Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|   szakállú remetére akadt: az a remete Csalomjai. Egy nagy fehér
 2   II,  1881|       királyfi. Azt üzeni a vén remete...~- Hallgatom figyelmesen.~-
 3  III,  1891|        Egy festõrõl, akinél egy remete és egy remetelak lefestését
 4  III,  1891| remetelakot festette le. »Hát a remete hol van?« kérdik. »Bent
 5  III,  1891|    remetelakban« feleli. S ezen remete volna Szilágyi érvelése.~
 6  III,  1893|       aminthogy igazuk is van). Remete Géza pedig, akit az egész
 7  III,  1893|       vannak itt.~Mikor azonban Remete beszélt, amint hallgatja,
 8  III,  1893|  negyven embert, most meg már a Remete beszédéhez soknak. Ej, ej,
 9  III,  1893|    képezik.~E pillanatban leült Remete. Az emberek szíve megkönnyebbült
10  III,  1893|     sorsán kezdtek sajnálkozni. Remete alatt a Lesseps balsorsa
11  III,  1893|         nem! Mindenki gondolata Remete körül járt. »Oh, bárcsak
12  III,  1893|        emberek nagyon önzõk.~És Remete bevégezte, s ki merne Remete
13  III,  1893|    Remete bevégezte, s ki merne Remete után beszélni, bevégzõdött
14  III,  1894|     emelkedett aránylag, az egy Remete Géza nevû képviselõ. (Ne
15  III,  1894|       elfelejteni ezt a nevet.)~Remete Géza azelõtt semmi se volt,
16  III,  1894|       amivel a világot meglepte Remete, az volt, hogy átment a
17  III,  1894|        passzolnának rá).~Szóval Remete halhatatlan lett azzal,
18  III,  1894|         még itt sem végzõdött a Remete karrierje. Éppen akkor tevõdött
19  III,  1894|   párton a »közbeszólói« állás.~Remete rögtön belement az új kenyérbe.
20  III,  1894|     beszédnek kiegészítõ része.~Remete nélkül ma már nem érdemes
21  III,  1894|      amint Vajay szólni kezdett Remete Géza közel húzódott hozzája
22  III,  1894|  mögötte sincsen senki?~Az önzõ Remete eközben látván, hogy nincs