Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| úr füleihez a következõ kiáltások értek suttogás alakjában:~»
2 I, 1879| hallatszottak be a »segítség« kiáltások.~A mentéseknél számosan
3 II, 1882| valóságosat.~»Vigyitye medvegy!« kiáltások hallatszanak. Az apró-cseprõ
4 II, 1883| derültség, s felharsogtak a kiáltások: »Halljuk! Halljuk!«~Nagy
5 II, 1883| követelte, a teremben ily kiáltások hangzottak: »Tudjuk már,
6 II, 1884| szava elhalt a süketítõ kiáltások közt.~Végigharsogott a termen:
7 II, 1885| nõttön-nõtt. A karzatokról is kiáltások hangzottak le. Egy látcsõ
8 II, 1885| már bizonyosan az »eláll« kiáltások kezdõdnek.~És az jól is
9 III, 1887| vivát«. Milyen különös kiáltások! Nem a torokból jönnek,
10 III, 1887| harsogták jobbról.~A kiáltások egyre rekedtebbek lesznek,
11 III, 1888| elmosódva bontakoznak ki élesebb kiáltások: »Éljen Jeszenszky!« »Éljen
12 III, 1888| zúdultak bele baloldali kiáltások.~- A karzatnak nem szabad
13 III, 1889| a gyermekei.-~Zûrzavaros kiáltások keletkeznek:~- Ne hagyjuk
14 III, 1889| kormánypártról tömött »eláll« kiáltások vegyültek bele szavaiba,
15 III, 1889| hangzik viharosan. Kusza kiáltások verõdnek füleihez: »Nagyszerû
16 III, 1889| akar szólani, szenvedélyes kiáltások törtek ki jobbról:~- Nem
17 III, 1889| fergeteg süvítéséhez hasonló kiáltások reszkettették meg a falakat:~-
18 III, 1889| helyeslés a baloldalon. »Hoch« kiáltások.)~Taine úr megtörüli a pápaszemét.
19 III, 1892| szívfacsaró »öt perc öt perc« kiáltások, megadta a szünetet, ketté
20 III, 1892| s a zûrzavaros ingerült kiáltások fergetegében eltûnt a folyosóra
21 III, 1892| sas eltávolításáról, epés kiáltások kelnek szárnyra:~- Vád alá
22 III, 1892| orkánszerû »szavazzunk« kiáltások között. Pedig e beszédnek
23 III, 1892| a felségsértésre. Dühös kiáltások:~- Grófnak képzeli magát!~-
24 III, 1893| észrevette s durva, érdes kiáltások keletkezének:~- Vezessék
25 III, 1893| okoskodott ki. Zúgó »eláll« kiáltások fogadják a Ház különben
26 III, 1896| magát álszakállal. Hoch kiáltások hangzottak feléje. Csoportok
|