1-500 | 501-857
Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| fejvakarva mondá: »sok lesz egyszerre.«~A JELLEM~(Bölcsészeti
2 I, 1873| az ajtón, kinek látására egyszerre mosolygó nyájasságba megy
3 I, 1873| szikra torkára pattant, egyszerre lánggal kezdett égni - hanem,
4 I, 1873| a huszár halottaiból is egyszerre feltámad...~Siet is magáról
5 I, 1873| volna tanulmánya tárgyául...~Egyszerre lehanyatlik a kéz és fej,
6 I, 1873| legyen hát) világtárlat egyszerre szokatlan fényes ponttá
7 I, 1873| kevesbíteni akarják a vármegyéket, egyszerre csak az a bolondság történik
8 I, 1873| aki nevenapját ünnepli.~Egyszerre elszelídül a lárma: valahonnan
9 I, 1874| Kálmán lépett ki, s midőn egyszerre fényes elégtételt nyújtott
10 I, 1874| dézsmaváltság törvénybe iktatásával egyszerre kellett volna a regálék
11 I, 1874| megoldásához hozzá mert volna egyszerre kezdeni valaki, hanem õsi
12 I, 1874| tartozik, s mert úgy látszik, egyszerre kettévágja azon kétértelmû
13 I, 1874| taplóba dobott égõ üszög, egyszerre meggyújtja a pártviták kanócát.
14 I, 1874| ellenzéket bosszantsa - most egyszerre, mikor senki már nem is
15 I, 1874| medvét«, a hideg valóság egyszerre letépi.~36. sz., szeptember
16 I, 1874| közé.~Így behunyt szemmel egyszerre csak beleütõdöm a Henczy-téren
17 I, 1875| tehát nem akadhatunk, mely egyszerre megtöltse a semmibõl milliókkal
18 I, 1875| főrendi padokról, - most egyszerre heves ellenzék üti fel fejét
19 I, 1875| mint a köszvényes láb, mely egyszerre csak elkezd fájni minden
20 I, 1875| a »malõrös« ember, kinek egyszerre jó kártyája kezd járni.
21 I, 1875| mégsem felelõs senkinek, most egyszerre megváltozott s valóságos
22 I, 1875| közegészségi törvény tökéletességét egyszerre kívánnunk sem lehet, a gyakorlati
23 I, 1875| ifjú és férfi lett volna, egyszerre agg szeretne lenne, ezt
24 I, 1875| birodalmát. A város és a temetõ egyszerre szerepet cserélnek, - amaz
25 I, 1875| hivatalüresedés mégis sok volna egyszerre.~*~Egy bécsi lap azzal ijesztget
26 I, 1877| tekintet az édesen alvó állatra egyszerre megfagyasztá a vért ereiben.
27 I, 1877| tündérszemek, a gáz-csillagok, egyszerre megváltozik minden, magyarrá
28 I, 1877| volna belõle; márpedig elég egyszerre vérontásnak - a bulgáriai
29 I, 1877| föld egy részének világít egyszerre, Thiers az egész földkerekségnek
30 I, 1877| az Orczy-házhoz jutott, egyszerre észreveszi a nagy tömeget.
31 I, 1877| sem gyanító bolgár fejére egyszerre ezer helyrõl kezdett hullni
32 I, 1877| felolvasónõ, van is látszatja. Egyszerre három ember is szerelmes
33 I, 1877| vádolják: honnan, honnan nem, egyszerre ott terem maga Strade báró,
34 I, 1877| súgó hangja fölrezzentette, egyszerre rájött, hogy »otthon« van.~
35 I, 1877| szól a liliom és ellenese egyszerre -. Mit akarsz itt? te gyáva,
36 I, 1877| Hirlap«-pal ellenkezõleg egyszerre - kijózanodott s beadta
37 I, 1877| csodálatos módon a vita végére, egyszerre odacseppen bírónak: - nem
38 I, 1877| Ezen gaukléria által tehát egyszerre bent találja magát a regény
39 I, 1877| lapszerkesztõségi irodák ablakán; azután egyszerre felpattant az ablak önmagától,
40 I, 1877| valami szelíd »minekutána«.~Egyszerre azonban sisteregve kezd
41 I, 1877| okkupációt követelte, Andrássy úr egyszerre olyan lett, mint a siket
42 I, 1877| s az evezõlapáttal, hogy egyszerre megsemmisítse, fejére sújtott.~
43 I, 1877| szcenirozni...~Ha kell, egyszerre állunk talpra a muszka ellen
44 I, 1877| a levegõben van, meglep, egyszerre ragad el mindenkit, millió
45 I, 1877| hogy ugyanazon lyukból egyszerre hideget is, meleget is lehessen
46 I, 1877| A régi »vacsorák« emléke egyszerre fölbukkant a ház régibb
47 I, 1877| könnyétõl növekedett naggyá...~S egyszerre fölszárad, mint villámütésre
48 I, 1877| villámütésre minden arcon a könny, egyszerre fölvillan minden szemben
49 I, 1877| minden szemben a tõz, s egyszerre rengeti a mozduló földet
50 I, 1877| minket az oroszok ellen!«~Egyszerre született meg az akarat
51 I, 1877| meg az akarat mindenütt, egyszerre szállott meg az aggodalom
52 I, 1877| aggodalom minden magyar szívet, egyszerre lepte meg a lelkesedés,
53 I, 1877| lepte meg a lelkesedés, egyszerre szorította össze a fájdalom
54 I, 1877| szorította össze a fájdalom és egyszerre dagasztotta meg a szilaj
55 I, 1878| amint átfagyott keze, lába, egyszerre melegedett fel szívök s
56 I, 1878| melegedett fel szívök s egyszerre kiáltá ajkok mennydörgés
57 I, 1878| áldozatát már leteperte, egyszerre lecsillapult s így szólt
58 I, 1878| bizonyos pillanatig hogy aztán egyszerre felé rohanjon valamennyi.~*~
59 I, 1878| elcsüggesztõ, lázító és elkeserítõ egyszerre. A kétségbeesés kezdete,
60 I, 1878| perctõl kezdve a Kelet Népe egyszerre felszabadulván békói alul,
61 I, 1878| csak öt halálhírt hozhat egyszerre.~Íme, milyen egyszerû néha
62 I, 1878| hogy mind a három Ábrányit egyszerre látta volna.~Ebbõl aztán
63 I, 1878| az útból.~S akkor aztán egyszerre mindnyájan rájöttek: hogy
