1-500 | 501-959
Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| hogy ami oly közel vívé õket az isteniség nagy eszméjéhez,
2 I, 1870| ezáltal annyira kifejti õket, hogy azok egészen más jelleget
3 I, 1873| ebben is megrövidítette õket »azs a aranyhajú csigányra
4 I, 1873| folytatása. Õ eleget heccelte õket. A méregkeverõ.~De már azt
5 I, 1873| dámák iránt, hogy leültesse õket - ahelyett, hogy rendesen »
6 I, 1873| holtakkal beszélni. Én ismerem õket. Õk is engem. Mi értjük
7 I, 1873| félelem sem borzongatja õket, hogy mikor sötétében lefelé
8 I, 1873| Deutsch szögletén ott lesi õket Szlávy, hogy valamelyiket
9 I, 1874| lemondásukat. De hogy kik fogják õket követni, azt még eddig nem
10 I, 1874| a mai napig is ott ette õket a por; mit még lesöpörgetni
11 I, 1874| pénzügyminiszternél, ki õket különösen azért hívta magához,
12 I, 1874| jelenlegi állapotnak, amely õket teremtette. Amíg ezen állapot
13 I, 1874| nemzeteknek, mely megtanítja õket azokat kikerülni: az iskolára
14 I, 1874| hanem a feltámadásé.~Mikor õket eltemették - akkor tudtuk
15 I, 1874| aztán szárnyra ereszté õket és maga is odább röpült;
16 I, 1874| hogy a Mikulás sem bántotta õket, de a kis Jézus is hátatfordított
17 I, 1875| küzdeni velök és támogatni õket? Lehet, hogy tudnak valamit -
18 I, 1875| tudjuk, de látjuk mozogni õket, jele tehát, hogy vannak.~
19 I, 1875| mienkkel; miért ne követhetnõk õket látatlanban is? De mit várhatunk
20 I, 1875| hogy sem mi nem tartjuk õket olyan ostobáknak, miszerint
21 I, 1875| felséges uralkodó párjára. Õket éltesse a boldog hazával
22 I, 1875| a temetõbe is elkísérte õket.~Akik nem hagytak magok
23 I, 1875| Kórházból, útszélrõl hozták õket ide s utolsó útjokon nem
24 I, 1875| de azért el nem ítéljük õket; az õ szándékuk is tiszta
25 I, 1877| írás jeleivel:~»Tartsd meg õket - ágyútölteléknek!«~Miklós
26 I, 1877| magyarságnak, bárhogy sietett is õket kompromittálni a félhivatalos
27 I, 1877| muscák. Ha valami sarkallja õket a békére, az alkalmasint
28 I, 1877| feleknek, s így biztatja õket: anélkül köthetik meg a
29 I, 1877| Dusánow? Csak nem hagyhatom õket a novemberi hurcolkodás
30 I, 1877| csinálni... ráeresztette õket... a publikumra... a levegõ
31 I, 1877| ocsmány kifejezésekkel illeti õket.~A minap is egy ebéd alkalmával
32 I, 1877| méreggé, hogy megfojtsa õket. A néma föld jó és türelmes.~
33 I, 1877| hitvány darabokra zúzza õket a megbosszantott, a lenézett
34 I, 1877| Aminthogy meg is eszem õket. A török után õk következnek
35 I, 1877| ehelyett visszahajítja õket - Verhovayra.~Ami helytelen
36 I, 1878| Tisza bosszúsan löki el õket:~- Azokat kerestesd össze,
37 I, 1878| gondolhasson a nagy halottra, õket új három évre szerzõdteti.~
38 I, 1878| alakítsanak pártot, hanem õket alakítsa át valamely párt.~
39 I, 1878| félnek, hogy megperzseli õket, mint ahogy a pille nem
40 I, 1878| annyira irtja, pusztítja õket, hogy végre is kénytelenek
41 I, 1878| csendes remegés fogja el õket, ha Andrássyval állanak
42 I, 1878| saját mesterségéhez fogta õket, arra biztatta s abban kiképezé.~
43 I, 1878| mamelukok, ki ne szánná õket!~Mint üldözött vadnak mindig
44 I, 1878| miniszterek!~*~Én is megtámadtam õket; itt-ott tán éles is volt
45 I, 1878| kilépnek azon kapocsból, amely õket az uralkodó többséghez fûzte,
46 I, 1878| Tán éppen azért nevezik õket találóan: habarék pártnak.~*~
47 I, 1878| nemzet bizalmával tiszteli õket meg; s ezen az alapon megbuktatják
48 I, 1878| ország megvetése kísérte õket; kivették kezünkbõl és saját
49 I, 1878| lazábbá azt a kapcsot, amelyik õket együtt tartotta, mert érzik,
50 I, 1878| ellenzék megtartása akadályozta õket abban, hogy jót tegyenek,
51 I, 1878| védelmük kényszerítette õket rosszra, mert hogy Tisza
52 I, 1878| a magyar nemzetrõl, hogy õket még valaha az életben számba
53 I, 1878| megbuktatni, mint ahogy Tisza õket buktatta meg.~Csakhogy e
54 I, 1878| csalatkoznak. Abban, hogy õket Tisza buktatta meg.~Nem
55 I, 1878| szerint hatalomra jutván õket mellõzte; vagy, hogy fájdalmaikat
56 I, 1878| nevén nevezzem, nem ültette õket a húsos fazék mellé.~Mert
57 I, 1878| Deák-párt azt hiszi, hogy õket Tisza Kálmán személye buktatta
58 I, 1878| nevetség tárgyává másodszor is õket, akik fölszólalásaik által
59 I, 1878| választások alatt elülnek.~Segítse õket benne az Isten!~*~Jellemzi
60 I, 1878| az elhelyezkedés mellett õket baloldalnak, a kormánypártot
61 I, 1878| kényszerhelyzetbe hozta õket, amely könnyen és sikerrel
62 I, 1878| mondják, hogy Tisza ejtette õket tõrbe.~A kormányválság ezalatt
63 I, 1878| láthatatlanná is teszik õket, hogy elég legyen téve a
