Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|           féle relikviára ejtett célzás olyan inparlamentáris lármát
 2    I,  1877|        ez? Hahaha! Ez egy pompás célzás, barátom, a Gyulai Pál »
 3    I,  1877|         Pál »Romhányi«-jára.~Mit célzás! ez egy torpedó, uram, ha
 4    I,  1877|         bögréjében (ez kérem nem célzás a Ráth úr fejére, csupán
 5    I,  1877|       tolvaj.)~Milyen szellemdús célzás!~Egy új alkalom ismét Ráth
 6    I,  1877|          ázzt mondta:~- Pepi, ez célzás rád...~A Záy egy kitûnõ
 7    I,  1877|        lökött:~- Pepi, ez megint célzás rád...~Dühös voltam. Leugrottam
 8    I,  1878|  nyúznunk kellene.~Ez határozott célzás volt a vadkutyára, s édes
 9   II,  1881|  lehetetlen.~*~Nem, ez a cím nem célzás senkire és semmire. Becsületemre
10   II,  1882|        jutott mindjárt eszembe a célzás.~- Nos, amit majd a színpadon
11   II,  1882|  szendébbek, ami igen szellemdús célzás arra nézve, hogy az ember
12   II,  1882| ellenetek, s hallom, rád egyenes célzás lesz benne...~- Lehetetlen
13   II,  1883|          amibõl nyilvánvaló az a célzás, hogy érzékenyen meg akarta
14   II,  1883|        Hát hol ebben a mesében a célzás?)~(Hát abban van, fiaim,
15   II,  1883|           melyben becsület­sértõ célzás van egy nyíregyházi hölgyre,
16   II,  1883|          tõlük pedig legtávolabb célzás sem szivárog ki a közönség
17   II,  1883|       kifejezés, valamely csipõs célzás...~Pedig nincsen csúnyább,
18   II,  1885|      említés sincs e helyen, még célzás sem, amibõl nyilván látszik,
19  III,  1889|           s egy félreérthetetlen célzás a Zalay göndör hajára és
20  III,  1890|          kölyket. De ez nem akar célzás lenni Móricz Pálra, aki
21  III,  1892|     beszédjére akar lenni gyönge célzás, mely azonban nem oda ütött,
22  III,  1893|         senkinek, amelyben semmi célzás nincs. A Bourbonok korából
23  III,  1893|          de onnan támadt, hogy a célzás Szilágyira vonatkozik, s
24  III,  1896|          ez is csak egy kedélyes célzás a Gondviseléstõl; mintha