Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|               Micsoda? Hogy én, én ne ösmertem volna Petõfit? Hiszen úgy
 2    I,  1878|         Lakosait imitt-amott mind meg­ösmertem már, új arc ritkán bukkan
 3    I,  1879|          mindazok között, akiket csak ösmertem.26~M. K.~Az öreg Imre bácsi
 4    I,  1879|            nem zseníroz: mert itt nem ösmertem rá.~*~III. La Marjolaine
 5   II,  1916|             tükörbe pillantottam, nem ösmertem magamra, csak annyit sejtettem
 6   II,  1882|            öreg Deák Ferenc volt.~Nem ösmertem az öregurat, míg élt, csak
 7   II,  1882|              szegény öreget még én is ösmertem. Nagyon össze volt már esve,
 8   II,  1882|            egyetlen egy tanfelügyelõt ösmertem - beszéli -, aki szorgalmasan
 9   II,  1883|     Szapáryhoz:~- A mentéket már mind ösmertem innen-onnan, csak a bennök
10   II,  1883| legsajátságosabb. Már olyan embert is ösmertem, akinek az volt az élvezete,
11   II,  1882|           összefüggését nagyon jól, s ösmertem egyszer egy országbírónak
12   II,  1883|           Flóriánnak hitták, mikor én ösmertem.~A jó Mátyás Flóriánról
13   II,  1883|               gyilkosokat -, ahogy én ösmertem õexcellenciáját, ez a kettõ
14   II,  1885|             sok új ismerõs közt. Alig ösmertem rá, midõn másnap a bankett
15   II,  1885|            velök.~Ilyen elhanyatlóban ösmertem már én meg Somogyi Tóni
16   II,  1885|                 Kubinyi Árpád.~Azt se ösmertem. Ez már mégiscsak furcsa
17  III,  1886|           hallgatná.~De még akkor sem ösmertem egészen a székelyt.~- Mit
18  III,  1888|              Egy jómódú parasztgazdát ösmertem, akit nyolc év múlva viszontlátva,
19  III,  1888|          tavalyi Almanachot is, de én ösmertem gyengeségét. Egy lap azt
20  III,  1891|              miután nagyméltóságodban ösmertem fel a legnagyobb magyart,
21  III,  1893|              szaga van és vica versa. Ösmertem embereket, akik a rozmaringtól
22  III,  1893|            ezt, kérem, megvigyázni.~- Ösmertem Halason, kérem átosan, egy
23  III,  1894|              se nem igaz. Hány embert ösmertem, aki nem tisztelte a szülõit
24  III,  1895|       történettel fogom kimagyarázni.~Ösmertem az Alföldön egy Tóth Pál
25  III,  1895|              Kevély, rátartó embernek ösmertem, tudtam, hogy végtelen dühbe
26  III,  1895|               Vagy hogy talán nem jól ösmertem meg. Az ördögbe is, rövidlátó
27  III,  1896|           Nemesebb politikust még nem ösmertem nála. Az exigenciák tudományát