Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| barna írnok fejbólingatva hajtja fel hetedik halbszajtliját,
2 I, 1877| melyeknek a füstjét felénk hajtja a szél...~[......]~Anglia
3 I, 1878| kezdeni?~Átkos szenvedélye hajtja, mint Nérót, ki ha mulatni
4 I, 1878| politikai ösztöne Tisza felé hajtja azokat, akik elfordultak
5 I, 1879| egész biztosi tanács ölbe hajtja kezét. Nem lehet dolgozni,
6 II, 1882| önérzettel, aztán tenyerébe hajtja gondterhelt homlokát, szeme
7 II, 1882| annyira méhész vagy atyám - hajtja a másik kópé -, mint inkább
8 II, 1883| ebédnek is hosszú volna, hajtja Madarász.~A karzat is unatkozni
9 II, 1883| Ejh, mit vér által - hajtja egy fõrendi képviselõ. -
10 II, 1883| Taníts meg bennünket gyõzni - hajtja mosolyogva a vén Madarász.~-
11 II, 1883| csángók, mikor én ott voltam - hajtja László Mihály.~- Lehetetlen
12 II, 1883| elmereng rajta, s álmodozón hajtja le fejét díványára, hogy
13 II, 1883| begyógyul magától is - hajtja a másik.~- Ejh mit! Egyszerûen
14 II, 1885| atya.~Csanády a könyökére hajtja fejét, s kirívó irigykedéssel
15 II, 1885| miniszterelnököt, amint gondterhelten hajtja le fejét az asztalra, és
16 II, 1885| miniszterelnököt, amint gondterhelten hajtja le fejét az asztalra és
17 III, 1886| szétterül, izmos karjaira hajtja hatalmas sörényû fejét s
18 III, 1886| sarkantyúz. Lemondó sóhajjal hajtja le fejét a padra Lázár Ádám,
19 III, 1888| forróságban újra pajzsára hajtja fejét és behunyja szempilláit,
20 III, 1888| Algernon alázatos arccal hajtja meg magát gróf Andrássy
21 III, 1888| vagyok«, most pedig azt hajtja »én temezsvári polgár vagyok«.
22 III, 1889| sarkallni nem szûnõ ösztöne ûzi, hajtja, hogy beszéljen, megint
23 III, 1896| látszott, amint Visontai mohón hajtja fel egymás után a megszámlálhatatlan
|