1-500 | 501-839
Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1869| hozzá:~- Remélem, uram, ön ki van elégítve.~Ne legyen
2 I, 1873| nyilatkozatára: - Hallotta már ön a »Ninive történetét?«~Bezzeg
3 I, 1873| maguknak írok; nem úgy, mint ön, ki olyan magas tónusból
4 I, 1873| attól borzadok, hogy nyomban ön ül a székébe. Aztán nem
5 I, 1873| jól, amikhez értek, addig ön olyan tárgyakról ír rosszul,
6 I, 1873| megbírálnak, minélfogva hagyja ön csak az irodalmat és sajtót
7 I, 1873| nem hagyhatok szó nélkül. Ön azt mondja, hogy V. Kálmán
8 I, 1873| híven, igazán: én tudom ön nélkül is, mit kell írni
9 I, 1873| kifizessem.~...Maradjon ön csak fizetetlen prókátora
10 I, 1873| vagyunk képesek megérteni az ön jeles mûveit... Nem e világból
11 I, 1873| ez a publikum, amelynek ön túlságosan nagy: vagy faragtasson
12 I, 1873| vajudása alkalmával. Ha ön azt dicséretnek veszi, az
13 I, 1873| most még hátra van akit ön levelében fennhéjazva említ,
14 I, 1873| állatországból vesz hasonlatot... ön jobban érezte volna magát
15 I, 1873| szerény férgeknek, kik az ön mítoszi nagyságát megérteni
16 I, 1873| világi uram.~- Bach! Az ön eleven történelme jobban
17 I, 1873| teremtette nép... Nézze ön ezeket a lányokat, amelyik
18 I, 1873| Urramöcsém! Miután én ön szerint a 48-iki pártállást
19 I, 1874| dolgozatokat szívesen veszünk az ön élénk, kedves tollából.~
20 I, 1874| lelkész úrnak Dunaföldvár. Az ön verse még eggyel több ok
21 I, 1874| Budapest. Sajnáljuk, hogy ön beteg, s élénk tollával
22 I, 1874| Hanem még egyet! Nem tartja ön kissé különösnek, hogy »
23 I, 1874| uram, istentelenség! és ön megvívott? lám, lám, pedig
24 I, 1875| magát Andrássy -, nemde ön az angol királyné õfelsége
25 I, 1875| pénzkölcsönt ajánlott fel.~- Nos, ön tehát kész az államnak hitelezni
26 I, 1875| kiadóhivatal dolga is, megrendeltük ön számára. Szíves üdvözlet!~
27 I, 1877| tudom, hova visz. Hallotta ön valaha az Oszmán pasa macskájának
28 I, 1877| Engedje megjegyeznem, hogy ön nagyon messzirõl veszi a
29 I, 1877| röptû szellemet.~Tisztelt Ön!~Ön Nyúl? Ez csak álnév.
30 I, 1877| szellemet.~Tisztelt Ön!~Ön Nyúl? Ez csak álnév. Lucus
31 I, 1877| álnév. Lucus a non lucendo. Ön nem nyúl, ön tigris, és
32 I, 1877| non lucendo. Ön nem nyúl, ön tigris, és szét fogja marcangolni
33 I, 1877| nincs eszméje, adok. Írjon ön egy tárcát, de mirõl? Mindjárt
34 I, 1877| Mindjárt megmondom. Olvasta ön az »Egy az Isten«-t, Jókai
35 I, 1877| uram!) Nos, ha olvasta, ön tudhatja, hogy a második
36 I, 1877| sincs vége.« Nos, mit gondol ön, mi ez? Hahaha! Ez egy pompás
37 I, 1877| ez egy torpedó, uram, ha ön jól kidolgozta.~Az öné~Bájosvölgyi
38 I, 1877| Hollá, Billien! Ezer ördög! Ön az én frakkomat viszi? Nos,
39 I, 1877| Nos, uram, hogy merészel ön ilyet cselekedni? Tudja
40 I, 1877| ilyet cselekedni? Tudja ön, hogy ez tolvajlás, sikkasztás?~
41 I, 1877| Egyetlenegy frakkom van, hallja ön - mondá Thiers dühösen. -
42 I, 1877| dühösen. - Azonnal visszatér ön és le fogja vetni.~A fiatalember
43 I, 1877| hebegé:~- Ez esetben... ön menjen, Billien. Mindenesetre
44 I, 1877| menjen, Billien. Mindenesetre ön menjen a bálba a frakkomban.
45 I, 1877| szemrehányólag mondá neki:~- Ön nagyon lassan intézi a hadmûveleteket.~
46 I, 1877| a »kör«-ben.~- Nem tudja ön, kérdi tõle egy ismerõse,
47 I, 1877| nincs itthon? Nos, mondja ön neki, asszonyom, hogy Plutarch
48 I, 1877| Mintha nem tudnám, uram, hogy ön maga Cassagnac! Önnek kell
49 I, 1877| Azt mondom, ne sértegessen ön, mert...~- Hasztalan minden
50 I, 1877| zavarva a fogalmaim. Menjen ön Ürményihez; õ azon helyzetben
51 I, 1877| indignálódva.~- Nos, az ön politikájáról.~- Az én politikámról? -
52 I, 1877| kérésével.~Sennyey: Volt ön már Kállaynál?~Emberünk:
53 I, 1877| Richtig! Próbálja meg ön Halász Imrénél, a mi politikánkat
54 I, 1877| szerkesztõségében játszik.~- Ön a konzervatív politikát
