Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| vissza a másik asztalnál elaludt Géza kellner elfojtott mély
2 I, 1879| egyszerre mintha elvágták volna, elaludt minden gázláng a teremben,
3 I, 1880| lopódzó tûzzel, hogy az elaludt szikrákat ott ismét lángra
4 I, 1880| van érdeme. Õnélküle talán elaludt volna a szép mulatság terve
5 II, 1881| akárhogy adja - de bár egészen elaludt a mesterségesen csinált
6 II, 1881| politikáról. A Lendl-ügy már elaludt, új napi-kérdés még nincs.
7 II, 1882| szépen lekonyult.~- Ni, Náci elaludt! Az istégbáró, el biz az.
8 II, 1882| Az istégbáró, el biz az. Elaludt, éspedig - a Mocsáry beszéde
9 II, 1884| zárka márványkövezetén és elaludt.~Mire föleszmélt, megint
10 II, 1885| csendesen alákonyult a feje, elaludt.~Egész arca az álmosságot
11 III, 1886| a turfról. Egynémelyik elaludt. Az elnök minden percben
12 III, 1886| Hallatlan! Az öreg Pulszky elaludt!~De addig-addig pajkoskodik,
13 III, 1887| eszlári ügyet, Ónody is elaludt volna, az ügy is elaludt
14 III, 1887| elaludt volna, az ügy is elaludt volna.~Hanem ha rövid igényekkel
15 III, 1887| csendbõl, midõn a gyermek is elaludt, vélte érezni, hogy õ voltaképpen
16 III, 1887| azért hiába, mert mélyen elaludt a kapus, én azonban hiszem,
17 III, 1887| ereszkedtek le a padokra. Krajtsik elaludt, a miniszterek kiszöktek,
18 III, 1888| hír, minden lecsendesült, elaludt, csak egy maradt függõben
19 III, 1889| Ami a meyerlingi lövéstõl elaludt, az a korridori lövéstõl
20 III, 1890| közvetlenül a szónok elõtt elaludt. Az alvó Móricz Pál, s a
21 III, 1890| Az egyikre rálehelt és elaludt. A másiknak a világító lángnyelvét
22 III, 1891| feje tele van számokkal, elaludt; még a jogászokat is meglepte
23 III, 1892| Mi ez már megint! Talán elaludt Bánffy? Stb.~S ez így megy
24 III, 1892| szabadon ezeket a mélyen elaludt szellemeket a skatulyából.~
25 III, 1893| A képviselõk nagy része elaludt - az elnöki csengettyûvel
26 III, 1896| mert az a tegnapi ülésben elaludt s talán föl sem ébred a
|