Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| tanúsított.~- Ki az a rendkívül fáradt ember, aki most beszél?~-
2 I, 1878| kormányzásba még bele nem fáradt és kész a kabinetet konstruálni,
3 I, 1880| A mameluk-sereg ki nem fáradt a védelemben, s valóban
4 I, 1880| eszünkbe. Hangja gyenge, fáradt kék szemei szelíden pihennek
5 I, 1880| figyelem a színpadra s nem fáradt ki egész 11 óráig, ameddig
6 I, 1880| Mindig valami dologban fáradt. S neki minden dolog mulatságos
7 II, 1898| És valóban e civilizált, fáradt szemek úgy néznek keresztül
8 II, 1881| kérdi az öreg György fáradt elõkelõséggel.~- Éppen terólad.
9 II, 1881| számûzött nyugalmát zavarják. A fáradt oroszlán még ott a távolban
10 II, 1882| megtudjuk, hogy az a ki nem fáradt ember Tóth Lõrinc, aki egy
11 II, 1882| ebéd-bárcája, de meg jó ruhája se fáradt, öreg utas, porral lepetten
12 II, 1882| kényelem mosolyog ránk, fáradt »vidéki« utasokra.~...De
13 II, 1883| az ülést egy félórára.~A fáradt férfipublikum rohant, ki
14 II, 1883| megsajnálta.~- Nem vagy fáradt, fiam?~- Nem.~- No, hát
15 II, 1885| egész komédia, a Ház már fáradt, türelmetlen s nyomban felzúg
16 III, 1886| a nyolcadnapos spleenje: fáradt, lankadt és türelmetlen.~
17 III, 1886| Podmaniczky Frigyes, s mint fáradt vándor sóhajtozva ült le
18 III, 1888| öreget - mondá a vendéglõs -, fáradt volt, hadd pihenjen. Nagy
19 III, 1888| tekintete lágy, mosolya fáradt.~Ellenségei iránt nagylelkû,
20 III, 1888| szituáció még fölfrissíti a fáradt idegeket, lendületet csinál,
21 III, 1890| országcímer a Péchy Tamás fáradt feje fölött szinte nevetni
22 III, 1890| édesebb a világon, mint mikor fáradt az ember, s elcsigázva,
23 III, 1894| közbeszólások, fölfrissítve a fáradt képviselõket.~A dolog komoly
24 III, 1895| ment a kérdésbe. A király fáradt volt. S valószínûleg a kérdés
25 III, 1896| kegyelmes uram, nem vagyok fáradt.~- Nocsak üljön föl, ha
26 III, 1896| És Visontai még most sem fáradt el. Hát meddig akar ez beszélni?
27 III, 1896| egész. Szegény karzat, mért fáradt volna hiába!~A folyosó tovább
|