Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|        midőn azonban a tetejére jutottam, a gally letört alattam,
 2    I,  1874|      azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy a nép számára írt,
 3    I,  1878|         éppen ehhez a kérdéshez jutottam, nem hagyhatok említetlenül
 4    I,  1878|       szomszéd faluig, Kürtösig jutottam el; ott elõvett az éhség,
 5    I,  1879|         igazi nemesemberek közé jutottam, akik tán szinte nincsenek
 6    I,  1879|    munkát, s azon meggyõzõdésre jutottam, hogy csak a szegedi ember
 7    I,  1880|         Mert igen bizalmas úton jutottam e történet egyes szálaihoz,
 8    I,  1880|       jövedelmez.~De nini, hova jutottam -, a színházból a temetõig.~
 9   II,  1881|      meg, amelyik ostobább.~Így jutottam én Abday õnagysága pártjához,
10   II,  1881|   nagyúri dölyffel.~... De hova jutottam már én is az okoskodások
11   II,  1882|        miniszternek.~- Hát most jutottam eszébe? - pattant fel Gorove
12   II,  1882| maradjak, arra a megállapodásra jutottam, hogy ez az egyetlen ház,
13   II,  1882|        a Pesti Hirlapban.~S így jutottam el oda, ahova tulajdonképpen
14   II,  1883|       én ugyan rossz kompániába jutottam«, s szedte hirtelen a sátorfáját.~
15   II,  1883|         elaborátumot önnek.~Így jutottam a következõ zöngeményhez:~
16   II,  1882|            végre olyan otthonba jutottam, melyre mindig vágytam,
17   II,  1885|        fekvésû erdõgyep szélére jutottam. Itt egy pompásan készült
18  III,  1887|   vagyok.~Magam sem tudom, hogy jutottam bele, mert a mûdolgokhoz
19  III,  1888|         biz én anyagi zavarokba jutottam (ilyesmit nem árt már kimondani
20  III,  1888|        Íme a huszadik arcképhez jutottam, azazhogy a huszadikat,
21  III,  1892|      végre arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy az »Almanach« immunis
22  III,  1893|          mert mindig vagy akkor jutottam el a házba, mikor már szede­
23  III,  1894|     Végre is arra a konklúzióra jutottam, hogy Vajay nyilván abból
24  III,  1895|          mire zavaromban szóhoz jutottam volna, már akkor ott ültem
25  III,  1815|    sorát: ugyan uramisten, hogy jutottam én ehhez a nagy kitüntetéshez?
26  III,  1896|      Megijed önnönmagától: Hova jutottam? Érzi, hogy csak két út
27  III,  1896|         eltörni.~Nos, végre oda jutottam, tisztelt Hölgyeim és Uraim,