64 I, 1878| Aki nyájasan szólítja meg õket, annak õk is nyájasan felelnek.
65 I, 1878| elfonnyadt csokrot, eldobja õket a sors a szemét közé.~A
66 I, 1878| összeköttetésben tartsa õket az égi hatalmasságokkal
67 I, 1878| biztatással kergette haza õket, hogy majd máskor igazít
68 I, 1878| kitüntetésbõl ne illesse õket semmi.~Összes gyûlölete
69 I, 1878| lendít a dolgon, az azért õket terheli és blamírozza a
70 I, 1878| tollat letenni, nem tudom õket elhagyni: édes vágy csalogat
71 I, 1878| az alkonyodó nap vonja be õket aranyos zománccal, belülrõl
72 I, 1878| németnek tõlünk, ha meglátná õket.~S én íme most azzal kezdem,
73 I, 1878| a világon.~Mert most nem õket égetik el.~Hanem õértök
74 I, 1878| felugrottam s otthagytam õket. Mert attól féltem, hogy
75 I, 1878| madame-okat?~- Fájdalom, csakis õket hallom...~Egy félóra múlva
76 I, 1878| véletlenül újságcsináló, lerántja õket a lapban - maga is azt hiszi,
77 I, 1878| kalendárium.~Órákig elnézegetem õket (már t. i. azt, amelyik
78 I, 1878| meghökkentek, félelem fogta el õket. Felnyitották a sírt és
79 I, 1878| stb.~Nagy nehezen rávettem õket a finánc szerepre.~- Hát
80 I, 1878| Isten nyugosztalja meg õket!~De bár külsõleg és alkatrészeiben
81 I, 1878| rebellereket«, rájuk olvastatván az õket illetõ 25 vagy 50 botokat.~
82 I, 1878| láttuk, - hol sirassuk meg õket?~Legyenek a szívekben temetve:
83 I, 1878| erre a földre, mely szülte õket, de sírokat nem adhatott
84 I, 1878| azért tegye, hogy arcul üsse õket vele.~Minden seb panasza
85 I, 1878| uralmától, meggyõzte már õket, hogy szabadságuk és alkotmányosságuk
86 I, 1879| ugyanaz a közönség nézi õket, és mégis, ez a közönség
87 I, 1879| szemében.~De lássuk hát õket közelebbrõl.~*~Aki még emlékszik
88 I, 1879| kezdték a veszélyt, mely õket fenyegeti.~Zsedényinél házmotozást
89 I, 1879| karjaikba rohant, átölelte õket s hosszan csüggött nyakukban
90 I, 1879| Az öregúr nagyon szerette õket, s valahányszor valami baja
91 I, 1879| tudni. Mert e tudat megmenti õket a céltalan ide-oda kapkodástól.
92 I, 1879| alóluk a házat, megtette õket földszinti (vagyis inkább
93 I, 1879| Kálmán nagyon jól tudja õket ebben gyámolítani.~Dáni
94 I, 1879| ezüstlakodalom napját, ha nem éri õket az évek hosszú során át
95 I, 1879| csapás, mely elszakítja az õket lazán összekötõ, elkopott
96 I, 1879| fognak, meg nem hallgatja õket senki, ha nem fognak opponálni,
97 I, 1879| magas állásukat.~Kell-e õket megnevezni? Hieronymi és
98 I, 1879| udvarokon. A vihar oda hajtotta õket a város kellõs közepibe.~»
99 I, 1879| s mikor egyenkint látja õket elsõknek a honszeretetben,
100 I, 1879| képviselõjük hónapokig hagyja õket képviselet nélkül? A tanácsba
101 I, 1879| szid csak bennünket, s nem õket is, és valamennyi »fekete
102 I, 1879| Egész karikában hajtották ki õket a vasúti töltés felé a »
103 I, 1879| a nagy veszélynek; mely õket érte, s mely most Szegedet
104 I, 1879| éjnek idején tréfálja meg õket.~A dolog azonban félig sem
105 I, 1879| városházán. Senki sem kereste meg õket, hogy tudtukra adja a szomorú
106 I, 1879| a nõk között, nem ismeri õket, s nem tudhatja rajzolni).~*~»
107 I, 1879| érdem annak, ha mégis kíséri õket, s ragaszkodik hozzájuk.~*~
108 I, 1879| csak valaki, ha fölfogja õket, s ha minél kecsesebben
109 I, 1879| daliás színben tûnteti föl õket, amint félmeztelenül, lengõ
110 I, 1879| francia beszédben üdvözölte õket.~Laurençon francia parlamenti
111 I, 1879| szép modorában üdvözölte õket városunk falai közt a [!]
112 I, 1879| Sakkfiguráknak csinálta õket a törvényhozás. Azok is
113 I, 1879| kérnének, hogy támasszam fel õket.~A megtépett erkölcs görcsösen
114 I, 1879| ezüstöt a nap, s bearanyozza õket. De a verseny nem tart soká,
115 I, 1879| parancsára csendre inté õket. Ha éheznek, ha fáznak,
116 I, 1879| vendéglõbe.«~Felöltöztettük õket. Miska bátyám a fiút vezette,
117 I, 1879| alkalmazva. Addig fizetik õket, míg a munkálatok tartanak.
118 I, 1879| folyton itatnunk kell õket.~Ily helyzetben nemzeti
119 I, 1879| kígyó. Legelõbb is elfordítá õket természetes vezéröktõl Polczner
120 I, 1879| Jenõtõl. Azután elfordítá õket azon útról, amelyen eddig
121 I, 1879| vezérek nem figyelmeztették õket a »tilalomfára«, melyet
122 I, 1879| kormányhatalom nem akadályozza õket ebben.~Meglátták, hogy semmi
123 I, 1879| hatalmas cár keze rángatja õket, és amit ezek a lapok -
124 I, 1879| hozzájuk. Örök szender ringatja õket szelíden, édesen...~Sehol
125 I, 1879| megtettek, hogy megbámultatták õket velünk is, de amikor kizárólag
126 I, 1879| csak dugva tartották volna õket! nehogy mi is mondhassunk
127 I, 1879| muszka cárnak is, hadd küldje õket a szabadság harcosai ellen