64 I, 1878| szavaznak akkor az ember egyszerre kiengesztelõdik Pulszky
65 I, 1878| Mert ugyan ki ne sokallna egyszerre tizenöt leányt elvenni!~
66 I, 1878| soha nem mind a kettõvel, egyszerre.~Mert ha egyszerre lenne
67 I, 1878| kettõvel, egyszerre.~Mert ha egyszerre lenne elégedetlen mind a
68 I, 1878| légyen... és azt a férfiút egyszerre konvulzív köhögési roham
69 I, 1878| Kálvinistának és disszidensnek lenni egyszerre nem kis feladat.~Mert a
70 I, 1878| elhelyezte ölében a tányért zsupp egyszerre csak valami pottyan annak
71 I, 1878| sírását elállítani. Gézika egyszerre elcsendesül, s oly hirtelen
72 I, 1878| bûvös tündérekké válni, egyszerre nagy zaj, nagy kiáltozás
73 I, 1878| átkozódott és zokogott egyszerre, szégyenében, dühében, tehetetlensége
74 I, 1878| mondott el valaki elõtte egyszerre, mindig a lehetetlent hitte
75 I, 1878| bennem, s mely Magyarországon egyszerre megszüntetne minden elégedetlenséget,
76 I, 1878| gubó, tárcaíróvá, akkor meg egyszerre az asszonyok lesznek a kedvenceim;
77 I, 1878| nézte végig nevezetességeit, egyszerre fölvillanyozva kiáltott
78 I, 1878| is, csak az egyik alszik egyszerre, de a nyelve alva is mozog
79 I, 1878| a patkányt, s íme Jókai egyszerre fölrugtatja a leghasznosabbnak.
80 I, 1878| halványodnám el ijedtemben, ha egyszerre nem lenne kit szidni; ha
81 I, 1878| mert soha nincsenek ott egyszerre), hogyan mulatnak. (Rendesen
82 I, 1878| legnagyobb oltáron, Debrecenben egyszerre szilaj lángban tör ki az
83 I, 1878| szomorú temetés Szegeden egyszerre. S ötven halálos beteg.
84 I, 1878| ehhez joga. Vádló és bíró egyszerre már jogi szempontból sem
85 I, 1878| van az, hogy néhol a föld egyszerre soha nem látott virágokat
86 I, 1878| töknek árnyékot tartott, egyszerre váratlanul rügy pattant
87 I, 1878| útjából.~...S akkor aztán egyszerre mindnyájan rájöttek, hogy
88 I, 1878| száz emberrel is van egyszerre viszonya.~Nagy önérzet az
89 I, 1878| hogy államtitkárnak való, egyszerre elhitte neki, hogy õ csakugyan
90 I, 1878| hiába idézte föl.~Fölbontja egyszerre mind a boszniai sírokat,
91 I, 1878| a kritika vagy referáda egyszerre a színészt és a közönséget
92 I, 1878| elvesztegetett, úgyszólván egyszerre nyerte vissza e beszédével.~
93 I, 1878| Tisza Kálmán ellen írt, most egyszerre indokolttá válnék minden,
94 I, 1879| pincér-sereg mintegy önkénytelenül egyszerre eleresztette a táncosnéját,
95 I, 1879| mint egyetlen királynak. Egyszerre royalista lettem nyakig:
96 I, 1879| összes színházi hadikészlete, egyszerre kapós kezd lenni. Ez is,
97 I, 1879| hivatalnok hozzányúlt, az egyszerre négy darabra vált s megfeketedett
98 I, 1879| hasonlított a temetõ csendjéhez, egyszerre élénkebb hullámzás váltja
99 I, 1879| nyugosznak. Nem lehet sírjaiknál egyszerre. Mariusnak Karthágó romjain
100 I, 1879| most az árvíz után, midõn egyszerre a király is kegyében részesíti,
101 I, 1879| kormánybiztos eltávozott, egyszerre rájött, hogy bizony ebben
102 I, 1879| a Szentlélek, hogy azok egyszerre tudni kezdtek mindent.~Talán
103 I, 1879| emberek emlékezõ tehetsége egyszerre kinyújtózkodott. Egyiknek
104 I, 1879| évtizedeiben.~S vajon miért lett õ egyszerre Csanád legnagyobb fia, miért
105 I, 1879| politikai párttusák lándzsáit, egyszerre a »magáénak« látja õt minden
106 I, 1879| az európai értékfogalmak egyszerre összezavarodtak (mert nem
107 I, 1879| csendet zavarjuk, midõn egyszerre nagy robajjal szétvágódott
108 I, 1879| lépcsõkön. A kapunál azonban egyszerre önkénytelenül megállott
109 I, 1879| vele valamit.~De e percben egyszerre mintha elvágták volna, elaludt
110 I, 1879| sebesebben, mint az aggodalom. És egyszerre jött minden ponton. Nem
111 I, 1879| kacagnának, hogy ily szépen egyszerre belekötöttek ebbe a szerencsétlen
112 I, 1879| készült pilulákat vesz be, egyszerre kedvet kap a speech-eléshez.
113 I, 1879| ajtón.~Az ajtóban azonban egyszerre megfordult, kiszakadt belõle
114 I, 1879| simultan fekszik, akkor egyszerre kilyukad oldalt a pipaszára,
115 I, 1879| magamat a kedélyvilágukba, egyszerre kitettem lábamat a sivatagra,
116 I, 1879| s a rekkenõ hõségben is egyszerre megrázkódott az ember s
117 I, 1879| ebédlõbe?~Az idõ sürget; egyszerre három fekete frakk rohan
118 I, 1879| aminõnek én képzeltem, egyszerre megelevenedik s miután már
119 I, 1879| kellett volna végeznie - »egyszerre«.~S ezen nyugszik a súly.
120 I, 1879| s szereteted hallatára egyszerre termõföldekké váltak a jégmezõk
121 I, 1879| varázs volt, csoda lett; egyszerre elültette kelettõl nyugatig
122 I, 1879| fordul ki a világ sarkaiból, egyszerre el lett ültetve az elmékbe
123 I, 1879| alatt bujkáló vakondok, egyszerre szárnya támad s keresztül
124 I, 1879| tizenhárom hõs bukik el benne egyszerre.~Dehát ez csak azt jelentette,
125 I, 1879| birnami erdõ megindult, egyszerre minden õ körülötte kezdett
126 I, 1879| temetõ szomorú sírdombjaihoz, egyszerre összefoly elõttünk a múlt,
