Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|          mutass nekem utat, mely engemet elvezet innen odáig; - aminél
 2    I,  1879|      angyali Borcsa, szeress hát engemet.~S ha szeretsz, ne szégyeld
 3   II,  1881|          t.i. Pulszky Károlyt és engemet, Scarront.~Ott álltunk a
 4   II,  1882|      sokan vannak a siketnémák s engemet szidnak, mint a bokrot,
 5   II,  1883|           25.]~Egy gondolat bánt engemet...~Egy gondolat. Az, amely
 6   II,  1883|     kérvények mindig mulattatnak engemet, mert azok amellett tanúskodnak,
 7   II,  1883|  indignációval mondá ott künn:~- Engemet gyanúsított!~Nagy csoport
 8   II,  1883|          szemeltek azok ki éppen engemet?~E kis tréfás epizód egészen
 9   II,  1884| szenvedtem, t. Ház!«~Szalay Imre engemet is interpellált:~- Micsoda
10   II,  1885|            Félre innen! Itt most engemet akasztanak!«~Háta mögött
11  III,  1886|     mikor azért vagyok itt, hogy engemet üssenek.«~Nosza, beleugrott
12  III,  1886|     fogom hazahúzni a kocsit, de engemet ki fog hajtani?~A lórul
13  III,  1887|       minket, hazádat, bátyádat, engemet hogyan temet el a balvégzet,
14  III,  1887|        megnézni magát.~- Mármint engemet? - nyögé a bakter.~- Magát,
15  III,  1888|      Lássák, ez mind nem igaz, s engemet arra sarkall, hogy egy ismeretterjesztõ
16  III,  1889|        fantáziája, mint kellene, engemet pedig korholnak azért, mert
17  III,  1892|       telefon az oka. Az csap le engemet az íróságról. A pajtások
18  III,  1893|         mindenki magát dicsérte, engemet is átjárt a dicsekedési
19  III,  1894|         jó órában legyen mondva) engemet is.~Klára te nevetsz most
20  III,  1894|     hiszem, ön legkevésbé gyûlöl engemet, ön leginkább ért meg, tehát
21  III,  1815|           Biztosan megbukom.« - »Engemet még mindig egyhangúlag választottak
22  III,  1815|     azokai az érdemeket, amelyek engemet, a szegény poétát, a tántoríthatlan
23  III,  1896|         összességét illeti, mint engemet, tehát az õ tudomásukra