128 I, 1879| kellemetlenül rázhatta föl õket az a rájuk nézve megalázó
129 I, 1879| hahogy erõs kéz nem tartja õket féken, nem zabolázza hevüket.~
130 I, 1879| mint amire följogosították õket megbízóik, tehát egyenesen
131 I, 1879| loyalitás és hízelgés szüli õket.~Jókai költészete, s Ferenc
132 I, 1879| egyszer keresztül vezetendi õket.~Az elsõ szemle csak arra
133 I, 1879| színterérõl? Mi indította õket e lépésre?~Hivatalos és
134 I, 1880| fõkapitányuk van, aki ingerli õket, hogy mozduljanak, de nehéz
135 I, 1880| fényes útját!~Te vetted õket pártfogásodba... s átadtad
136 I, 1880| gyöngyei ültek ki.~Letörölte õket a könyökével és játszott
137 I, 1880| pongyola megváltoztatta õket. A zöld ajtó, melyen aranybetûs
138 I, 1880| leltem. Lefotografírozom õket egyenkint.~Végigvonulnak
139 I, 1880| ha a szárazra teszik ki õket?~Vizet keresnek maguknak.~
140 I, 1880| voltak, mért nem mondta el õket, mért nem igyekezett azokat
141 I, 1880| szalonja sem vidámítá föl õket, pedig az varázserõvel bír,
142 I, 1880| alkalmasint elvesztettük volna õket, ha másnap a közös szálláson
143 I, 1880| Szemzõ már hozzászoktatta õket a csalódásokhoz.~Még csak
144 I, 1880| midõn gyanú sem érheti õket, fosztogatja a részvényeseket.~
145 I, 1880| még idejekorán szabadítják õket bele a saját telkeikbe,
146 I, 1880| félve, hogy süllyedésében õket is lerántja magával a feneketlen
147 I, 1880| ezért irántuk; dédelgette õket, takargatta hibáikat s elnézõ
148 I, 1880| csak akkor szolgáltatta ki õket a közvélemény megvetésének,
149 I, 1880| félõ volt, hogy nem a hajó õket, hanem õk a hajót fogják
150 I, 1880| közös veszedelem kibékítené õket, egymás ellen tör, biztosítva
151 I, 1880| sírját és szólítani fogjuk õket neveiken.~Megjelennek valamennyien.~
152 I, 1880| nyilvánosság könnyen eltemeti õket, a sajtó pedig minél ritkábban
153 I, 1880| különösebb érdek nem vezette õket - a Polczner indítványára
154 I, 1880| szegediek, hanem ráköltötték egy õket dicsõítõ monumentumra.~Nehezen
155 I, 1880| között, más szóval, hogy õket Szeged részére s illetõleg
156 I, 1880| egyszerre csak megállította õket az ajtóban.~- Tehát az urak
157 I, 1880| társulatról, elõször megbíráltuk õket úgy, amint vannak, azután
158 I, 1880| páholyokban.~- Ah, tehát látta õket?~- Láttam az ügyetleneket,
159 I, 1880| A nép kõzáporral fogadta õket, de látván, hogy ellenállásra
160 I, 1880| vérbe fagyva szállították õket, körülbelül nyolcat a rendõrségi
161 I, 1880| az úri perszónák, nehéz õket kitudni!~...Íme nyájas olvasóm,
162 I, 1880| hogy eddig sohasem láttam õket, vagy õk aludtak kétezer
163 I, 1880| megyünk, szívesen láttuk õket, visszafelé menni - elõre.~
164 I, 1880| palócok tradíciói, melyek õket a hunoktól Attila korából
165 I, 1880| kedvencei, õ öltözteti fel õket vasárnap a templomba, õ
166 I, 1880| szeretetreméltókká teszi õket, hogy az egész ország õfölöttük
167 I, 1880| komikus emberekké teszi õket. A foglalkozásnak bizonyos
168 I, 1880| gallyak között és vagdossa õket egymáshoz, mintha a lelküket
169 I, 1880| olyan szép álomba ringatták õket eleinte és melyeknek kifejlése
170 I, 1880| meg ezeket? Mi pótolja ki õket nekem?~Tegnapelõtt így szólt
171 I, 1880| handabandáit, s úgy gruppírozza õket egy csokorba, mintha a közvélemény
172 I, 1880| mikor érkeznek, ki fogadja õket, mibõl állt az ebéd, a vacsora.
173 I, 1880| súlyosabb s rosszabb hírbe hozza õket.~Olyanok már, mint a vén
174 I, 1880| akkor is szükség lenne, ha õket valóban jó közigazgatás
175 I, 1880| bizonyos. Bárki vezette is õket erre, bizony rossz tanácsadó
176 I, 1880| kötelességét« - csiklandozza õket a kötekedésre, - pedig jobb
177 I, 1880| következtetésekhez vezetné õket, ha az érem megfordított
178 I, 1880| közvélemény tüzét, mely égeti õket s gondolkozóba ejti, mely
179 I, 1880| szerkesztõ lakására mentek, ki õket mûvelt modorban fogadta,
180 I, 1880| megjelenésre, megfenyegetve õket, hogy ha a fölszólításnak
181 I, 1880| õsanyáink (isten nyugasztalja õket!) még azért jártak a gyialtrumba,
182 I, 1880| mintha ezer ember hallgatná õket.~Különösen Szeles emelkedett
183 I, 1880| csakhamar ismét megkereste õket.~A színház majdnem a zsúfolásig
184 I, 1880| vegyem a színeket, hogy õket lerajzoljam? Írjak-e a »
185 I, 1880| Hogy pongyolába [!] írja le õket és nem az ünneplõ ruhájukban,
186 I, 1880| leltem. Lefotografírozom õket egyenkint.~Végig vonulnak
187 I, 1880| Sakkfiguráknak csinálta õket a törvényhozás. Azok is
188 I, 1880| kérnének, hogy támasszam fel õket.~A megtépett erkölcs görcsösen
189 I, 1880| szalonja sem vidámítá föl õket, pedig az varázserõvel bír,
190 I, 1880| alkalmasint elvesztettük volna õket, ha másnap a közös szálláson