127 I, 1879| percsórai egész vonalon egyszerre. Építenek, mert a külföldi
128 I, 1879| éppen mint a mesékben.~A hír egyszerre szárnyára vette nevét, õ
129 I, 1879| elfogadhatatlannak tartott, azt egyszerre harmadszor fölöttébb hasznosnak
130 I, 1879| sajátszerû varázslat lenne, egyszerre szabályossá válik, redõit
131 I, 1879| hagyni a jegyese kedvéért, egyszerre elfelejtik, hogy ez tettetés,
132 I, 1879| Rónaszékynének (midõn a haragból egyszerre sírásba csap át) amit gyönyörûen,
133 I, 1879| ügyeinek hatalmas intézõi egyszerre lelépni a cselekvés színterérõl?
134 I, 1879| az elfogadható állapotnak egyszerre vége szakadt, miután most
135 I, 1880| lemondással az utcára lejöttünk, egyszerre csak fölhangzott a »kereszt-utca«
136 I, 1880| Rákosi fölkarolása folytán egyszerre ismertté lett a Csepreghy
137 I, 1880| jó nógrádi ábrázata van!~Egyszerre kezdte kikombinálni, hogy
138 I, 1880| több néznivalót talált. Egyszerre kevésnek látszott ideje,
139 I, 1880| életregény!~És mennyi dévajság egyszerre! Átellenben is világos minden.
140 I, 1880| repülni látszol, mikor egyszerre gúnyos röhögés hangzik föl
141 I, 1880| úrnak« kelt föl onnan.~*~Egyszerre szétfoszlottak elõttem Dobó
142 I, 1880| ellen. S mind a három ellen egyszerre.~Nem is lehet az öregurat
143 I, 1880| azt a kezet megüti valaki, egyszerre megdobban az a szív is.~
144 I, 1880| Most a legközelebbi napok, egyszerre kivették lábunkból mindkét
145 I, 1880| volna.~S íme, egy napon egyszerre csak föltámadott Rákóczi
146 I, 1880| Szeged áldozni - s íme, egyszerre új, meglepõ alakban nyilatkozik
147 I, 1880| szabályszerûleg tapsra és egyszerre történtek. A második golyóváltás
148 I, 1880| ezt mind egy füst alatt egyszerre. S e nagy fantáziával fölruházott
149 I, 1880| volt eltelve, az váratlanul egyszerre csak megállította õket az
150 I, 1880| balzacról, a 2-ik fölvonásban, egyszerre mindenki el volt bájolva.~»
151 I, 1880| hazájába. S most itt Szegeden - egyszerre csak azon kellett magát
152 I, 1880| részébe beöntik a másik részt, egyszerre pezsegni kezdett minden.~
153 I, 1880| Ami puskapor van benne, az egyszerre explodeál. Füstje, szaga
154 I, 1880| szelíd lesz, mint a bárány, s egyszerre elfelejt minden kifogást
155 I, 1880| hát honnan jöttek azok így egyszerre ide? A földbõl termettek-e
156 I, 1880| akármilyen mélyen aludt is, egyszerre föl lehetett költeni, ha
157 I, 1880| asszony tetszett a nyáron: egyszerre szerettünk ki belõle, hogy
158 I, 1880| csodálatosnak látszott, ez egyszerre beállott változás hosszabb
159 I, 1880| napfénybõl a »hétpöttyes bödék«, egyszerre föléled minden fantasztikus
160 I, 1880| ezt tenné minden ember, egyszerre ki lenne gyógyítva, hála
161 I, 1880| se rossz. A kolera, mely egyszerre elborítja a levegõt, keletkezik
162 I, 1880| volna ki a szikra, mely egyszerre átmelegítette, átvillanyozta
163 I, 1880| azonban Szeged pusztult el, egyszerre fölhangzott a jajszó, néma
164 I, 1880| amit õ ütött.~S azt sem egyszerre!~Évek kellenek, áldásos,
165 I, 1880| végkifejléshez, - s íme, egyszerre csak odadobódik egy új akadály
166 I, 1880| zsírjába fog megfúlni, most egyszerre fénnyel, pompával vette
167 I, 1880| emberé lenne, millió szív egyszerre dobban meg az elnyomott
168 I, 1880| a vasúton fizetni.~Erre egyszerre megszûnt a nevetés, s rám
169 I, 1880| ki belõlük semmit, mígnem egyszerre csak a lábaikra illik az
170 I, 1880| szerepében gyarló volt, míg most egyszerre úgy áll elénk, mint aki
171 I, 1880| egyes kikapott vonásokat, egyszerre szemünk elé pattan az egész
172 I, 1880| betette a lábát Szegedre, egyszerre új élet fakadott a romok
173 I, 1880| a kettõvel kokettírozik egyszerre.~Sehol a világon nem találhatni
174 I, 1880| majdnem lehetetlenné válik, egyszerre megkerülik a grófot arról
175 I, 1880| nemcsak firtli és demokrata egyszerre. Õ sokkal több még ennél:
176 I, 1880| jó nógrádi ábrázata van!~Egyszerre kezdte kikombinálni, hogy
177 I, 1880| férfiak fotográfiái nem egyszerre írattak a legközelebbi napokban:
178 II, 1888| két nyerget nem lehet ülni egyszerre egy embernek, hármat még
179 II, 1889| váltottak sorba, a király egyszerre elmosolyodik s egy öreg
180 II, 1892| az utcán láttam nappal, egyszerre az lett vágyam, hogy bárcsak
181 II, 1893| feleségét õrzi - s íme, egyszerre jön a telegram s egy szempillantás
182 II, 1899| folytonos zaklatás az, az ember egyszerre fontosabb személlyé válik
183 II, 1903| rohanni a beteg szobájába, de egyszerre csak megállott, a felséges
184 II, 1904| A zajos ünnepélyek után egyszerre kihalt lett a város. Az
185 II, 1906| Ott volt Polczner Jenõ is.~Egyszerre csak megnyílik az ajtó,
186 II, 1910| adósoknak, vagy legalább egyszerre, mert olyan szerves összefüggésben
187 II, 1920| hogy unatkozom.~De íme, egyszerre csak kilép a színfalak mögül
188 II, 1921| látták a bicskának.~Éppen egyszerre nyitott be Somsich a sürgönnyel.
189 II, 1881| sem láttuk, hogy csillag.~Egyszerre nevezetessé vált Hegyi Aranka.