55 I, 1877| behatóan ösmerni? Hm. Ez sok! Ön tehát a misztériumokban
56 I, 1877| szeret búvárkodni. Engedjen ön meg egy bizalmas kérdést.
57 I, 1877| bizalmas kérdést. Járatja ön a »Kelet Népét?«~- Igen,
58 I, 1877| Sadovánál. Herbst.~Uram! Ön nem tekinti államférfiúi
59 I, 1877| túlnyomó erõ ellen. Adja ön ki a parancsot a visszavonulásra
60 I, 1877| Hogyan fogalmazzam?~- Írja ön, hogy beláttuk haderõnk
61 I, 1877| Azt azonban hallgassa el ön, hogy mi okozta a »belátást«
62 I, 1877| hanem azt kérdé tõle:~- Ön dr. Klug?~- Igen, sire.~-
63 I, 1877| dr. Klug?~- Igen, sire.~- Ön az az ember, aki Pesten
64 I, 1877| hiszem, én vagyok sire.~- Ön az én emberem, doktor. Ön
65 I, 1877| Ön az én emberem, doktor. Ön van hivatva engem meggyógyítani,
66 I, 1877| Oh, oh, doktor, képes-e ön erre?~- Megpróbálom, felség...~
67 I, 1877| megszelídüljön.~- Téved ön, gróf úr. Indiában nem úgy
68 I, 1877| Egyébiránt jegyezze meg ön, hogyha valamit tartanék
69 I, 1877| Fivér! Éppenséggel rá van ön szorulva az ön kamaráira?
70 I, 1877| Éppenséggel rá van ön szorulva az ön kamaráira? A csizmáitól
71 I, 1877| ez kapitális vicc tõlem. Ön megérdemli e gúnyt tõlem!
72 I, 1877| tõlem! Nevetséges az, amit ön tesz! Legalább már azt írja
73 I, 1877| subalternusának:~»Legyen ön engedékeny. Engedje az orosz
74 I, 1877| nagyot rúgott rajta.~- Írjon ön rögtön jelentést nevemben
75 I, 1877| szavakat intézte búcsúzáskor:~- Ön Franciaországba megy, öntõl
76 I, 1877| csoportozatból.)~- Remélem, meg van ön elégedve a hadügyi költségvetéssel.
77 I, 1877| jelenté ki Wahrmannak, hogy:~- Ön érdemeket szerzett a bankkérdés
78 I, 1877| döbbentette meg:~- Olvastam az ön bankbeszédét...~(»Minden
79 I, 1877| politikáját helyesli.~- Ha ön részleteiben is olyan pontosan
80 I, 1878| uram - mondá.~- Kicsoda ön?~Petrovics Sándor felelte
81 I, 1878| ahogy ma felelhetné.~- Ah, ön az? Hozta isten, öcsém.~
82 I, 1878| elõleget kért tõlem.~- Hogyan? Ön már elköltötte a száz frt-ot?
83 I, 1878| kézdörzsölve) Tudtam.~P.: Hogyan? Ön tudta és mégis?~Cs.: Csak
84 I, 1878| eredményt. Honnan tudja ön?~P.: Eldicsekedték...~Cs.:
85 I, 1878| kegyelmes úr?~- Azt, hogy ön még nem gróf.~*~Különben
86 I, 1878| a király.~- Ejh, menjen ön! Azt minden bolond ember
87 I, 1878| jegyzi meg:~- Csak hagyja ön, ha így jobban szereti.
88 I, 1878| akarná megdöbbenteni: Uram, ön csúnya ember.~Tisza higgadt
89 I, 1878| ábrázatán.~Honnan gondolja ön? vágott közben Ürményi.~
90 I, 1878| így szólott:~- Forduljon ön e tekintetben elvtársamhoz,
91 I, 1878| szövege szerint azt véli, hogy ön nagy szamár.~*~Kaas Ivor
92 I, 1878| alantas fokra helyezi, hogy ön ott egészen kimagaslik.~*~
93 I, 1878| hitelezõ -, hogy ott az ön levelét kinyomattassam.~
94 I, 1878| kíméletet. De ne menjen ön az Athenaeumba nagyon drága.
95 I, 1878| legkisebb sincs.~- De hiszen az ön névjegyével szedi a szavazatokat!~-
96 I, 1878| jutalmat remélhetek-e?~- Ha ön az én arcképemet jutalom
97 I, 1878| és most én rendelkezem; ön engedelmeskedni fog - mondá
98 I, 1878| abbanhagyá, így szólt:~- Grófnõ! ön visszanyerte kezeit egy
99 I, 1878| méltóságos uram.~- Értesítse ön azonnal a plébánost, hogy
100 I, 1878| sokfeleség tartást.~- Ahá! Ön mond valamit. Ez a dogma
101 I, 1878| menjünk a templom felé. Ön nyilván a homlokzatot akarja
102 I, 1878| Jöjjön és bízza rám magát ön, meg fogja látni, ami legszebb
103 I, 1878| nyakkendõjét igazgatta.~- Nézze ön meg ezt az urat - mondám
104 I, 1878| bárhova menjünk is, mindenütt. Ön bámulni fog e sajátságos
105 I, 1878| vele a Makkos-erdõben. Ah, ön érdekesnek találja?~- Mindenesetre...
106 I, 1878| két esztendeig. Képzelheti ön, mennyit használ ez idõ
107 I, 1878| Marcsa, Borcsa...~- Nézzen ön oda - súgtam, karját megkapva...
108 I, 1878| és célszerûségbõl. Lássa ön, az én tollamnak az inspiráció
109 I, 1878| adja az erõt...~- Hogyan? Ön mind a három Borcsába szerelmes?~-