191 I, 1880| jég Földvárott, s utolérte õket.~Nem volt menekülés semerre.
192 I, 1880| nézet csak vendég), s nem õket vinné, hanem õ szaladna
193 I, 1880| Szemzõ már hozzá szoktatta õket a csalódásokhoz.~Még csak
194 I, 1880| voltak, mért nem mondta el õket, mért nem igyekezett azokat
195 I, 1880| kígyó. Legelõbb is elfordítá õket természetes vezéreiktõl,
196 I, 1880| vezéreiktõl, majd elfordítá õket azon útról, amelyen eddig
197 I, 1880| nagy halakból, ha kiteszik õket a szárazra?~Új vizet keresnek
198 I, 1880| magukat végképp. Felmelegítik õket, mint a káposztát, s újra
199 I, 1880| ez volt: »Küldjetek engem õket elaltatni.«~S ha a közgyûlés
200 I, 1880| írta, és azok, kik ösmerik õket, ezen közmondást reájuk
201 I, 1880| a magasság nem alterálja õket, egy kavicsról a szédítõ
202 I, 1880| az olvasó aranyozza meg õket, s az újra támadó fényes
203 I, 1880| fényes páncélban követte õket, amellyel rajta lehetett
204 II, 1883| a vagon ablakából fogom õket kirázni; ami pedig a lapokat
205 II, 1884| ellenzék fiatalabb tagjait, õket is éppúgy ott lehet találni
206 II, 1888| fakasztanak, mert látom õket, hogy honnan származtak.~
207 II, 1891| elméletben soha ki nem állhattam õket, s azzal a kijelentéssel
208 II, 1892| mert méltányolni tudják õket. Azon megállapodott, úgyszólván
209 II, 1892| tisztelet és becsülés várja ott õket, mely méltán megilleti a
210 II, 1894| csak tíz esztendeig kell õket megszokni. Nekem már csak
211 II, 1896| beszéltek? Én nem látom õket.~Bár durva és sértõ is az
212 II, 1897| két év elõtt összeeskette õket, s ki a legtekintélyesebb
213 II, 1900| ítélnek, mert félrevezeti õket a nimbusz, melyet a gyarló
214 II, 1900| tegnap nagyban éljenezték õket a Népszínházban), az esti
215 II, 1905| ösmernek, hidegen hagyja õket lankadt szárnyának csattanása.~
216 II, 1907| nyomokat mindenütt.~Én látom õket legalább. Észrevettem; hiszen
217 II, 1908| világmozgató eszme nem háborítja õket; arra való a nádorispán,
218 II, 1912| cigány muzsikája becsalogatta õket a Pannónia udvarába.~Savanya
219 II, 1916| galambom, csak lenézem õket.~- Persze, mert igazi mágnásnõ?~-
220 II, 1916| Szegények!...~- Ne sajnálja õket... A gazdag veszthet...
221 II, 1921| haláluk után pedig égbe viszik õket az angyalok. Külön istenük
222 II, 1881| mennek: aki kõvel dobja meg õket - visszahajítják ezüsttel.~...
223 II, 1881| hogy a jó isten áldja meg õket), elunták kicsibe csinálni,
224 II, 1881| olvasóközönség is azoknak tartja õket.~Pedig ez csak bosszankodhatik,
225 II, 1881| mikor a hatalom otthagyja õket, vagy hideg tekintetekkel
226 II, 1881| kevélység visszatartja õket, s fumigatíve beszélnek
227 II, 1881| választó volt beírva, hozzuk be õket, adván minden tót parasztnak
228 II, 1881| céltalanul.~Délben kérdezte meg õket valaki kíváncsiságból:~-
229 II, 1881| fogjuk eldefilíroztatni õket, bár meg vagyunk gyõzõdve,
230 II, 1881| helyett jobban érdekelnék õket körülbelül a tizenöt esztendõ
231 II, 1881| ereszkednek, hanem vegyük õket szemügyre: hátha cápa lesz
232 II, 1881| Más ember írja, õ szüli õket.~S e vajudások között annyira
233 II, 1881| valami, az menti egyedül õket, hogy az a vendég éppen
234 II, 1881| stílben.)~No, meg az is menti õket, hogy miután késõbb - úgymond -
235 II, 1881| s hõsiesen lelövöldözik õket... mert a gyakorlat edzi
236 II, 1881| magyarok fõvárosába képviselni õket? Nem lehet az se nehezebb
237 II, 1881| nem is Nagy Lajos vezeti õket, hanem Lonkay bácsi.~Címeres
238 II, 1881| zördül. Vajon nem éri-e õket hazáig másik baleset is?...~
239 II, 1881| ügyész úgyis ráncba szedi õket.~Különben ez csak a kisebb
240 II, 1881| Múzsa, segíts megénekelni õket, önts tüzet belém és lelkesültséget,
241 II, 1881| velük.~Csak néha-néha láttam õket, amint felálltak az övig
242 II, 1881| ügyesség jobban megvédi õket a kandi szemek elõl, mint
243 II, 1881| szabad választékot engednek.~Õket csak az interesszálja, hogy
244 II, 1881| fülemilék, hogy vagy hallgatja õket valaki, vagy sem.~Egyszóval
245 II, 1881| gyönyörködtessék, hogy csak õ élvezze õket.~Van ott valami Karl Steigel.~
246 II, 1881| otthon érezze magát, s ahol õket is otthon érezze a nép.
247 II, 1881| hajadonoktól s nem érdekli õket a pirulva, szemlesütve elrebegett »
248 II, 1881| alulról rohasztotta-e el õket: vagy az ég csípõs harmatja
249 II, 1881| színüket saját arcukra kenték, õket pedig odaadták a földnek?
250 II, 1881| gyakran meg is büntetik õket: ami ellen apellálni sem
251 II, 1881| azon föltétellel rábírta õket a követésre, hogy katonai
252 II, 1881| nincsenek - otthon hagyhatja õket.~Ha a háziúr így szól:~-