190 II, 1881| óriási éljenek közt.~De íme, egyszerre csak a kút fenekérõl, éppen
191 II, 1881| fényben tündöklõ bálvány arca egyszerre átváltozik az Eötvös Károlyévá.~
192 II, 1881| lassabban eregette, míg egyszerre aláhanyatlott a fõ, becsukódtak
193 II, 1881| váljak.~Sapristi!... Milyen egyszerre beleestem a kaszinói bontonba:
194 II, 1881| ide velem együtt, s most egyszerre belesodorják az úgynevezett »
195 II, 1881| Aphrodite a hullámokból, egyszerre váratlanul és fenségesen
196 II, 1881| az emberek cselekedeteit, egyszerre olyan etikettszerû lett,
197 II, 1881| késõbb magának, s most egyszerre megválasztották azok a jó
198 II, 1881| herceg, ki az elsõ távirattal egyszerre álmatlan lett, a második
199 II, 1881| Ede kellett és egy Blaháné egyszerre, hogy a magyar népszínmû
200 II, 1881| ügy még soha nem látott egyszerre együtt ennyit!~Mintha a
201 II, 1881| elmélkedésének a víz partján egyszerre csak kiállhatatlan, bőszítő, »
202 II, 1881| bokrokat megzörrentené. Egyszerre a vízen túl nesz hallatszik.
203 II, 1881| uramfia, az erdõszélen egyszerre csak két »szõrös talpú,
204 II, 1881| utcából a Kagyló utcába, egyszerre egy markos kéz kap meg hátulról
205 II, 1881| Csehországban laktak a királyfiék, egyszerre csak férgesedni kezdett
206 II, 1881| sovány gebére.~S imhol, egyszerre megrázkódott alatta a sovány
207 II, 1881| ajtóstól ront be. A hidegbõl egyszerre nagy meleg lesz. Csak a
208 II, 1881| rügybõl bimbó lett, mely egyszerre szétnyitotta keblét a napsugár
209 II, 1881| színpompájában, útközben egyszerre elvesznek legszebb ékszerei:
210 II, 1881| s az embereket vinné el egyszerre s a rózsákat hozná vissza
211 II, 1881| Hátha megértjük egymást.~Egyszerre kétszázan kezdtek beszélni,
212 II, 1881| a teremben s mind a húsz egyszerre beszélt össze-vissza mindenféle
213 II, 1881| nagyenyedi bábával, nem lehetett egyszerre elhozni. Aquincum és a Papföld
214 II, 1881| asztalra helyezett palack egyszerre pattan és megreped, ez biztos
215 II, 1881| eleibe mindazt az ételt egyszerre, amit esztendõkön át megvontunk
216 II, 1881| módjára nem jelenne meg egyszerre mindenütt (sajátságos ember,
217 II, 1881| mérsékelt« pad szélén - mert egyszerre csak ki nem fordulhat az
218 II, 1881| hallására, nem tudja magát egyszerre tájékozni, miért hívják,
219 II, 1881| Nohát nesztek. Itt van egyszerre három nagy reform. Egyik
220 II, 1881| minden incidens híján, egyszerre olyan tûz tört ki, mintha
221 II, 1882| fürkészi, annyi bizonyos, hogy egyszerre csak irtóztató rossz szél
222 II, 1882| Deák és Aranyunk volt - egyszerre.~Soha az vissza nem tér
223 II, 1882| fényes paloták végtelen sora, egyszerre beköltözik oda a méltóságos
224 II, 1882| késett, s fogta magát s egyszerre négyszázat ugrott elõre.~
225 II, 1882| már meg soha többé.~S ím, egyszerre csak megdördülnek az ágyúk,
226 II, 1882| palotákkal, a támadó utcákkal egyszerre nõ és csiszolódik a város
227 II, 1882| Emlékek, amik édesek és fájók egyszerre, amik megdagasztják a szívet,
228 II, 1882| Elég. Ne folytasd. Kettõ egyszerre és nem több, ez az én elvem.~-
229 II, 1882| imponálnak, azok is megláthatták egyszerre egymás mellett Magyarország
230 II, 1882| történt, hanem a hajnallal egyszerre óriás éljenzajra ébredtem
231 II, 1882| újságot kezdtem olvasni.~Egyszerre felzavart vékony sipító
232 II, 1882| hatosért a gyermekeknek, most egyszerre rajongó mûpártolók lettek?~
233 II, 1882| van.~A tizennégy csibuk egyszerre megáll okádni a füstöt.
234 II, 1882| feküdött ott tizenöt percig, egyszerre egy rugó csattant meg a
235 II, 1882| midõn a frakkot fölvette, egyszerre elsápadt s ijedten rogyott
236 II, 1882| kacérkodik velünk, most egyszerre valóságos zöld telet produkált.~
237 II, 1882| kergetõztek ágyam körül.~Egyszerre hideg légáramlat suhant
238 II, 1882| lennék itt maradni.~Eveline egyszerre idegesen megrezzen, többé
239 II, 1882| félig behúzza a legyezõjét, egyszerre a levegõbe suhint vele,
240 II, 1882| összevont szemöldjeire s egyszerre bennem rekedt a »nem« szó,
241 II, 1882| bennem rekedt a »nem« szó, egyszerre elfelejtettem a konferenciai
242 II, 1882| óta hiszik, hogy meghalt, egyszerre váratlanul otthon terem,
243 II, 1882| már-már boldoggá lesz, midõn egyszerre megjelenik a Jancsó lányának
244 II, 1882| egy szomszéd korcsmából. Egyszerre fölkiált: »Ej, nem halok
245 II, 1882| de amint, odaér, az ajtó egyszerre szemben nyílik s azon kilép
246 II, 1882| gyanútlanul, nyugodtan, egyszerre megnyílik az ajtó nesztelenül,
247 II, 1882| ám parlamenti pince is - egyszerre szétfoszlik kombinációnk.~...
248 II, 1882| a tengerre csolnakázni. Egyszerre szél kerekedik s elkezdi
249 II, 1882| questo osináláre, hogy most egyszerre így elmaradt a szavazásról?~
250 II, 1882| a - bábaképezdékig, ahol egyszerre megállapodott.~De ne higgye
251 II, 1882| lekötötte a ház figyelmét, mikor egyszerre belebonyolódott abba a szerencsétlen
252 II, 1882| õneki is talentuma van, egyszerre megijed tõle, a népszerûséget
