Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|    mint a mesebeli ember, ki a halált hívta, s midõn megjelent,
 2    I,  1878| pillanatban maga elõtt látja a halált nem egy, de száz alakban;
 3    I,  1878|      Sok nép angyalnak hiszi a halált, mely pallosával vagdossa
 4    I,  1878|   sógorságban élõ nemzet még a halált is komájának fogadja. Szó
 5    I,  1878|         mikor a királyi ügyész halált kért fejére; »hajszen csak
 6    I,  1878|        költõ már ekkor látta a halált. Ott ült már az ágya szélén.~
 7    I,  1879|       meggyengült, de ez már a halált megelõzõ nyugalom volt és
 8    I,  1879|       a »hazáért« siettek hõsi halált halni Boszniába.~Címeres
 9    I,  1880|   ösztönszerûleg megköszönik a halált, vagyis a megpihenést, melyre
10    I,  1880|     nem lehet ugyan elodázni a halált, de életre lehet vele hívni
11    I,  1880|      van elhíresztelve, hogy a halált is agyontréfálja.~- De én
12   II,  1881|   kedves helyétõl: ott várta a halált.~Mindég gyengébb-gyengébb
13   II,  1882| melyért tegnapelõtt szenvedett halált az Üdvezítõ s mely most
14   II,  1883|       akasztásokra, hogy ott a halált tanulmányozza, õ aki sohase
15   II,  1884|     megszûnését kíséri.~AKIK A HALÁLT HÍVJÁK~Hiúság! - mondják
16   II,  1884|   helyet, ahová elõszólítsák a halált. Árnyas berek susogó leveleivel
17   II,  1884|      tanulta volna õ meg ezt a halált?~Nem valószínû.~A csillagokban
18   II,  1885|       édes barátom. Csakhogy a halált is rá lehet szedni, ha az
19  III,  1887|     fel. Válassz számára szebb halált.~RICHARD~Óh, Edith!~BARANGHYNÉ~
20  III,  1890|       sem.~Itt hozom számára a halált a zsebemben.~Sacrebleu!
21  III,  1892|        eltalálni; és kétszeres halált érdemel az, aki elbizakodottan
22  III,  1892|        aki meg akarta csalni a halált, s bruderschaftot ivott
23  III,  1892|     eshetik baj. Az kineveti a halált. »Sipuluszért jött kend
24  III,  1893|      lesznek halálesetek is. A halált ritka ember kerülheti ki.