253 II, 1881| semmi sem sikerül, elviszik õket kastélyozni.~És ez az utolsó
254 II, 1881| theatrumból.~- Egye meg õket! Ezek csak nem törték be
255 II, 1881| kell.~Pauler alig gyõzi õket elfogadni és csillapítani,
256 II, 1881| Kristóf olyan gúnyosan nézi õket talapzatáról, hogy belepirulnak.~
257 II, 1881| támaszkodásra, valami tolja õket kifelé. No, hát az a valami
258 II, 1881| hogy fel nem akasztják õket.~Mert tán föl is akasztanák...
259 II, 1881| politikával is foglalkoznak, mely õket tényezõkké emelte az államban.
260 II, 1881| megvesznek...~- Nos, akkor kell õket agyonlõni, nem elõbb.~-
261 II, 1881| Jöjjenek velem!~S viszi õket a pénztárhoz.~Ott aztán
262 II, 1881| hely iránt, mely szülte õket.~Azután bemegy a házba s
263 II, 1881| és fontosabb dolog hozta õket együvé ilyen kora reggel, (
264 II, 1881| Hát csak nem csukhatjuk el õket!) Meg kell szüntetni a regálét. (
265 II, 1882| kellemesebb, mint megnevettetni õket. Önzésbõl teszik. Hiszen
266 II, 1882| uraknak mindegy a darab, õket csak a toalettek érdeklik,
267 II, 1882| levegõre kerülnek, megperzseli õket a hideg, belehalnak.~Szegény
268 II, 1882| a cselédeknek, korholta õket és igazságot tett közöttük.~
269 II, 1882| kellnerek késsel feszegették le õket elõbb, aztán rájuk adták
270 II, 1882| behunytam félig s úgy hagytam õket járni-kelni a szobában.
271 II, 1882| mert mindenki megszokja õket. Csak úgy látszik, õk maguk
272 II, 1882| látogatják meg a várost, legyen õket hova elszállásolni, s ne
273 II, 1882| Szécsen Antalért cseréltük õket.~Igen, igen, a derék Szécsen
274 II, 1882| Igen, ez a jelzõ illeti õket, hogy »szegény« leányok,
275 II, 1882| ismeretesekké válnak, viszik õket Párizsba. Itt már rosszabb
276 II, 1882| érezzük a katasztrófát, mely õket érte, nem tudjuk elhinni,
277 II, 1882| szõke úrnak, hogy vezesse el õket Bécsben a fölség elé; az
278 II, 1882| volna meg! - s el is vezette õket a szõke úr egy csilláros,
279 II, 1882| király.~Mikor meghallgatta õket, hogy mit beszélnek magyarul,
280 II, 1882| szeretõjével. Az ördög vigye el õket elevenen.~Talán nem is lehet
281 II, 1882| elöljáróság.~Beeresztették õket a felség elé.~- Mit kívánnak? -
282 II, 1882| visszaemlékezik arra az idõre, mikor õket akadémiai tagoknak választották
283 II, 1882| között jár s átváltoztatja õket bûvös szerekkel - kutyáknak.~
284 II, 1882| folytatásai.~Szeretik is õket mindenütt, kivált a nagy
285 II, 1882| szeszély és kapzsiság, amivel õket a rosszakarat gyanúsítani
286 II, 1882| köszönnek neki, hogy észrevegye õket, ha talántán mondani akarna
287 II, 1882| bírnak, s halomra dönti õket azon másik kombináció, hogy
288 II, 1882| Pál.~Meg is örvendeztette õket e hírrel az Ellenõr, de
289 II, 1882| személyüket tiszteli. Sõt az õket támogató párt egy nagy részében
290 II, 1882| nem a meggyõzõdés tartja õket, nem az institúciókban való
291 II, 1882| miért nem szólítják fel õket?~Igaza volt Helfynek, hogy
292 II, 1882| delegációk újra nem szülik õket második, javított és bõvített
293 II, 1882| az angolok: amint kiverte õket, elfogadta nemzeti himnuszának.~
294 II, 1882| német nevében, akik kivernék õket maguk közül pángermán eszméikkel.~*~
295 II, 1882| Egyszóval valami hiba teszi õket tetszetõsekké, néha egy
296 II, 1882| fentebb csoportosítottuk õket, s ezalatt - mint megannyi
297 II, 1882| akadémia, majd megtanítja ez õket kesztyûben dudálni.~*~Tisza
298 II, 1882| kerületüket, s megilleti õket otthon a bankett, meg az
299 II, 1882| körülröpködik, s mindjárt meg lehet õket szólítani:~- Csak azt mondd
300 II, 1882| azzal a kérdéssel, mely õket nagy emberekké tette. Olyan
301 II, 1882| mindenütt - de legjobban szúrja õket magokat.~Mikor egyszer Horvát
302 II, 1882| bácsi is hosszabbra mérte õket a többinél, de csakugyan
303 II, 1882| hogy nem különböztették meg õket jobban, hogy taréja legyen
304 II, 1882| de az édesmama költi fel õket és már fel is van öltözve.~-
305 II, 1882| nyomban meg is kóstolja õket sorban, ha igazán olyan
306 II, 1882| mintha a vesztõhelyre vinnék õket.~Nem is tréfadolog az, -
307 II, 1882| Annyi öregember elõtt fogják õket examinálni, sok, sok urak
308 II, 1882| mint hogy megvigasztalja õket.~- No no, hát ne féljetek.
309 II, 1882| volna, ha még kikérdezik õket egyszer: mert nem mondtak
310 II, 1882| akarhogyan döntögette, forgatta õket az ember, még ha az asztalhoz
311 II, 1882| hogy így-amúgy teszi tönkre õket.~- Hát aztán?~- Mikor meg
312 II, 1882| talán az, hogy nem gyûlölte õket, nem volt rá oka.~Senki
313 II, 1882| apjának, hogy ki akarja õket az országból kergetni.~»
314 II, 1882| mivelhogy nem tetszik védelmezni õket.~A NYELVEK~(Kortörténelmi