253 II, 1882| tette magát a Ház elõtt. Egyszerre híressé lett.~A nyíregyházi
254 II, 1882| Vajmi kevés - feleltem.~Egyszerre Vidor hangos kacagásba tört
255 II, 1882| frakkjuk úszik az esti szélben, egyszerre tíz helyen is csengetnek,
256 II, 1882| tapsoló tömegekkel, abból egyszerre nevezetes ember lesz.~Ahhoz
257 II, 1882| hangsúlyozott intõszavai egyszerre komoly jelleget kölcsönözzenek,
258 II, 1882| vagyok.~S ezzel a szóval egyszerre szét volt törve a nehéz
259 II, 1882| lepték el a partot.~Hát egyszerre látom, hogy egy markos palóc-legény
260 II, 1882| némi látható habozás után, egyszerre biztos léptekkel nekem tart:~-
261 II, 1882| mameluk és rossz nyelveket egyszerre agyonnyelveltek a legisleghatalmasabb
262 II, 1882| mikor annyi mûvész támadt egyszerre az Aldunán), tehát Vizvári
263 II, 1882| dörzsölném, ha az elbeszélõ egyszerre el nem rontja az örömömet,
264 II, 1882| képzelhetõ, hogy két zsidó legyen egyszerre! Tisza Lajossal szemben
265 II, 1882| tavasz, a nyár - de akkor egyszerre megtotyakosodik a jó öreg
266 II, 1882| kedves harag ez így, elmúlik egyszerre a füsttel!...~De a kegyetlen
267 II, 1882| egy hónap alatt, azt mind egyszerre vitte, hozta, tekintet nélkül
268 II, 1882| aztán, mint a vadmacskák, egyszerre három oldalról is fölkúsztak
269 II, 1882| Gyurko~A lankás oldalon egyszerre leugráltak a hintóról s
270 II, 1882| éltetve az õ szellemét, ha egyszerre feltárulna a szárnyasajtó,
271 II, 1882| Károlyhoz, s ezzel aztán egyszerre palóc-asszony lett belõle,
272 II, 1882| egyet lép (néha kettõt is egyszerre), míg Prielle Kornéliáig
273 II, 1882| szerepe s elsõ nagy sikere egyszerre esik Rómeó és Júliában.
274 II, 1882| nekigyûrkõztek a dolognak, egyszerre fáklyákkal világították
275 II, 1882| nemrég, hogy egy londoni cég egyszerre tízezer darab bicsakot akart
276 II, 1882| kérem, mire való volna neki egyszerre tízezer bicska? (Már t.
277 II, 1882| csodálkozni, miért bánnak vele egyszerre olyan nagy tisztelettel
278 II, 1882| jobb lesz hát, ha most egyszerre odaadjuk azt a kis földet
279 II, 1882| sétált a könyvtárteremben. Egyszerre belép Istóczy, nyomában
280 II, 1882| restaurált üvegpadlásába egyszerre négy istennyila, mindjárt
281 II, 1882| kifizettetése valami bank által egyszerre, mely bank aztán ám lássa,
282 II, 1882| volna.~Milyen félénk lett egyszerre, õ, a bátor támadó és a
283 II, 1882| meg. Mi történhetett, hogy egyszerre oly nagy lett a bizalma
284 II, 1882| hova szokott járni?~Éles egyszerre nevezetes ember lett, de
285 II, 1883| honnan bújtak elõ ezek, úgy egyszerre!~Most eszerint határozatképes
286 II, 1883| nyüzsgést. Mitõl terjed el egyszerre ilyen zajos vidámság mindenfelé?~-
287 II, 1883| legalább egyszer lássam kétszer egyszerre. S íme nem találom az elõbbeni
288 II, 1883| iránt érdeklõdnek, s mindent egyszerre szeretnének megtudni.~»De
289 II, 1883| tudakozódni e rejtélyrõl, s íme egyszerre három nyitját adták a kezembe.~
290 II, 1883| tessék elképzelni, hogy egyszerre elmúlik a téli tájkép, havas
291 II, 1883| De jó, hogy elõfordult egyszerre az õ neve az Orbán Balázséval.
292 II, 1883| kiszökdöstek lassankint az emberek. Egyszerre csak azon vettük magunkat
293 II, 1883| Szilágyinak szólnia kellett volna, egyszerre csak rémülve látja, hogy
294 II, 1883| nap sütne ki, ha õ feláll. Egyszerre mosoly támad minden arcon,
295 II, 1883| Hanem hát mi lesz most ilyen egyszerre?~Melyik szög marad a talpakban,
296 II, 1883| elnézni ezt a három Péchyt így egyszerre, s valóban szerencséje a
297 II, 1883| A miniszter nyájas arca egyszerre átcsapott savanyúnak.~-
298 II, 1883| mennyországban mindnyájan egyszerre fiatalokká, épekké leszünk,
299 II, 1883| csodálkoznak majd a pestiek, ha ott egyszerre megszûnik folyni a Duna!«~
300 II, 1883| Gábor miniszter felállt, egyszerre megindult mindenki a folyosóra.
301 II, 1883| amint odaérek a tájékomra, egyszerre megcsap az otthoni levegõ,
302 II, 1883| enyhítette, hogy ugyanakkor egyszerre beszéltek vagy öten.~Tisza
303 II, 1883| Hamar a ruhámat, csizmámat!~Egyszerre minden eszembe jutott, olyan
304 II, 1883| bele Wahrmann és Szalay egyszerre -, már megint füstölög az
305 II, 1883| lencsét«.~Hanem az arcok egyszerre újra kiderültek, mikor valaki
306 II, 1883| hogy nem a föld nyelte-e el egyszerre, mert ez sokkal valószínûbbnek
307 II, 1883| mondták a magyarok, s egyszerre jócsengésû lett a Karátsonyi
308 II, 1883| ekképpen folydogálnak itt, egyszerre Németh Bercit kiáltja a
309 II, 1883| vékony hólyaglemez, s ez alul egyszerre elõtte áll a Spanga Pál
310 II, 1883| Ottót.~S íme, mi történik? - Egyszerre csak egy rettenetes mondat
311 II, 1883| László gégéjét, amitõl az egyszerre szólni kívánt.~Hunyady Lászlót
312 II, 1883| errõl a két javaslatról egyszerre eszébe jutott néhány mûvelt
313 II, 1883| esernyõ-felirat nem tûnt ám el egyszerre az esernyõvel. Ott van az
314 II, 1883| kint voltak a folyosókon, egyszerre megdöbbenve hallják a nagy
