Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|      egybekapcsol, mint a nap az égen, éltet, melegít, s egy közös
 2    I,  1874|   Megérte a magyar haza~A vészes égen elborult,~De nem esett le
 3    I,  1879|      kellett volna ma cikázni az égen, síri árnyaknak játszni
 4    I,  1879| napszekerén amint tova hajtat az égen, magát attilájuk gombjának
 5    I,  1880|     Vidám fehér felhõk úsztak az égen, s folytak le kelet felé,
 6    I,  1880|       nyomukban, minõ a tejút az égen Attila hõs hadának patkóitól.~
 7    I,  1880|         napszekerét megállítá az égen és irigykedve csodálta.~
 8    I,  1880|        fekete felhõ gyülemlik az égen, s lehet kocsiszínné vagy
 9    I,  1880|     vékony szálait, mosolygó kék égen rózsaszín felhõk közül leszûrõdik
10    I,  1880|  átkozottak!). Ami igazi szép az égen innen, az mind odakölcsönzi
11   II,  1902|       hitte, két hold világít az égen...~
12   II,  1882|       azóta! Nem az a nap süt az égen, ami akkor! Most is csak
13   II,  1883|         mert a nap nappal jár az égen, s akkor úgyis világos van,
14   II,  1883|       hogy óriási üstökös van az égen, vértõl fog ázni az egész
15   II,  1884|        egyéb, csak az, hogy õ az égen puhatolózzék.~Utódai aztán
16   II,  1883|         nyitraiak, akik mióta az égen az a pirosság látszik, nem
17   II,  1883|        maga szekerével elhajt az égen, a csillogó gázvilág fényében
18   II,  1885|      szürkülni kezdett, a keleti égen piros fény sugárzott, és
19   II,  1885|   elmosódott alakban, mint borús égen a Göncöl szekere.~Hanem
20  III,  1886|          vonat - mehet.~A derült égen egy csöpp bárányfelhõ sem
21  III,  1886|        hanem egyet villámlott az égen odafönn. Nincs itt semmi
22  III,  1887|      volt, nem látott semmit. Az égen barna felhõk úsztak, a friss
23  III,  1888|    keresztül-kasul száguldnak az égen, a fák lombjai rejtélyesen
24  III,  1894|       Bizony nem igen volt. S az égen még ma se mutatkozott egyetlen
25  III,  1896|          nagyok, mint a tejút az égen. A pepecselõ apróságokban