315 II, 1882| asszonyok szájába teszi be õket a gondviselés.~Ezek a cukros
316 II, 1882| látottak, mert nem akarják õket elismerni, ezeket aztán
317 II, 1882| Isten nyugosztalja meg õket!~A színkör hasonlít a szellentyûhez,
318 II, 1882| drámaírásból s visszaadni õket a társadalomnak.~A színkör
319 II, 1882| örülni tudok annak, hogy õket ünnepélyesen fogadják mindenfelé,
320 II, 1882| az írók, s akkor fogják õket fogadni Magyarországon,
321 II, 1882| uram, már el is hoztam õket.~- Igen? - jegyzé meg gúnyosan
322 II, 1882| felfordítva.~- Nos, nem nézi meg õket?~- Mind egyformák a kis
323 II, 1882| színész - az úr csinálta volna õket?~- Uram! Kíméljen meg az
324 II, 1882| egyenkint. Látjuk megfehéredni õket, hajuk kihull, homlokuk
325 II, 1882| Mindegy és mégse mindegy.~Mint õket magukat, jobb szeretnénk
326 II, 1882| társadalmi lejtõk viszik õket ide? Alulra, nagyon alulra.
327 II, 1882| Hol már nem látjuk meg õket, csak akkor, ha valamit
328 II, 1882| elkövetnek.~Ki kell irtani õket természetes, nem lehet tûrni
329 II, 1882| ember igazi örömmel szemléli õket az utcákon. Fel lehet õket
330 II, 1882| õket az utcákon. Fel lehet õket ösmerni az öltözetükrõl.
331 II, 1882| kirakatok nem csábítanák õket, hogy mindég beljebb-beljebb
332 II, 1882| ott jól megtaszigálják õket s õk is visszataszigálnak
333 II, 1882| mészároslegények, felöklelném õket a szarvaimmal s egy vad
334 II, 1882| ha a szellõ meglebegteti õket, édesen érzem simogatásukat
335 II, 1882| tömegek ácsorognak s nézik õket.~Senki sincs megelégedve
336 II, 1882| csak éppen a nulla teszi õket. Hiába no, meg úgy is igaz,
337 II, 1882| szentlélek meg nem szállja õket...~BÁRÓ ATZÉL S A REVOLVEREK~
338 II, 1882| galamboknak. Még csak le se nézi õket az ember, a világért sem.~
339 II, 1882| gyönyörûek!~Még egyszer megnézte õket, futólag, lenézõleg.~- Nem
340 II, 1882| százalakú kinyomata riasztja el õket.~Vajon mi lehet a rostélyokon
341 II, 1882| õrületes játékra ingerli õket? Hát nem elég jó már ezeknek
342 II, 1882| már a kalapotokat, mikor õket látjátok meghajolva. Hálások
343 II, 1882| hitték legtöbben.~Bántotta õket a kíváncsiság, de melegítette
344 II, 1882| jaj, idõ, miért szülted õket, a nagyokat, oly sûrûn egykor,
345 II, 1882| hogy végképp elfeledjék õket.~Van pozició, ahol az elfelejtés
346 II, 1882| faltömegeket, amint a fantázia õket kitoldja: »Ez Párizs!«~Szerencsére
347 II, 1882| kiszabadít.«~Egészen megszoktatta õket, hogy csak óhajtaniok kell
348 II, 1882| áldozatkészebbekké tette õket.~Szegednek mindent meg kell
349 II, 1882| lesznek, gyönyörûeknek fogja õket találni.~De miért is beszélem
350 II, 1882| hogy »a fõvárosból akarják õket gyámolítani«. Azt hisszük,
351 II, 1882| közönség ne érjen rá megbírálni õket.~A Marianne emberei azonban
352 II, 1882| futva, útközben megudvarolni õket is.~Hanem hát persze még
353 II, 1882| lehessen betölteni, s járassuk õket az osztrák katonaképzõ intézetekbe.~
354 II, 1882| haragudnánk, s agyon is ütnénk õket sorba - ha nem félnénk az
355 II, 1882| azután dörzsölni kezdte õket jó sokáig, mire végképp
356 II, 1882| másfelõl azokat, melyek õket a kormánypárttól elválasztják,
357 II, 1882| a minap, hogy odahagyta õket, tekintve, hogy e párt vezérei
358 II, 1882| Szathmáry György gyûjtötte õket.~- Aztán miféle fizetséggel
359 II, 1882| kivontatni, akármint verte is õket az ostorral. (Herman Ottó
360 II, 1882| káromkodom, én majd a mellé ütõm õket, mert csak a kettõ együtt
361 II, 1882| amiért aztán kinevezik õket királyi tanácsosoknak. Hanem
362 II, 1882| Nagy Gyuri komám elvitte õket Pancsovára, hát meghagyta
363 II, 1882| azt tette, hogy elvitte õket a Dunához, ahol a Duna-partot
364 II, 1882| most megint visszaverik õket a földbe, hadd nõjenek ki
365 II, 1882| hogy protestánsokká teszem õket.« Göndöcs belekiált »helyes!«
366 II, 1882| mert katolikusokká teszem õket.« Göndöcs megint belekiált: »
367 II, 1883| hogy a király szólítgatja õket, s õk felelgetnek neki fenyvesiesen,
368 II, 1883| míg Allah el nem szólítja õket a Tubafa árnyékába.~- Ahova
369 II, 1883| ha az utcán találná is õket.~Roszival Pista Mocsáry
370 II, 1883| abba az önhittségbe, hogy õket, egyedül õket akarják informálni
371 II, 1883| önhittségbe, hogy õket, egyedül õket akarják informálni ezek
372 II, 1883| mondván, hogy a nyulak, hahogy õket úgy kíméljük meg, hogy (
373 II, 1883| nem kényszeríthetjük rá õket erõszakkal.~Hanem ha a párbaj
374 II, 1883| Ugron Gábor, hogy ki kell õket egyenkint lövöldözni.~A
375 II, 1883| hallatlan!~Azzal akarják õket elpusztítani, amivel I.
376 II, 1883| isten nyugosztalja meg õket: »Magából, amice, nem lesz