315 II, 1883| megyei pénztárt vittek el egyszerre az uralkodó tolvajbandák,
316 II, 1883| uralkodó tolvajbandák, s most egyszerre harminc fõispán jön a szomorú
317 II, 1883| akartak tenni közülök egyet, egyszerre nagyobb lett valamennyi.~
318 II, 1883| Madarász beszéde alatt egyszerre megnyíltak a teremajtók,
319 II, 1883| Aki ezt mind a hármat egyszerre kóstolja végig, annak már
320 II, 1883| amibe Tisza Lajos kezd, az egyszerre divattá válik.~Lassankint
321 II, 1883| a herceg. Mert Hermanból egyszerre kikéredzkedett erre a szóra
322 II, 1883| tintába a tollamat, mikor egyszerre kapok gyöngéd nõi kézbõl
323 II, 1883| mindenikét be se lehet mutatni egyszerre.~Kezdjük az elején.~Az elsõ
324 II, 1883| tesznek. S mindig slágfertig. Egyszerre kész a felelettel. Roppant
325 II, 1883| naivságra kíváncsi, mikor aztán egyszerre közeledik a kérdés veszélyesen,
326 II, 1883| Hárman-négyen is fölugrottak egyszerre a vádlottak közül, kik között
327 II, 1883| börtönbe visznek. Tessék!«~Most egyszerre hatan is beszélni kezdtek;
328 II, 1883| Az idegbántó zsivajban egyszerre felhangzik egy csecsemõnek
329 II, 1883| csodálkozik rajta, hogy egyszerre híres embernek találja magát,
330 II, 1883| gyakorolt. Barcza vallomása egyszerre megvilágítani látszott az
331 II, 1883| lankasztó hõség dacára is egyszerre megélénkül mindenki.~A debreceniek,
332 II, 1883| szenzációt tett, s az érdeklõdõk egyszerre megrohanták a védõket, hogy »
333 II, 1883| mellékteremben a szünet alatt egyszerre átváltozik, nyájas, elõzékeny
334 II, 1883| bõröket szállította.~S most egyszerre a saját bõrét kell odavinnie.~
335 II, 1883| alámerülni látszik Vay, mikor egyszerre, mint a csatákban szokás,
336 II, 1883| szerint mellén összeteszi, egyszerre mindenki elhallgat a teremben,
337 II, 1883| csodálkozik rajta, hogy egyszerre híres embernek találja magát,
338 II, 1883| hogy mikor egyedül marad, egyszerre többet tud a mesterénél,
339 II, 1883| egy keletkezõ szélroham egyszerre arcomba vágta a gazos nyíri
340 II, 1883| dolgait kezdte festeni, egyszerre felvillogott az öreg szeme,
341 II, 1883| Nini! - kiáltott fel társam egyszerre a földbe gyökerezve. - Hol
342 II, 1883| tilos a dohányzás«, akkor egyszerre még mindig szemet kezd szúrni
343 II, 1882| kiemelné a nagy ládából, hát egyszerre csak ott van alul a grófi
344 II, 1882| meglepetés, borúra derû, egyszerre kimosolyodott õkegyelmének
345 II, 1883| jönnie a felpénzeért - szól egyszerre megváltozott hangon. - Csak
346 II, 1883| az egyik szemével, amibõl egyszerre megtudtam, hogy az ellenzék
347 II, 1883| derék Széchenyi Istvánunk egyszerre belépne közéjük a sárga
348 II, 1883| minthogy nem jöttünk el egyszerre mindnyájan, akiket várt,
349 II, 1883| földszinti részét, s a terem egyszerre átváltozik pompás tánchelyiséggé.
350 II, 1883| valakit, néha öt-hat embert egyszerre.~S mindig csak a javát.~
351 II, 1883| embert üt agyon s fal föl egyszerre, nem gondolván meg, hogy
352 II, 1883| a könyvnek. Hátha ebbõl egyszerre kiokoskodik a helyzet iránt.~
353 II, 1883| díványára, hogy e zenénél egyszerre elõtte evickéljen Magyarországnak
354 II, 1883| elõadásában, s éljenezni kezdték, egyszerre csak elõállott Börcsök Sándor
355 II, 1883| a zsineghez közelednek, egyszerre csak elveszti helyes nyelvérzékét,
356 II, 1883| is, meg a hazugságokat is egyszerre:~Gráner: Tehát a lábát megkötözte?~
357 II, 1883| bûn elkövetésére tér át, egyszerre megcsuklik, hangja elhal,
358 II, 1883| gyöngesége, mellyel most egyszerre minden eddig tett vallomását
359 II, 1883| akkor a »cukros hatalomról« egyszerre lemállik a cukor. Tud erélyes
360 II, 1883| viharos éljen, amikor is egyszerre felugrálnak a rendek, a
361 II, 1883| átkarolnád a derekát, akkor egyszerre szétfoszlik az alakja, s
362 II, 1883| címer ellen, ma Horvátország egyszerre megint »nem belföld«.~De
363 II, 1883| dozni az unalmas szónoklat, egyszerre krákogni, prüsszögni, köhögni,
364 II, 1883| Ez egy olyan mûszó, amely egyszerre megbénítja a nyelveket,
365 II, 1883| mocskolta a zsidókat, s akkor egyszerre fölkiáltott:~- De én nem
366 II, 1883| kormánypadokon is.~A folyosókon egyszerre elhalt a tréfás hangulat,
367 II, 1883| tisztelt Ház, így szól...~Egyszerre tízen is megrángatják a
368 II, 1883| képviselõi padokon pedig egyszerre száz kéz nyúl a törvényjavaslat
369 II, 1883| Elég, hogy õ felálljon, s egyszerre minden résen nyájas vidámság
370 II, 1883| lengedezik. S mihelyt megszólal, egyszerre széthúzódnak a legkomolyabb
371 II, 1883| hány, mint a Vezuv, és mely egyszerre lecsendesül azon kijelentésre,
372 II, 1883| Fuser munka!~Fuser munka! Egyszerre elterjedt a büfébõl a folyosókra,
373 II, 1883| ízlése a Háznak!~Hanem ma egyszerre mintha megacélozódtak volna
374 II, 1883| óta.~De maga Somssich is egyszerre oly eleven lett, mint a
375 II, 1884| mi történik a városházán, egyszerre kezdték érezni az érdeklõdést
376 II, 1884| kinek feltûnt az, hogy így egyszerre mennek a jó barátok, kik
