Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|       az államnak jövedelmez, a közönségre nézve is jótétemény, mert
 2    I,  1877|     meglepõbb tehát ma, midõn a közönségre támaszkodhatott volna, ha
 3    I,  1878|       kellemes este várakozik a közönségre. Hisszük, hogy az igazgatóság
 4    I,  1879|  komédiázást és hókuszpókuszt a közönségre vonatkozólag, melyet elkövet
 5    I,  1879|        kedvezõ benyomást tett a közönségre s azt tehette õreá is fogadtatása.
 6    I,  1880|       és megelégedéssel elõre a közönségre, ha az el lesz ragadtatva.~
 7    I,  1880|     vonzerõt képes gyakorolni a közönségre.~36. sz., február 14.~[SZÍNHÁZI
 8    I,  1880|        tulajdonsággal bír, mi a közönségre elég kellemesen hat, sugár
 9    I,  1880|         nem volt érdemes arra a közönségre sem, mely összejött s a
10    I,  1880|        mely kellemetlenül hat a közönségre, vannak tagadhatatlanul
11    I,  1880|    kormánya.~Rátörtek a tüntetõ közönségre, mikor már szétoszlott volt.
12    I,  1880|       és korbáccsal rontsanak a közönségre; az a kormány, mely katonaságot
13    I,  1880|      bíztuk senki másra, mint a közönségre, mely legjobb hitét adja
14    I,  1880|        s azért is van és lesz a közönségre hatással mindég. Általában
15    I,  1880|     nagy vonzerővel fog bírni a közönségre.~269. sz., november 17.~[
16    I,  1880|        mindennapi élvezet vár a közönségre.~288. sz., december 10.~[
17   II,  1915|         nagy varázst a fõvárosi közönségre.~Mutatványai csak a legközelebbi
18   II,  1881|          egy tekintetet vetni a közönségre, ha vajon így nézi-e az
19   II,  1882|        megmételyezõleg hathat a közönségre?~Egy nagyon jó példa fekszik
20   II,  1882|       restelli, hát a jövõ-menõ közönségre fordítottam a figyelmemet.~-
21   II,  1882|       ennek a helynek, de nem a közönségre nézve, hanem a direktorokra.~
22   II,  1883|     felbérelt hamis tanú«, mi a közönségre nem tévesztette hatását.~ ~
23   II,  1883|     frissítõ hatást gyakorolt a közönségre Heumann Ignác beszéde, amennyiben
24  III,  1886|         presszióval tukmálnak a közönségre?~Fackh Károly azt gondolta,
25  III,  1815| táviratban írói reputációmra, a közönségre, amely mohón várja az elõszót.
26  III,  1815|    elõszót. Igen, igen, a hálás közönségre! Képzelem, milyen türelmetlenül