110 I, 1878| Mert én nem kutatom, mint ön, a templomok ereklyéit és
111 I, 1878| monsieur Tissot. Küldjön ön nekem Franciaországból hét
112 I, 1878| nevelésû szép hölgyet, s akkor ön ideküldte nekem egész Franciaországot.~-
113 I, 1878| találmányokat is fölülmúlja.~- Ön megint valami tréfát csinál.
114 I, 1878| szakadatlanul.~- Hallja ön a madame-okat?~- Fájdalom,
115 I, 1878| megint megkérdeztem.~- Hallja ön még a madame-okat?~- Jaj,
116 I, 1878| Fogházfölügyelõ úr, vitesse ön e foglyot börtönbe s rendelkezzék,
117 I, 1878| kell rajta fognunk. Hagyja ön a börtönajtót tévedésbõl
118 I, 1878| valaha. El sem képzelheti azt ön most felõlem, ha ilyen romnak
119 I, 1878| elválaszthatatlan emlék köt. Ön azt nem érti, mik azok nekem.
120 I, 1878| nyugszik. A kormány sorsa az ön markában van.~Aradi görcsösen
121 I, 1878| kíváncsi vagyok.~- Adjon ön nekünk a társulatából hat
122 I, 1878| agyba-fõbe dicsérjék.~- Ön túlságosan követelõ. Csak
123 I, 1878| Tisza miniszternek.~Hallja ön ezt, Tisza Kálmán úr!~Kellett
124 I, 1878| Kellett önnek ez a védelem?~*~Ön bizonyára túlhajtott a célon,
125 I, 1878| Wehrzeitung«, dacára, hogy ön miatt szid össze minket,
126 I, 1878| mégis azt kívánja, hogy ön alul kiforduljon a miniszteri
127 I, 1878| s rákiált Wenckheimra:~- Ön nem képviselõ. Önnek nincs
128 I, 1879| hagytam el Franciaországot?~Ön mindent el fog követni megszabadításomra,
129 I, 1879| Két óra éjfél után. Menjen ön M... úrral az államügyészhez.
130 I, 1879| Istenem!~Óh, ezen nõk!~Ha ön engem egy társaságban látna
131 I, 1879| bocsátják el: »Távozzék, ön ártatlan!«~Nincs-e Bogdani
132 I, 1879| Roman CE" \s 10Távozzék, ön ártatlan!? Nem kötelesek
133 I, 1879| politikáról elmélkedik.~- Lássa ön - mondja halkan -, minket
134 I, 1879| vetélytársnõjük.~- No, az ön terve elég bolond -, mondja
135 I, 1879| Most már hadd halljam én az ön tervét...~- El kellene törülni
136 I, 1879| kegyelmes úr, hogy akarok.~- Ön holnapután már házas ember
137 I, 1879| kiasszonyt. Még ma elutazik ön Bécsbe.~A szájam nyitva
138 I, 1879| nevetett a gróf -, milyen naiv ön! Az ön pofája nem jött itt
139 I, 1879| gróf -, milyen naiv ön! Az ön pofája nem jött itt számításba.
140 I, 1879| de jól értse meg, nem az ön kedvéért, hanem a saját
141 I, 1879| De számítok arra, hogy ön nemes ember.~A gróf csak
142 I, 1879| honpolgárnak kell lennie. Nos, érti ön már?~- Nem én.~- Országos
143 I, 1879| Nem én.~- Országos balek ön! Az üzlet több millió forint
144 I, 1879| szakad. Ha az a leány az ön neje lesz, azonnal magyar
145 I, 1879| vallás?~- Nem: a nyelv. Tud ön angolul?~- Nem.~A gróf összeráncolá
146 I, 1879| homlokát.~- Ez nagy baj. Az ön leendõ ipjának az a kívánata,
147 I, 1879| barna?~- Quelle question! Ön igazán gyerekes... hát nem
148 I, 1879| a leány föltétele. Tudja ön a mazurt táncolni?~- Nem
149 I, 1879| elõttem.~- Igazán nem tudja ön a mazurt?~- Igazán.~- Ez
150 I, 1879| Igazán.~- Ez esetben, legyen ön szíves, kérem, beküldeni
151 I, 1879| nagy melegtõl!~- Meneküljön ön valami hidegebb svájci nõhöz.~
152 I, 1879| rendezõ bizottságtól.)~- Ön nem táncol? mondja a háziasszony
153 I, 1879| tisztelt laptárs, azt sem ön, sem én nem tudtuk, volt-e
154 I, 1879| megmagyarázom én az igazat.~Ön, tisztelt laptárs, természetesen
155 I, 1879| oda titkárának:~- Írjon ön azonnal egy vasút-jegyi
156 I, 1879| fõispán édeskésen . Írjon ön hamar egy utalványt a harmadik
157 I, 1879| szívem mélyébõl sajnálom. Ön még na-nagyon hátra van!
158 I, 1879| még na-nagyon hátra van! Ön még most is politizál. Ez
159 I, 1879| annyival inkább csodálkozom ön fölött... mert olyan kitûnõ
160 I, 1879| okoskodnak: »mért nem hagyta ön menni a maga útján, hadd
161 I, 1879| valami jó újságot.~- Írja meg ön, hogy a szilléri töltésen
162 I, 1879| Ah, ne mondja! Tehát ön?~- Igenis, az én mûvem.
163 I, 1879| mondja az öregúr gúnyorosan - ön még túlságosan fiatal ember.
164 I, 1879| kérem, de...~- Semmi de. Ha ön azt akarja, hogy az összes