377 II, 1884| köd elõttem, köd utánam - egyszerre országgyûléssé változik
378 II, 1884| méltóságos Házat, amiért az most egyszerre elfordult a vérbõl nõtt
379 II, 1884| még sincsen!~Errõl aztán egyszerre eszembe jutott a mai kritika,
380 II, 1884| melyek most parancsszóra egyszerre nagy csörtetéssel özönlik
381 II, 1884| Hát jól van. Írjuk meg egyszerre, jelenjen meg mind a kettõnké
382 II, 1884| mintha mázsás kõ volna, egyszerre fölbillenti a mérleget a
383 II, 1883| összefogta a hóna alatt. Ekkor egyszerre széthajította az öltönyt
384 II, 1883| szivarvég hirdeti, hogy ezeket egyszerre nyelte el a terem.~Mély
385 II, 1883| második részére. A mamelukság egyszerre akart készen lenni.~35 vótummal
386 II, 1883| Hanem csodák csodája, egyszerre változni kezd arcban és
387 II, 1883| Tiszának a fõrendiházba, egyszerre látatlanná tette magát minden
388 II, 1883| De jaj!... e pillanatban egyszerre eltûnik a honatya a padok
389 II, 1883| míg nem az oráció legvégén egyszerre megütközve mondja:~- De
390 II, 1883| apróra bizalmasan, akkor egyszerre elõáll a legtekintélyesebb
391 II, 1883| gonosz szellemeknek...~S egyszerre izzó vérvörössé lesz a terem...
392 II, 1883| voks-böngészet« a parlamenti neve, egyszerre hangzik:~- Grünwald Béla.~
393 II, 1883| álomba ringató válaszai után egyszerre felkelt Tisza Kálmán, hogy
394 II, 1883| fejét. A büfébe a folyosókba egyszerre híre szaladt:~»A honti ügy!«~
395 II, 1883| hogy ez az öt postamester egyszerre lett hanyaggá, és hogy ezt
396 II, 1883| lett hanyaggá, és hogy ezt egyszerre vette észre a felsõség,
397 II, 1883| alatt ejtette ki, akkor egyszerre azzal jön egy ember, aki
398 II, 1883| a perctõl a zajos Házban egyszerre beáll a hallgatás kínos
399 II, 1883| a kis csipkekendõket, s egyszerre minden szép szem tele volt
400 II, 1883| és méltóságos címeket, és egyszerre »kegyelmes« úr lett.~Nem
401 II, 1883| De az elnök hangja most egyszerre szaggatott, reszketeg lesz.
402 II, 1883| kardjának víg csörömpölését, egyszerre eszébe jut, hogy õ férfi.
403 II, 1884| ráncos homlokát dörzsölni, s egyszerre elrikkantotta magát.~- Nini,
404 II, 1884| a kisvárosokban ellenben egyszerre ragyogásra fordul minden.
405 II, 1884| hozzá képeket, kép és szöveg egyszerre készült. Jókai elhívatta
406 II, 1884| gagyogását hallja.«~Ezzel persze egyszerre hajszálig hû illusztráció
407 II, 1884| írhat regényt darabokban, egyszerre kettõt-hármat anélkül, hogy
408 II, 1884| leg, amint katonaütemben egyszerre fölemelkednek helyeikrõl
409 II, 1884| én kis gonoszaim...~Most egyszerre felsóhajtott.~- Ott ama
410 II, 1884| legvalószínûbb, mind a kettõ egyszerre, csak a politikára és az
411 II, 1884| produktumait látjuk együtt egyszerre, míg az irodalom folytonosan
412 II, 1884| bájos festett világban, ahol egyszerre süt a nap és hold, egyszerre
413 II, 1884| egyszerre süt a nap és hold, egyszerre van tél és forró nyár, zöld
414 II, 1884| érdekes ülések alkalmával, egyszerre nem kell a jegy, zsúfolásig
415 II, 1884| hangszeren, melybõl minden hangot egyszerre tud kicsalni.~E csodát Bülow
416 II, 1884| hogy a képviselõi mandátum egyszerre kenyeres pajtásaivá teszi
417 II, 1884| visszatérítik a Róth kiadását.~Egyszerre tipegve elõcsoszog a folyosóra
418 II, 1884| felharsan erre a hahota, s egyszerre töri magát mindenki hozzájuthatni
419 II, 1884| amint az egyik megmozdult, egyszerre izegni, csipogni, zúgni
420 II, 1884| aluszékonyság, de meleg sugár, egyszerre lelket öntöttek a hangjába
421 II, 1884| Hogy? Mikor? - kiálták egyszerre húsz felõl.~Sokaknak nyitva
422 II, 1884| mindenféle nemzetiségû úr között, egyszerre csak felemelkedett, mintha
423 II, 1884| kés« és a »metszés« szóra egyszerre élénken pislantottak föl
424 II, 1884| beszédbe, tör ki a tetszésmoraj egyszerre.~Egy-egy elkésett képviselõ,
425 II, 1884| robajjal, s száz kéz nyúlt egyszerre Ábrányi Kornél felé.~Ifjak
426 II, 1884| lekuporodott a pad alá, s egyszerre lassú, távoli kakaskukorékolás
427 II, 1884| újságokat?~- Nem - hebegtem, s egyszerre kezdett derengeni elmém
428 II, 1884| verte fel folyosó csendjét.~Egyszerre híre ment, hogy a büfébe
429 II, 1884| Neményi Ambrus.~Erre egyszerre rohan be minden ember -
430 II, 1885| valaki beszélni kezdett, egyszerre borzasztó lárma, zsongás
431 II, 1885| negyedik-ötödik pohárnál egyszerre táncra kerekedtek körüle
432 II, 1885| az egész osztályrészeket egyszerre«. Szigligeti még élt, s
433 II, 1885| végighalad nejével karján, egyszerre minden egyéb dolog elveszti
434 II, 1885| beszél.~Honnan, honnan nem, egyszerre csak szárnyak csattogása
435 II, 1885| Elkezdtem gondolkozni, s egyszerre elémbe villant, hogy az
436 II, 1885| bolondságot - míg a mai telegram egyszerre megvilágítá szörnyû helyzetemet.~
437 II, 1885| Wahrmanné lett volna, ha egyszerre föl nem áll Láng Lajos,
438 II, 1885| gyalogposta a Házban.)~A szónokról egyszerre elfordult a figyelem Wahrmannra.~
