Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|           tudom, szívesen cserél veletek. Hagyd abba, hát fiam a
 2    I,  1879|   szólott pátosszal:~Gyermekeim! Veletek sírok,... de jegyet nem
 3    I,  1879|      egymást testvériesen.~»Béke veletek!« mondja Bismarck elbúcsúzóban
 4   II,  1883|         hogy ott még aztán én is veletek volnék.~Lihegve jön e percben
 5   II,  1883|   rohantak ki az ajtókon. »Isten veletek, kedves ülõhelyek!«~E búcsú
 6   II,  1883|       haját karcolatoknak.~Isten veletek, kedves szászok! Isten veled
 7   II,  1883|        otthon, s aki nem törõdik veletek, hogy mit írtok az újságokba...
 8   II,  1883|      hanem hát mégis úgy teszünk veletek, mintha fõbe lõnénk. A katonaság
 9   II,  1885|            Az ördög búsuljon itt veletek!~E pillanatban lép hozzám
10  III,  1886|         rájok riad:~- Mi történt veletek, hogy úgy berohantok?~-
11  III,  1887|  gondolta magában, csinálok most veletek egy jó tréfát, s noha csak
12  III,  1889|         sajtó sokat ír róla.« Ha veletek is így bánna a sajtó, bizonnyal
13  III,  1890|       isten látja lelkemet, hogy veletek érzek. Ne okoskodjatok,
14  III,  1890|        lenni, nem szavazhatok ma veletek... pedig szeretnék. Hiszen
15  III,  1890| szeretnék. Hiszen tudjátok, hogy veletek voltam a „nagy” napokban,
16  III,  1891|    ezentúl is. Míg ez áll, én is veletek megyek.~Öreg íróasztalomról
17  III,  1892|    megbocsát, sõt barátságba lép veletek; hanem azokat az urakat
18  III,  1893|      Szamarak vagytok, nem lehet veletek beszélni.« (S ilyenkor mindig
19  III,  1894|        vidék következett. El, el veletek nagyurak, latifundiumok
20  III,  1895|          azután szívesen kacagok veletek.~De a kis koboldok nem engednek
21  III,  1815|         Többet ugyan nem játszom veletek! Ma is kiraboltatok alaposan!~
22  III,  1896|        mintha megijedne.~- Hohó, veletek nem bírok. Nagyon hangos