165 I, 1879| helyben hagyják, tegyen ön bele mindég a számlájába
166 I, 1879| ismerõsöm volt.~- Miért mondja ön szegénynek a kis Marit?~-
167 I, 1879| ez uram!~- Az ördögbe is! Ön igazán szegedi képviselõnek
168 I, 1879| mondom meg önnek - de ha ön gondolkozni akar, akkor
169 I, 1879| fölött vagy alatt áll-e ön.~Nos ön tehát a lénia alatt
170 I, 1879| vagy alatt áll-e ön.~Nos ön tehát a lénia alatt áll,
171 I, 1879| fecsegjünk tovább.~Értem önt. Ön mint laikus is lehet az
172 I, 1879| kutyái is az udvaron.~Az ön mûködése létjogát tagadni
173 I, 1879| kifogásom, hogy miért vetkõzik ön ki igénytelen egyéniségébõl,
174 I, 1879| kompániába pikettírozni.~Tud ön erre esetet?~No, ugye nem
175 I, 1879| fogalmát is félreértette. Ön azon hitben van, hogy a
176 I, 1879| Lexikonban mégis benne vannak.~Ön a történelemmel, az irodalomtörténettel
177 I, 1879| Lexikonba.~Miért jut hát be? Ön véletlenül a történelem
178 I, 1879| népfajból lett magyarrá - amit ön szörnyen zokon vesz neki. (
179 I, 1879| neki. (Ej-ej, tanár úr! ön talán nemzetiségi!)~Lehet
180 I, 1879| nemzetiségi!)~Lehet azonban, hogy ön nem is egészen tudta azt,
181 I, 1879| bejutni látszik.~Vagyis amint ön kívánja láttatni.~E. úrnak
182 I, 1879| Vigasztalódjék és gyújtson Ön rá egy cigarettre, mielõtt
183 I, 1879| Uram - mondá Jozefine, - ön engem befeketített.~- Felség!
184 I, 1879| mondott.~Sajnálom, hogy ön pedig ellenben elmondhatja
185 I, 1879| Bigot de Précomeneu akivel ön, hogy ezt megkérdezhesse
186 I, 1879| kabátjára. (Ej-ej, tanár úr, ön nagyon járatlan az illemtanban.)~
187 I, 1879| járatlan az illemtanban.)~Ha ön hiú, ne a mások kisebbítésével
188 I, 1879| mégsem nagyobbodtak.~Maradjon ön meg kiflinek - és ne engedje
189 I, 1879| tejbe jó.~*~És még egyet! Ön végül még azon lehetõséget
190 I, 1879| tapasztalta rajtam, hanem mivel ön olyan nagyon kíváncsi, hát
191 I, 1879| Anthológiában is (ej - ej, tanár úr, ön nagyon járatlan az irodalomban),
192 I, 1879| hosszú ideig fárasztottam. Ön ideges uram. Félek, unatkozott
193 I, 1879| stiblire.~- Mit akar? kérdém?~- Ön az a Kákay Aranyos?~- Én.
194 I, 1879| Kákay Aranyos?~- Én. Hát ön kicsoda?~- Én Bakay Nándornak
195 I, 1879| Engedje meg uram, de ... ön mégis õrült.~- Au contraire,
196 I, 1879| õrült.~- Au contraire, ha ön meghallgat, meggyõzõdik
197 I, 1879| Ebbõl a szempontból figyeli ön Bakayt? Értem már. Igen,
198 I, 1879| Bakayt? Értem már. Igen, ön a közvéleménynek segít tévedni.
199 I, 1879| õrültnek tartottam önt. Ön igazán szellemdús ember.
200 I, 1879| s így szólott.~- Olvasta ön a tegnapi országgyûlési
201 I, 1879| egész ország. Mit gondol ön ki adta be azt az egy szavazatot?~-
202 I, 1879| Azért jöttem önhöz. Írja ön ki a lapban, hogy ezer aranyat
203 I, 1879| olvasni az aranyakat.~- Ön mégis csakugyan, hogy ugyancsak
204 I, 1879| kiálték föl ámulva és kacagva ön csakugyan nem kockáztat
205 I, 1879| mondtuk, hanem úgy látszik; ön mondja, mi meg egy szavára
206 I, 1879| utoljára a malacok eszik meg (ön csodásan emésztette meg
207 I, 1879| mégis sokkal jobban, mint ön.~*~Ekképp esett ez az eset.~
208 I, 1879| baráti kézszorításomat. Ön nagy ember!~Említett kabátomat
209 I, 1879| akarná viselni, legyen az ön ruhatárában, de csak a lutheránus
210 I, 1879| Mi hagyjuk rá:~»Igen, ön az asszonyom!«~*~Nem minden
211 I, 1879| válaszolta: »Fogadja el! Ön még fiatal és mindenesetre
212 I, 1880| megõszült fejeket.~Nézzen ön körül kérem a sajtóban,
213 I, 1880| valamennyinknek.~Hát nem találja ön igazságosnak, hogy ide rang
214 I, 1880| megtámadja egy névtelen cikk, ön polémiába ereszkedik. Az
215 I, 1880| egymást a lapok hasábjain. Ön akkor elégtételt akar, mert
216 I, 1880| közönyös dolog az, hogy ön más véleményen legyen ebben
217 I, 1880| tõlem:~- Maga már tudja, ön már próbálta, ugyan mondja
218 I, 1880| gallérját és így szól:~- Ön velem jön.~- Hova?~- A városházára,
