Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|             hogy aki e szomorú képre tekintett, majd kicsordult a könnye
 2    I,  1878|    összeráncolta homlokát s gyanúsan tekintett a beszélõre:~- Hová célozol,
 3    I,  1879|            kebelemre zárlak.~Büszkén tekintett szét szegény Imre bátyánk,
 4    I,  1879|              és gyerekekkel. Nem egy tekintett ki kupéjából szomorúan a
 5    I,  1879|            vonatokat.~Nem egy távozó tekintett ki szomorúan kupéjából a
 6    I,  1879|         összpontosult. S amint végig tekintett a Zsótér-ház elsõ emeleti
 7   II,  1882|          lett, mindenki szánakozólag tekintett a grófra, mint aki már bizonyos.~
 8   II,  1882|     kíváncsisággal, mint gyûlölettel tekintett a vázlat­könyvbe, s amint
 9   II,  1885|        proklamálta a nyarat, gyakran tekintett fel a legfelsõbb helyre,
10  III,  1886| Szentgyörgyit szakembernek (gyanúsan tekintett rajtam végig). Ön tán maga
11  III,  1886|           vágta Chorint. A hang felé tekintett. Egykori táborából jött
12  III,  1887|              padot, Istóczy zordonan tekintett végig a zajongó táboron.
13  III,  1888|           mord arccal, héjaszemekkel tekintett körül, hogy megolvassa a
14  III,  1888|              s bizonyos kevélységgel tekintett végig az összegyûlt képviselõk
15  III,  1889|          Maga Herman is megmerevedve tekintett rá, mint az Aesop öreg embere
16  III,  1891|              el.~...A karzat bámulva tekintett alá a piros színû ülésterembe.
17  III,  1891|         Fejérváry villámló szemekkel tekintett a hang felé:~- Azt a hõsieskedést
18  III,  1892|          csaknem mindig várakozással tekintett a Ház. És ebben ritkán csalódott.~
19  III,  1892|            világot, melyet senki sem tekintett nálánál vígabb szemekkel.
20  III,  1892|           mord arccal, héjaszemekkel tekintett körül, hogy megolvassa a
21  III,  1892|            Károlyon kívül, senki sem tekintett nálánál mélyebben.~***~A
22  III,  1892|     középkarzat.~Apponyi megdöbbenve tekintett föl:~- Mi ez? Hiszen nem
23  III,  1892|            Apponyi mélán, ártatlanul tekintett szét a háborgó Házon, olyan
24  III,  1892|             a szélsõbal elsõ padjára tekintett, s íme ott ült Bartók a
25  III,  1893|             fegyelmezni!...~Félénken tekintett körül, hogy nem olvasta-e
26  III,  1895|              öreg mogorván, szigorún tekintett le a szája eljárt ifjoncra.~-