Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|          amint olvasta, mélyen elpirult, - de csak egy percre...~
 2    I,  1878|        fordult sarkon, Ürményi elpirult, ajka habozva mozdulni kezdett,
 3    I,  1878|     szegény Tóth Ede is mélyen elpirult. Azt hitte, õ van kigúnyolva,
 4    I,  1878|     kiáltja:~- Nézzétek, Tisza elpirult!~Tíz hang visszadörgi:~-
 5    I,  1880|     egy ajánló levelet?~Miklós elpirult az örömtõl, Pali bácsi pedig
 6    I,  1880|       szemrehányást tett neki, elpirult. S ekkor kapta azt a titulust,
 7    I,  1880|      kéziratomat. A szerkesztõ elpirult.~- Bocsássa meg ön - mondá -
 8    I,  1880|       szemrehányást tett neki, elpirult. S ekkor kapta azt a titulust,
 9    I,  1880|      kéziratomat.~A szerkesztõ elpirult.~- Bocsássa meg ön - mondá -,
10   II,  1881|       árnyéka.~Az Inkey gyerek elpirult és soha többé nem dicsekedett
11   II,  1881| élénken -, mit javított?~Hindy elpirult.~- Bocsánat, képviselõ úr -
12   II,  1882|        az okaidat.~Miehl Jakab elpirult.~- Hogyan, te tudnád? -
13   II,  1882|          És ekkor Jakab mindig elpirult.~Hát miért is kell neki
14   II,  1883|      mert azzal jó az!~Göndöcs elpirult, s ájtatosan emelte a szemeit
15   II,  1883|    csuklott, Helfy Ignác pedig elpirult.~- Istenem, de nehéz okos
16   II,  1883|      ma az övénél.~De már erre elpirult Bedekovics a székében, s
17   II,  1883|      felé, mire az szemérmesen elpirult, s keblébe rejté, Júnó dühében
18   II,  1883|     Erre Lukács Béla gyöngéden elpirult.~E kritikus pillanatban
19  III,  1888|        De bizony, megmondom...~Elpirult és beszaladt a sátor belsejébe.~-
20  III,  1890|    tudásomra hozatalát.~Elvira elpirult, és azt felelte:~- Részemrõl
21  III,  1893|     önkéntelenül.~Az asszonyka elpirult, szemérmetesen lesütötte
22  III,  1893|        gondolata a másikkal és elpirult. Az imént kevésnek gondolta
23  III,  1894|  László gróftól, aki szerényen elpirult.~- Megéljeneztek? tudakolta