219 I, 1880| fenyegetõzik.)~- Dehát föl bír ön valami tekintélyes tanút
220 I, 1880| mondja Jankovich. - Küldje el ön valamelyik fogdmegét hozzá.~
221 I, 1880| Melyiket értette meg ön? - kérdi meglepetve Eötvös.~-
222 I, 1880| Miklósra fordítá figyelmét.~- Ön tehát el fog utazni a szép
223 I, 1880| tehát az én hazámba utazik ön?~- Rajongva szereti Amerikát -
224 I, 1880| volna.~- Keresztül megy ön New Yorkon? - kérdé Neczpályhoz
225 I, 1880| Azonnal kész vagyok. Íme fogja ön - mondá a levelet borítékba
226 I, 1880| elõszobában, akik mindnyájan ön elõtt következnek.~Miklós
227 I, 1880| itt, uram, senkit.~- Aha! Ön idegen? Az nagyon természetes,
228 I, 1880| nagyon természetes, hogy ön nem látja azokat az urakat,
229 I, 1880| volt a 10. szám.~- Lássa ön, midõn három perc elmúlik,
230 I, 1880| majd jobban megérti azt ön, hadd vigyem csak be a névjegyét.~
231 I, 1880| tisztelet rám nézve, hogy ön leültet engem...~- Oh kérem -
232 I, 1880| kellett.~- Minek házasodik még ön meg? Hiszen még gyerek -
233 I, 1880| dolgaihoz kiegészítésül.~Uram!~Ön kifeledte Jankovich egyik
234 I, 1880| kívül. Remélem, orvos úr, ön férfi és tudni fog hallgatni.~-
235 I, 1880| hogy én...~- Igen, hogy ön?~- Hogy én szörnyen hízom.~-
236 I, 1880| segítsen rajtam.~- Mutassa ön a nyelvét. Igenis... nézzem
237 I, 1880| nézzem csak!... Valóban uram, ön igen hajlandó nagyon meghízni.
238 I, 1880| hajlandó nagyon meghízni. Ön a legkövérebb emberek egyike
239 I, 1880| kérem, ha lehet...~- Mutassa ön a nyelvét. Igen is... nézzem
240 I, 1880| elpirult.~- Bocsássa meg ön - mondá - de én az »államügyeket« -
241 I, 1880| következtében bátor voltam...~- Ah, ön két »l«-el és egy »t«-vel
242 I, 1880| nyilvános személy.~Engedje meg ön, fõkapitány úr, hogy megmagyarázzuk,
243 I, 1880| nem a vacsora.~Ha tehát ön e vacsorákat nyilvános bálaknak
244 I, 1880| tetszett jutni. Mert míg ön a népet tartotta féken az
245 I, 1880| népet tartotta féken az ön mamelukjaival, azalatt az
246 I, 1880| mamelukjaival, azalatt az ön mamelukjai alatt lyukadt
247 I, 1880| erkölcstelenség posványába, az ön széke kezd ingadozni, s
248 I, 1880| kezd ingadozni, s mintha ön lenne a hétfejû sárkány,
249 I, 1880| lesz erõsebb, amennyivel ön gyengébb, s annyival mindég
250 I, 1880| erkölcsösebb, amennyivel az ön környezete erkölcstelenebb.~
251 I, 1880| neveinket is meg tudja késõbb ön egyedül.~Íme a papírkosár
252 I, 1880| uram, azt a szájat, amit ön fázva tõle, a nyilvánosság
253 I, 1880| sem lehet befogni, mint ön. Hihetõ, hogy azok, akik
254 I, 1880| Citromok«-ról.~»Ej ej, uram! - Ön nagyon el volt foglalva
255 I, 1880| alsó-páhollyal a túlsó oldalon. Ön nem figyelt, s ismét kénytelen
256 I, 1880| barátom, mert látom, hogy ön szegény ember, teljes mértékben
257 I, 1880| nemsokára szükségem lehet az ön hadi tapasztalataira.«~-
258 I, 1880| mindenekelõtt nem engedne ön meg nekem egy bizalmas kérdést...
259 I, 1880| cikk. De igen lekötelezne ön, ha meg mondaná, hogy igazán
260 I, 1880| Mégpedig hozzátehetné ön, hogy alig várjuk?«~»Mi
261 I, 1880| úr! ha polgárnõ vagyok, ön szabadon kell hogy bocsásson,
262 I, 1880| társam elsápadva - hát már ön is észrevette?« - s olyan
263 I, 1880| hisz én nem tréfálok. Nézze ön meg a színlapot, a »Lowoodi
264 I, 1880| a kukker, nézze már most ön meg például a karzatot.~
265 I, 1880| az öreg úr gúnyorosan - ön még túlságosan fiatal ember.
266 I, 1880| kérem, de...~- Semmi de. Ha ön azt akarja, hogy az összes
267 I, 1880| helyben hagyják, tegyen ön bele mindég a számlájába
268 I, 1880| kívül. Remélem, orvos úr, ön férfi és tudni fog hallgatni.~-
269 I, 1880| hogy én...~- Igen, hogy ön?~- Hogy én szörnyen hízom.~-
270 I, 1880| segítsen rajtam.~- Mutassa ön a nyelvét. Igenis... nézzem
271 I, 1880| nézzem csak!... valóban uram, ön igen hajlandó nagyon meghízni.
272 I, 1880| hajlandó nagyon meghízni. Ön a legkövérebb emberek egyike