377 II, 1883| abba a tisztességbe, amely õket megilleti, mert ezek olyan
378 II, 1883| jöttek. A jegyzõ eldünnyögte õket az orra alatt. Ezeket úgy
379 II, 1883| elfordul tõlük. Valaki beadta õket blindre, ami semmivel se
380 II, 1883| s éppen azért nem kell õket elijeszteni attól a helytõl,
381 II, 1883| ki vastagon. Hiába kérte õket esengve Baross minden felszólalásnál,
382 II, 1883| azonban, aki megváltotta õket a szégyenkezéstõl.~Tisza
383 II, 1883| akkor?~Azt mondja, szeretné õket zálogba adni, hogy mint
384 II, 1883| a fõhadnagy végignézte õket. A csinos legényeket elõre
385 II, 1883| elvállalta, hogy hazahozza õket, egy csinos fekete útitarisznyába
386 II, 1883| egy kicsit megszurkálja õket. Ez az egyetlen mulatsága,
387 II, 1883| jó öreg Péchy ültette fel õket a múltkori mondókájában,
388 II, 1883| olvasnak, s szeretném már õket egyszer megharagítani. Hát
389 II, 1883| Halljuk, kérem... - csitíták õket türelmetlenül.~- Sohase,
390 II, 1883| érteniök, mire kapacitálom õket, ha csak egy csöpp szív
391 II, 1883| a szekerekhez -, kértem õket, rimánkodtam nekik, de csak
392 II, 1883| fumigatíve -, nem lehet õket csodálni, mind a kettõ vérszegénységben
393 II, 1883| Valaki találóan nevezte el õket a »nagy köpködõknek«. De
394 II, 1883| mameluk, hogy disztrahálja õket. Az egyik a Kék Macskáról
395 II, 1883| Nekünk jó az, ha úgy nevelik õket, hogy semmit se tudjanak.~
396 II, 1883| kell valamit. Telepítsük õket sürgõsen.~- De hová?~Mindenkit
397 II, 1883| bölcsességérõl.~Tuszkolta, nógatta õket, de csak sehogy se ment
398 II, 1883| letárgyalása után úgy fog kelleni õket megállítani, mint a »Háromcsõrû
399 II, 1883| madarakat, s ott röpködteti õket abban a kalitkában, amit »
400 II, 1883| rétegébe is, mindenütt látjuk õket dolgozni.~Egy bíztató jelenség
401 II, 1883| baj esik, akkor kiteszik õket az esõre, ha pedig semmi
402 II, 1883| semmi sincs, akkor beteszik õket a padlásra.~Megint csak
403 II, 1883| napig nélkülöznöm kellett õket, s megláttam tegnap az ülést
404 II, 1883| forgácsdarabokat, odaragasztja õket a helyeikhez.~Gergely pápa
405 II, 1883| hangot.~Hallhatatlanná kell õket tenni! - ez az új jelmondat.~
406 II, 1883| melegség megolvasztotta õket. Csak a csúcsok maradtak
407 II, 1883| belépnek, figyelmeztesse õket egy mélyen meghajlott derék
408 II, 1883| János, hogy össze ne hozza õket, s be ne mutassa mind a
409 II, 1883| az, uram, mikor én láttam õket - vág közbe Tallián Béla -,
410 II, 1883| koszttal élnek, hogy kezdem õket komolyan félteni a gyomorhuruttól.~...
411 II, 1883| vakul meg.~Én még látom majd õket, de õk már nem láthatnak
412 II, 1883| kik ma szerepeltek. Lássák õket önök is egyenkint.~Válasszuk
413 II, 1883| akarnak, visszarángatja õket. Fél, hogy valami bolondot
414 II, 1883| hátha nem hallgatja meg õket a közönség?~Akkor aztán
415 II, 1883| mondjuk. Ergo, fel kell õket akasztani. Olyan bölcsesség
416 II, 1883| kétségbeesve mondják: »Fel fogják õket menteni«. A filoszemiták
417 II, 1883| szepegve gyanítják: »Elítélik õket«. A bírák nem szólnak semmit.
418 II, 1883| törvényszék esküre nem bocsátotta õket.~A vád kezd aprtidonként
419 II, 1883| gyermekeim vannak. Felneveltem õket magyaroknak, más nyelvet
420 II, 1883| tudnak. Néha elõszólítgatom õket a kertbõl. Kisírt szemmel
421 II, 1883| nem vallanak, nem lehet õket elítélni, ha pedig vallanak,
422 II, 1883| sorsukon, hogy maga ajánlkozott õket védeni. Ami különben nem
423 II, 1883| frekvenciát, hadd itt egye õket a sistergõ istennyila!~*~
424 II, 1883| hátha nem hallgatja meg õket a közönség.~Akkor aztán
425 II, 1883| meg is tapogatta volna õket... de már ezt kereken tagadja,
426 II, 1883| komolyan mondom, szerette is õket. Ragaszkodott hozzájok.~
427 II, 1883| a zsidó asszonyt, sem az õket.~A bírák akkor kikérdezték
428 II, 1883| nap, öt álló éjjel várta õket folyvást mozdulatlan ott
429 II, 1883| emberek között lakom, ösmerem õket. Bizvást mondhatom, hogy
430 II, 1883| tiszteletére bemeszeltettem õket.~- Barbár! - sziszegte útitársam
431 II, 1883| frtot.~Friedmann intette õket, hogy jó egyetértésben éljenek
432 II, 1882| itt onnanról!~Szeretik is õket itt. Hogyne, hogyne! Nagy
433 II, 1882| neki.) Nyájasan szólítgatta õket, a vállaikat is megveregette
434 II, 1882| bíztatják, sõt meg is bámulják õket.~Milyen délceg, gyönyörû
435 II, 1882| indítványozta, hogy jó volna õket kicserélni kétszer annyi
436 II, 1882| Kétségtelen, jól fogja õket fogadni Tisza is; majdnem
437 II, 1882| örök ábrándozás, epedés õket is boldogokká teszi. S annyi
438 II, 1882| itt ugyan már nem bírják õket ellátni. II. Rákóczi Ferenc
439 II, 1883| tekintette, s csak azután engedte õket befogni.~- Aki korán húz,