439 II, 1885| rezgése jelezte a szavazást.~Egyszerre üres és csöndes lett a folyosó,
440 II, 1885| az országúton mendegélek, egyszerre csak látok a Sándor utcából
441 II, 1885| hallottam.~- S ezzel a griffel egyszerre népszerûvé lett. Mindenki
442 II, 1885| elmélkedik a fõtisztelendõ úr, egyszerre csak száll le a magasból
443 II, 1885| tetszés közt leült. Oly egyszerre s gyorsan szokott leülni,
444 II, 1885| rugót nyomott meg magán, s egyszerre más meg más ruha volt rajta.~
445 II, 1885| volna a sollemnitasnak, ha egyszerre nem érkezik egy sürgöny.~
446 II, 1885| Százötven torok zúgott egyszerre, s a nagy káoszból gúnyosan
447 II, 1885| jólesik lelkünknek, hogy egyszerre becsapódik elõttünk Virchow
448 II, 1885| kinyitott egy bõröndöt, melybõl egyszerre parfümillat áradt szét a
449 II, 1885| ember nem akadt olyan, aki egyszerre látta volna mind a kettõt.~
450 II, 1885| Minden ember rohant be s egyszerre síri némaság terült el mindenütt,
451 II, 1885| nemigen vesz be a tudományból egyszerre annyi sokat, kimentem közben
452 II, 1885| beszéd végsõ akkordjaival egyszerre szétfoszlik háta mögül a
453 II, 1885| Kin? Min? Mit mondott?~Egyszerre súgás-búgás, suhogás, élénk
454 II, 1885| leghíresebb férfiú lett egyszerre; de amint elõkerült, kereken
455 II, 1885| végén ülõ jogász fiának, aki egyszerre elkezdett visítani, mint
456 II, 1885| múlva a bankett közepe táján egyszerre csak betoppant a terembe,
457 II, 1885| kerületbe ér le a képviselõ, egyszerre megváltozik minden. Derült
458 II, 1885| Ami kevés jó történt, az egyszerre nagy dologgá lesz. A képviselõ
459 II, 1885| hanem a Dóczi darabja alatt egyszerre elhallgatott, s a legnagyobb
460 II, 1885| bejárat felé van fordítva.~Egyszerre »tipp-topp«, begurul egy
461 II, 1885| futamodott kifelé - amikor egyszerre szemben rá belép a szárnyas
462 II, 1885| ebben a sivár pillanatban egyszerre feltûnik a folyosón egy
463 II, 1885| harmatos leveleit, - midõn egyszerre szeme elé villan egy apró
464 II, 1885| kezdte az ülést, amikor egyszerre megjelent a fõrendek karzatán -
465 II, 1885| mire az oláhok és szerbek egyszerre elkeserednek, és meglehet,
466 II, 1885| szeszélyes álmot a folyosón, egyszerre elsuhant mellettünk Steinacker
467 II, 1885| Vajon hol lehet?~Ha most egyszerre belépne, s felhangzanék
468 II, 1885| megindultak, s ha harminc torok egyszerre köhögni kezd, az valami
469 II, 1885| reménytelen pillanatban egyszerre belépett a terembe Visi
470 II, 1885| õrülten forog s a mutató egyszerre mutatja a nap minden óráját.~
471 II, 1885| mígnem az oráció végén egyszerre megütközve kiált fel:~-
472 II, 1885| kerületbe ér le a képviselõ, egyszerre megváltozik minden. Derült
473 II, 1885| Ami kevés jó történt, az egyszerre nagy dologgá lesz. A képviselõ
474 II, 1885| képviselõ, akármilyen öreg is, egyszerre megfiatalodik a Haluskák
475 II, 1885| szeszélyes álmot a folyosón, egyszerre elsuhan mellettünk Steinacker,
476 II, 1885| Tiszának a hosszú keze.~Egyszerre meg voltam elégedve mindennel,
477 III, 1886| utas figyelmét. Legyünk egyszerre Háromszéken a székelyek
478 III, 1886| székely soha nem kunyorál.~Egyszerre, mint egy varázsütésre,
479 III, 1886| már híres neve van, s most egyszerre elõbukkan egy arc, mely
480 III, 1886| rövidebben! - hangzott egyszerre minden torokból.~Sollicitorok,
481 III, 1886| sem adott rá. Az emberek egyszerre csak elkezdenek megemlékezni
482 III, 1886| nekifohászkodik, mintha egy nagy árkot egyszerre akarna átugorni -, ha én
483 III, 1886| csinált, a baj nyakába szakadt egyszerre, elvesztette a bilanz-ot,
484 III, 1886| kékes-fehér harangja nyitva hagy egyszerre.)~Tarka-barka virágok útközben
485 III, 1886| megbánta a rossz tréfát, s egyszerre föltámadt nyugtalansága
486 III, 1886| elkalandozó gondolatokkal, egyszerre szemembe ötlik Beniczky
487 III, 1886| csak ez kellett a Háznak. Egyszerre futott kifele minden ember,
488 III, 1886| alakjában keringett, a folyosón egyszerre fájdalmasan szisszent föl
489 III, 1886| szólalok fel.~- Csak? - kiáltá egyszerre több hang.~S nagy derültség
490 III, 1886| roppant egyhangúsággal.~Egyszerre beáll a csend.~A Ház szeme (
491 III, 1886| beszél.~A Horváth beszéde egyszerre kiröpült a fejekbõl (hogy
492 III, 1886| miniszterelnökhöz.~A bóbiskáló fejek egyszerre megmozdulnak, mint egy szélrohamtól
493 III, 1886| helyesli, hogy Tisza nem szakít egyszerre a nemzet szokásaival. Hanem
494 III, 1886| innen amoda lökõdik, hanem egyszerre más, elõre beláthatatlan
495 III, 1886| türelmetlen hangulatát, úgyhogy egyszerre csak azon vették magukat
496 III, 1886| pártunk kimagasló tagja«, egyszerre azt hozza róla pártjának
497 III, 1886| fûszerezik a délelõtt unalmát, egyszerre óriási erõvel megrezzen
498 III, 1886| generális.~Mintha szinte hinnék, egyszerre körülvették Beöthyt sokan.
499 III, 1886| hangulatban volt minden, midõn egyszerre megérkezett a folyosóra
500 III, 1886| hozzá!~De e pillanatban egyszerre elnémítja a nevetést az
1-500 | 501-857 |