273 I, 1880| kérem, ha lehet...~- Mutassa ön a nyelvét. Igenis... nézzem
274 I, 1880| elpirult.~- Bocsássa meg ön - mondá -, de én az »államügyeket«
275 I, 1880| következtében bátor voltam...~- Ah, ön két »l«-lel és egy »t«-vel
276 I, 1880| gallérját s így szól:~- Ön velem jön!~- Hová?~- A városházára,
277 I, 1880| fenyegetõzik.)~- De hát föl bír ön valami tekintélyes tanút
278 I, 1880| mondja Jankovich. - Küldje el ön valamelyik fogdmegét hozzá.~
279 I, 1880| Mit akar? - kérdém.~- Ön az a fekete újságíró?~-
280 I, 1880| fekete újságíró?~- Én. Hát ön kicsoda?~- Én Bakay Nándornak
281 I, 1880| Engedje meg, uram, de... ön mégis õrült.~- Au contraire,
282 I, 1880| õrült.~- Au contraire, ha ön meghallgat, meggyõzõdik
283 I, 1880| Ebbõl a szempontból figyeli ön Bakayt? Értem már. Igen,
284 I, 1880| Bakayt? Értem már. Igen, ön a közvéleménynek segít tévedni.
285 I, 1880| õrültnek tartottam önt. Ön igen szellemdús ember. -
286 I, 1880| s így szólott.~- Olvasta ön a tegnapi országgyûlési
287 I, 1880| egész ország. Mit gondol Ön, ki adta be ezt az egy szavazatot?~-
288 I, 1880| Azért jöttem önhöz. Írja ön ki a lapban, hogy száz aranyat
289 I, 1880| olvasni az aranyakat.~- Ön mégis, csakugyan hogy ugyancsak
290 I, 1880| föl ámulva és kacagva - ön csakugyan nem kockáztat
291 II, 1883| kollega, bámulom önt.~- Ön igen szíves, uram. Örülök
292 II, 1883| reggelizni. Apropos, hol végezte ön a kurzust?~- Itt Pesten -
293 II, 1883| lehet a kollegának?~- Nézzen ön oda, kérem. Látja?~- Mit?
294 II, 1883| nyomort veszem tekintetbe!~- Ön derék emberbarát, tisztelt
295 II, 1883| mosolyogtam édesdeden.~- Ön maliciózus ember - mondá
296 II, 1883| uram! Hát Pesttel hogy van ön megelégedve?~- Ez egy erkölcstelen,
297 II, 1883| Ej, ej, nem kíméletlen ön kissé?~- Nem, uram. Minden
298 II, 1883| richtig, milyen jó, hogy ön az én kedves öregemet említi.
299 II, 1884| útitársnõt meg ne szólítsa.~- Ön sír, miss? Mit olvas ön
300 II, 1884| Ön sír, miss? Mit olvas ön az isten szerelmeért?~-
301 II, 1884| Boztól a »Bleak House«-t. És ön, uram?~- Én is éppen a »
302 II, 1885| kedélyesen:~- De miért nevezi ön az én lapomat »Árva Miská«-
303 II, 1885| Árva Miská«-nak, mikor az ön lapjának vannak gyámjai.~
304 II, 1891| nagy dolog az?~- Képzelheti ön. Titkos golyó-szavazás van.
305 II, 1891| azelõtt is.~- Mibõl gondolja ön?~- Azon entrefilet-bõl,
306 II, 1891| mely azt támogatná. Mondjon ön, ha egyet is.~- Ott a király
307 II, 1902| királyfi:~- Honnan való ön? - kérdé Asbóthtól.~- Zaránd
308 II, 1907| megkérdezné tõlem:~- Kicsoda ön?~- M. K. - mondanám neki.~-
309 II, 1907| ember felé esne szeme.~- És ön kicsoda?~- Pulszky Károly.~-
310 II, 1909| Tisztelt kisasszony! Ön protekciómat kéré. Engedje
311 II, 1909| okosak is.~- Kisasszony! Ön mellett egy cikk jelent
312 II, 1916| mondom az egyiknek - látja ön ezt a fejet (már t. i. az
313 II, 1918| De hátha keresztülvihetné ön... - szólt a fejedelem rábeszélõleg.~-
314 II, 1918| lehet teljesíteni.~- Hogyan? Ön mondja ezt nekem, gróf? -
315 II, 1881| udvariasan mondá:~- Mióta ön otthagyta a minisztériumot,
316 II, 1881| szavazók közt.~- Kire szavaz ön? - kérdi tõle Molnár elnök.~-
317 II, 1881| beszédét tanulni, per »ön« szólítja magát.~Az erõsebb,
318 II, 1881| kapus.~- Miért ne tenne ön kivételt? - mondá a zsurnaliszta
319 II, 1881| elszundítok.~[6.]~Uram, ön oly merész volt, hogy hölgyemnek
320 II, 1881| hölgyemnek lábára lépett! Ezért ön elégtételt köteles nekem
321 II, 1881| láttára.~- Tiszteletes uram, ön tréfál...~- Szavamra mondom...
322 II, 1881| mondom... hiszen meg fog ön gyõzõdni róla!~- Majdnem
323 II, 1881| Pestre! - mondám.~- Kicsoda ön?~- Újságtudósító - feleltem
324 II, 1881| tesz - felelé a fõnök. - Ön nem fogad el pénzt. Tudom,
325 II, 1881| megjegyzésekre, melyekkel az ön tisztelt cikkírója az írók
326 II, 1881| hiányát tapasztaljuk, mint az ön t. cikkírójánál.~A legteljesebb
