Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| fennáll, míg vannak, kiket illet, szintén nem kiváltság,
2 I, 1877| meg fog szûnni.~- Engem illet a jog - mond a liliom -;
3 I, 1877| vagytok az uralkodáshoz. Engem illet az elsõség.~- Nem, nem! -
4 I, 1878| szólt a király -, engem illet. Elveszem öntõl.~- Szeretném
5 I, 1878| összetévesztve.~Ami engem illet, én oldal-örökösödés útján
6 I, 1878| tudtára mindeneknek, akiket illet, hogy ezen érdemes Szent
7 I, 1878| bízza az ítélést arra, akit illet a parlamentre; ne azt kívánja
8 I, 1879| érzi meg, akit közvetlenül illet, hanem maga a kormány is.~
9 I, 1879| sor: fölrovom annak, akit illet!~A legfurcsább dolog az,
10 I, 1879| biztosnak sem.~Ami engem illet, fölvettem tegnap a polémiát
11 I, 1879| eljövetele mindnyájunkat illet, az egész emberiségre fényt
12 I, 1880| Népszínházban is díszes hely illet meg.~Általában sajnálni
13 I, 1880| az õ poruk és nem minket illet.~De a türelem az minket
14 I, 1880| De a türelem az minket illet.~Meg az engedelmesség is.~
15 II, 1883| Te altattál el, téged illet«.~Csanády bácsi bizony már
16 II, 1883| lapokról szólok, akiket illet) az mindegy. Õk felrakják
17 II, 1884| megalkotásában talán a legtöbb érdem illet?~S viszont, mi keres itt
18 III, 1890| adatik mindenkinek, akiket illet, hogy az »édes« ott bent
19 III, 1890| szónokok, akiket részben illet, soha meg nem hallják. Örök
20 III, 1892| azért a gáncs éppen nem illet meg bennünket. Ez csak egy
21 III, 1893| tantièmet fizetnek?«~Ami engem illet, én az újdonság megjelenése
22 III, 1893| nemhogy sírnának.~Ami minket illet, mi mamelukok csöndesen,
23 III, 1895| adatik mindenkinek, akiket illet, hogy szigorú büntetés terhe
24 III, 1895| állnak a résen azok, akiket illet) még idején összetéphetõk.~
25 III, 1815| ezeket kiszorítja.~Ami engem illet, oh én egy csöppet se panaszkodom,
26 III, 1896| ami a parlamentbõl téged illet. Szíved sebesen kezd dobogni,
27 III, 1896| nekünk szólt, de nem minket illet, mert a politikát mi is
|