440 II, 1883| mindenben. Szidta, »mustrálta« õket, de megsegítette, ha bajuk
441 II, 1883| az öregúr, lovagoltatta õket a térdén, s akkor volt a
442 II, 1883| passzióbul.~Kicsinyelte õket, hát megnagyította egy kicsit,
443 II, 1883| Budapestet, joggal megilleti õket, hogy már egyszer lakják
444 II, 1883| a város kocsisa elviszi õket a városháza elé, ahol nem
445 II, 1883| a vasút Triesztbe vitte õket, megijednek egy netaláni
446 II, 1883| nagynevû vadállatoknak kell õket deklarálnunk, kik felfogják
447 II, 1883| Sem pénzért nem mutogatják õket, mint az állatkertben, s
448 II, 1883| valami gyümölcsük, s befedik õket gondosan) a halak is ott
449 II, 1883| megalapítsák. A közöny ne bántsa õket. Az csak a gyengéket zsibbasztja.
450 II, 1883| míg mi itt nem ismerjük õket, õk mindent tudnak rólunk.~
451 II, 1883| hang még se jellemzi szépen õket, elnézõbbek lehetnének irántunk:
452 II, 1883| Pályatévesztett embereknek tartja õket ezért a pártállásért.~Az
453 II, 1883| szenvedélyeik, és hiába távolítja el õket a gondos kéz a felületrõl,
454 II, 1883| alkalmasint nagyon megkeserítette õket, így szólván:~Üdvözlöm önöket
455 II, 1883| magukat, szívesen látják õket. Jókait és Falkot ma a bevonuláskor
456 II, 1883| ápolni kezdette, s pirongatta õket, miért hagyják el itt?~-
457 II, 1883| király feltûnõen tüntette ki õket. A cercle alkalmával egyet
458 II, 1883| emberek a cívisek. Ösmerem õket Debrecenbõl. Azért hát vigyázz
459 II, 1883| ünnepélyek alatt azzal üdvözölték õket csufondárosan reggel, délben,
460 II, 1883| s akik oda betérnek vagy õket veri meg valaki, vagy õk
461 II, 1883| dolgot, mert rajtakapta õket, mikor csókolóztak.~- Öcsém,
462 II, 1883| csendesítsem le, eresszék be õket ide lázongani a folyosóra:
463 II, 1883| kedélyes öregúr megpirongatta õket:~- Mért ölitek ugyan magatokat?
464 II, 1883| dühös szemekkel méregette õket. »Mennyi Ötforintovics!« -
465 II, 1883| egy családdá körítették õket, s még ma is volt sok mondanivalójuk,
466 II, 1883| s az elnök megfenyegette õket, hogy addig nem kapják ki
467 II, 1883| nehogy valahogy itt érje õket a szavazás.~A legnagyobb
468 II, 1883| bácsi?~- Mért? Mert szeretem õket, mert ügyesek, mert mindenbõl
469 II, 1883| gróf Andrássy Gyula kezdte õket preparálgatni a kaszinóban.~-
470 II, 1883| Gyula.~- A farkasok eszik õket! - bizonykodik Herman Ottó. -
471 II, 1883| estek. Nem rekapitulálom õket. Hiszen egyszerû a genezisök.
472 II, 1883| vagy sem... Majd látjuk õket kánkánt táncolva, viaskodva
473 II, 1883| szánalmas mosoly fogadja õket, mihelyt kijöttek a fürösztõ
474 II, 1884| búcsúvacsorára hítta meg õket.~Hát mikor eljönnek a búcsúvacsorára,
475 II, 1884| egy közös sírba temessék õket, s egy tövisvirágot ültessenek
476 II, 1884| mindig kétkedve forgatta õket.~- Vegyen elõ egy regényt
477 II, 1884| Tudjuk, hogy szubvencionálja õket a kormány, de nem vesszük
478 II, 1884| elõre megálmodják: ki jõ õket megönteni.~Melyik legény
479 II, 1884| mindenütt szívesen látják õket, s teletömik zsebeiket kaláccsal,
480 II, 1884| csomó laikust, s kivezeti õket valamely régi romhoz; elmondja
481 II, 1884| éljenek gúnyolódva kísérik õket utcáról utcára, hallják
482 II, 1884| ágyúcskák. Pesten vettem õket Kertésznél.~Mikor ezeket
483 II, 1884| fokig Darwin is elösmerte õket. Az ördögbe is, ha egy nemzetség
484 II, 1884| hát mi az ördögöt kötözi õket a kocsis ama bárka elé?
485 II, 1883| is eljöttek volna, hítták õket ezek a fiatalok. Hanem a
486 II, 1883| fel. A jegyzõk elkezdték õket olvasni, de olyan nagyúri
487 II, 1883| igen«-ek sohase bírták õket elnyomni szaporodásukban.~
488 II, 1883| A kapuk alatt már várják õket az itteni »intézõk«, éppen
489 II, 1883| Csak szép szóval kell tudni õket tartani. A Cziráky- és Károlyi-palotákban
490 II, 1883| Szapáry Gyula hallgatta õket illedelembõl.~Grubert orációja
491 II, 1883| hogy a miniszter szereti-e õket.~Ha mintha kormány se lenne,
492 II, 1883| nagyságos urak.~Ott nevelte õket az eklézsia. Ami hazug elszegényedett
493 II, 1883| Csak Csernátony vigasztalta õket szokott szellemes, gúnyoló
494 II, 1883| szélsõbaloldali - haragítja õket Szlávy Olivér.~- Nem minden
495 II, 1883| képviselõvel. Csupa öröm volt õket megnézni, mikor megindultak
496 II, 1883| úrnak, hogy ne vesse meg õket, hogy csak jöjjön be õ is,
497 II, 1883| meghajlással éppen el akarta õket bocsátani, váratlanul elõrelép
498 II, 1883| és Venus.~Paris megnézte õket figyelmesen, hogy melyiknek
499 II, 1883| amint egybekvalifikálják õket önök banálisan, kegyetlenül
500 II, 1883| takarékpénztári könyvecske össze fogja õket tartani, mert oszthatatlan
1-500 | 501-959 |