327 II, 1881| cikk.~- Kérem, szerkesztõ! Ön valami szót kijavított -
328 II, 1881| mondá félénken nekem -, ön így írt ide egy szót: »Álamügyekett!«
329 II, 1881| szólítja és valószínûleg per »ön«. De mindez még semmi. Egy
330 II, 1881| Százados úr, vonuljon ön el embereivel az udvarba,
331 II, 1881| keresztapaságot elvállalhasson. Tudja ön, mi az az udvari etiquette?~
332 II, 1881| kérdezi:~- Hogyan aludt ön?~Mondd el úgy odavetõleg:~-
333 II, 1881| vadászatokra.~Ha jól akar ön mulatni, üljön rá egy nyúl-vacokra.~
334 II, 1881| hölgyek.~A vadászatra vigyen ön magával gyufát is, hogy
335 II, 1881| ha netalán elsötétednék ön elõtt a világ egy közeledõ
336 II, 1881| legpraktikusabb vén rendõrt.~- Ösmeri ön a várost?~- Akár a tenyeremet.~-
337 II, 1881| lassan beszélgessünk. Nevezze ön meg nekem a legerõsebb embereket
338 II, 1881| rendõr kísérte.~- Hogy mert ön engem befogatni?~- Bocsánat,
339 II, 1881| sorra veszem az erõseket.~- Ön élhetetlen, kedves Paupera
340 II, 1881| Paupera úr! Hát nem olvassa ön mindennap a lapokban, hogy
341 II, 1881| elkaparhatta volna?~- Mit gondol ön? Egy Kárász nem hagyhatja
342 II, 1881| elsápadt.~- Mit cselekszik ön, báró? - Kegyelem!~- Nincs
343 II, 1881| megharapnak, késõ lesz.~- Menjen ön, uram! Ez olyan osztrák
344 II, 1881| van. Kérdés, ha elszánja-e ön magát?~- El vagyok, uram,
345 II, 1881| a világ végére.~- Menjem ön el Magyarországra... Budára...
346 II, 1881| fordítása hû.~»Ha azt nem akarja ön, hogy egészen más valamit
347 II, 1882| De már ez csak nem az ön háza?~- De bizony az enyim -
348 II, 1882| karokkal és rendekkel, per »ön« szólítják a miniszterelnök
349 II, 1882| zsebemben.~- Hogyan? Az ön zsebében?~- Úgy van, Madame!
350 II, 1882| János lakik Budapesten.)~- Ön Szabó János?~- Én!~- Tehát
351 II, 1882| van s éppen itt áll hogy ön még 20 forinttal tartozik.~-
352 II, 1882| Szabó János?~- Hát akkor ön követelje attól...~Hiába
353 II, 1882| azt kérdé tõle:~- Kicsoda ön, uram?~- Én? Én a közvélemény
354 II, 1882| közvélemény vagyok.~- Hogy mert ön akkor ide jönni? Mit keressen
355 II, 1882| vagyok.~- Servus humillimus. Ön az! Azonnal bejelentem.
356 II, 1882| mindjárt az igazi nevét mondta ön?~A tiszt, amint az orosz
357 II, 1882| Azaz mégsem... Várjon ön kissé, hadd olvassam el
358 II, 1882| sõt ellenkezõleg... Menjen ön és fogassa el Skobeleffet.~-
359 II, 1882| Azonnal s zárassa be ön a 7-ik számú cellába a legfelsõ
360 II, 1882| rettenetesen hízom. Hallotta ön valaha hírét Móricz Palyának?~
361 II, 1882| Ez, éppen ez...~- Egyék ön minél kevesebb tésztás ételt
362 II, 1882| többet. Vagy pedig menjen ön Marienbadba.~A két fiatalember
363 II, 1882| gyulladt ki erre haragosan. - Ön most már át van adva a halhatat
364 II, 1882| levághatják a fülét, orrát, ön akár ne is fésülködjék,
365 II, 1882| önnel már leszámoltunk, - ön most már meg is halhat.~...
366 II, 1882| kérem, mit írjak, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem
367 II, 1882| mellett ült.~- Kisasszony, ön engem megcsalt!~- Én önt? -
368 II, 1882| kis Mariska csodálkozva.~- Ön azt mondta nekem, hogy senkit
369 II, 1882| sem szeret és sóhajtott. Ön megengedte, hogy ezt a sóhajt
370 II, 1882| magam mellett magyarázzam. Ön megcsalt, én önt megvetem.~
371 II, 1882| nagy kutatást.)~- Olvasta ön a Petõfi hozzám írt versét?~-
372 II, 1882| olvastam.~- Nos, ha olvasta ön, emlékszik-e a végére?~-
373 II, 1882| meg fogom keresni õt... Ön mosolyog... ön nem hisz...
374 II, 1882| keresni õt... Ön mosolyog... ön nem hisz... pedig okvetlenül
375 II, 1882| egy idõre, de nézze meg ön azokat, akiknek a háza megmaradt.
376 II, 1882| lovat.~- Mit cselekszik ön, az istenért?~- Agyonlõttem
377 II, 1882| kérdi vendégétõl: »Mit tart ön Pest felõl? Érdemes az utazásra? -
378 II, 1882| fekvése csinos. - De mit szól ön a Margitszigethez? - kérdi
379 II, 1882| semmi több. - Meglátogatta-e ön fürdõinket? - Parbleu! ez
