibvásár, Estikék.~
18 III, 1887| rontani az öregúr, hogy sírva nézhetek utána.~Mosoly derûje
19 III, 1888| mondja! - tört ki, s majdnem sírva fakadt.~- Kívánja, hogy
20 III, 1891| olyat, amin el ne fakadjunk sírva?~Elmondja-e, hogy vissza
21 III, 1891| Szegény Nagy Miklós majdnem sírva fakadt, mikor elpanaszoltam.~
22 III, 1891| opponált egy kicsit!~Ma végre sírva fakadt Szederkényi Nándor.
23 III, 1891| még a cipõk is nyikorogták sírva (persze csak a jobboldalon),
24 III, 1893| szomorú képe volt. Igazán sírva lehetne fakadni.~Segítsél
25 III, 1894| vármegye régi nagy hatalma; sírva látja János a pusztulását,
26 III, 1895| összeggel?« (Az ember szinte sírva fakad a sorsán.)~d) Sóhajt
27 III, 1896| Ezen is lehetett akkor sírva mulatni. Aztán a magyar
|