Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|             Egyszerre szél kerekedik s elkezdi ringatni a ladikokat. Eleinte
 2   II,  1882|                 ez a mi honoráriumunk) elkezdi dicsõíteni a »Kincskeresõk«-
 3   II,  1883|             nagy fába beveszi magát, s elkezdi õrölni.~Mióta az ön »tisztelt
 4   II,  1884|         Pantheon kapuját. Újra és újra elkezdi a kilincselést. Dereka ketté
 5   II,  1883|     publikumnak kit szidni.~Tisza erre elkezdi dicsérni a csendõrséget,
 6   II,  1884|               a folytonos sikereket, s elkezdi a diffikultásokat vetni:~-
 7   II,  1885|       körülrakja szóvirágokkal. Azután elkezdi a szomorú zsolozsmát.~A
 8  III,  1886|              nekem visszafelé.~A beteg elkezdi:~- Tíz, kilenc, nyolc, hét...~
 9  III,  1886|             levetni az idegen kabátot.~Elkezdi keresni a fogasokon a maga
10  III,  1886|             pondust.~Köszön az öreg és elkezdi a csónakjait kínálni, miközben
11  III,  1886|          percig tart a csönd.~Alighogy elkezdi a tényállást vázolni... »
12  III,  1887|               egyszer csak a vége felé elkezdi olvasni az ütéseket az egyik
13  III,  1887|               egyszóval mindent. Akkor elkezdi magát unni és végignézegeti
14  III,  1888|              ugye? És ha gyerekkorától elkezdi vala gyakorolni az egérfogás
15  III,  1889|            csendet. Az elnök csakugyan elkezdi rázni a csengettyûjét, de
16  III,  1890|             egy végsõ eszközhöz nyúlt, elkezdi az önhumorizálást. (No de
17  III,  1890|              csomó leaotungi embert és elkezdi õket a saját állításaikba
18  III,  1890|                egy katolikus képviselõ elkezdi mogorván dünnyögni:~- Nem
19  III,  1892|               üvegfákon s mikor a szél elkezdi õket rázni, megcsendülnek
20  III,  1892|          párton különben divatban van) elkezdi az apró erdélyi kerületeket
21  III,  1893|             fenyõk, hát csak egyszerre elkezdi magát háborogni a Tisza
22  III,  1896| miniszterelnöki széket, felfordítja és elkezdi odavagdosni a pulpitushoz.