Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        könnyeket hullatunk szomorú sorsán, amiért sohasem lehet szegénybõl
 2    I,  1878|            megesik a szegény rácok sorsán, s végigfut a padokon a
 3    I,  1879|            végig gondolt az ország sorsán, melynek fiait mészárszékre
 4    I,  1880| lefordította, Szeged város jövendõ sorsán megnyugodva, így szól róla: »
 5   II,  1881|        ország a nagy alföldi város sorsán. A sajtó kimerítõen közli
 6   II,  1882|           lendítenek semmit a haza sorsán, megszokta olyan elemeknek
 7   II,  1883|       tanácsos.~- Hát annak a haza sorsán keserûvé vált ábrázatnak
 8   II,  1882|          reggeltõl estig az ország sorsán tanakodának.~Ott voltak
 9   II,  1883|            buzgólkodtak segíthetni sorsán, kétségbe voltak esve, mikor
10   II,  1885|           a szegény »Árva Zsuzska« sorsán, aki az õ kis kutykáját
11   II,  1885|       kissé egy derék család atyja sorsán.~Ránéztem mosolygó kedves
12   II,  1885|           mindenki aggódik a saját sorsán, s kötelessége azt kedvezõbbé
13   II,  1885|   tenyerébe temetve töpreng a haza sorsán...~S egy-egy szónoklata
14   II,  1885|            hanem az öreg Gladstone sorsán tépelõdik.~Nemcsak a törzskar
15   II,  1885|        végéig humorizált még saját sorsán:~- Bizony sokáig éltem -
16  III,  1886|          Siratta a hazát, búsult a sorsán, de amellett vígan élt.
17  III,  1886|         mert rá nem ér a Széchenyi sorsán való búsulás miatt.~Baross
18  III,  1888|            változtathat a jelöltek sorsán, mert csak az számíthat
19  III,  1888|       elérzékenyül a szép királyné sorsán és a kis trónörökösén, ki
20  III,  1890|         nedvesedett meg a kapitány sorsán. Egy batisztkendõs anyóka
21  III,  1890|            ember tanult a kapitány sorsán és nem is járt rosszul,
22  III,  1893|        megjavult. Megint a Lesseps sorsán kezdtek sajnálkozni. Remete
23  III,  1895|         ember szinte sírva fakad a sorsán.)~d) Sóhajt és lesüti a