380 II, 1882| emberek! - Nos, és nem volt ön megelégedve? - kérdi a hercegnõ. -
381 II, 1882| a hercegnõ. - Hogy érti ön ezt? - Minden tekintetben -
382 II, 1882| udvariassággal belenyomatják:~»Uram! ön téved!«~Aki tehát a kezébe
383 II, 1882| figyelmeztetés, hogy «uram, ön téved»; s az emberiség egész
384 II, 1882| bélésén nincs ott, hogy »uram, ön téved«. Egyet, aki nem hasonlít
385 II, 1882| szerkesztõ úr! Látom, hogy az ön lapja is zsidólap. A keddi
386 II, 1882| felvilágosítást, csendesen kérdé:~- Ön írja azokat a cikkeket?~-
387 II, 1882| hangján:~- Hol született ön?~- Itt Pesten - mondá Jakab.~
388 II, 1882| amikor mondá:~- Gondolt-e ön már arra, fiatalember, hogy
389 II, 1882| közönyösen megkérdezték tõle: »És ön, uram, hova való?...« És
390 II, 1882| sürgönyzé vissza:~Nézze meg ön a lisztából, velök van-e
391 II, 1882| uram! De nem értem, hogy ön miért haragudott meg. Hiszen
392 II, 1882| állampénzverdébõl valók, mint ön mondja, hanem a saját nevelései,
393 II, 1882| Hahaha. Kedves Vizvári úr! Ön persze azt hitte, hogy én
394 II, 1882| azt be a szívembe. Nézzen ön a szemeimbe; és olvassa
395 II, 1882| idén«.~- Hogyan, asszonyom? Ön tudná? - kérdé a hadügyminiszter.~-
396 II, 1882| excellenciád?~-- El fog ön menni Pozsonyba, azonnal,
397 II, 1882| negyedik levél?~- Abban ön emiatt meg fog pirongattatni.
398 II, 1882| méltóságos uram?~- Mond ön valamit? - jegyzi meg Pulszky. -
399 II, 1882| közbeszól: Adja tehát elõ ön, de ne gyanúsítson). Ha
400 II, 1882| gaz banda, melynek feje ön, államtitkár úr!«~Általános
401 II, 1882| Mert nem kaptam meg az ön levelét; hát miképp is mehettem
402 II, 1883| ne boja. Ne bude bitka!~(Ön, ugye, Korponáról való?
403 II, 1883| szóba ered velem.~- Ösmeri ön Bartók Lajost? - kérdi tõlem
404 II, 1883| Polgártárs! Nem tudná ön nekem megmondani, merre
405 II, 1883| szegény.) Szívesen elvezetem. Ön tehát ismeretlen ember itt?~-
406 II, 1883| magyar vagyok.~- Ah, magyar! Ön tehát eredetiben olvashatja
407 II, 1883| mondá Majthényi.~- És ön olyan sokat várna a fõrendiház
408 II, 1883| De hát akkor miért van ön itt?~- Oh, hogy miért? -
409 II, 1883| érintették volna.~- Legyen ön bizalommal irántunk...~-
410 II, 1883| uram. Apropos, sokáig akar ön élni?~- Legalább addig...
411 II, 1883| szólt érzékenyen.~- Mit? És ön ezt legalábbnak nevezi?~*~
412 II, 1883| okvetlenül kérdezni: »szokott-e ön is vadászni« - miszerint
413 II, 1883| király azt kérdezte:~»Házas-e ön?«~»Néha-néha, fölséges uram!« -
414 II, 1883| mondom neki.~- Hogyan? Ön semmit se tudna az Überlandi
415 II, 1883| Tehát lehetetlennek tartja ön?~- Nem, csak célszerûtlennek -
416 II, 1883| bennünket hív.~- És miért?~- Ön nagyon naiv, uram - egyszerûen
417 II, 1883| rosszabbik oldalról.~- Vette ön észre, uram?~- Mit, kérem?~-
418 II, 1883| látott, kérem?~- Nézzen ön oda. Nem látja?~- Nem én!~-
419 II, 1883| borzasztó fog ma történni.~- Ön babonás! - szóltam nevetve
420 II, 1883| mégis megkérdeztem:~- Hát ön hogy jut ide?~- Én a »Hon«
421 II, 1883| nincsen az élõk között. Ön alkalmasint a másvilágról
422 II, 1883| szellemet képviseljük, de ön valóságos szellem.~Ilyen
423 II, 1883| Hagyja e1, kérem... Oda lát ön innen az elõadói székig?
424 II, 1883| tenni. No, ugye mondtam? Ön már is élvezetet talál a
425 II, 1883| karcolása:~T. Scarron úr! Ön legalább is nagyon különös
426 II, 1883| különös ember! Honnan írja ön ezt a t. Házat? Hiszen én
427 II, 1883| szájukhoz emelnek.~Tudja-e, hogy ön nagyon is veszedelmes? (
428 II, 1883| veszedelmes? (Oh, kérem.) Ön egy kis szúhoz hasonlít,
429 II, 1883| elkezdi õrölni.~Mióta az ön »tisztelt Ház«-át olvasom,
430 II, 1883| egész sora kavarog elõttem.~Ön tönkre tette az illúzióimat.
431 II, 1883| Meg vagyok zavarodva. Vagy ön fog fel mindent ferdén,
432 II, 1883| amit meg sem írhatok.)~Ön felébresztette kíváncsiságomat,
433 II, 1883| szántam.~Most már vége van.~Ön annyira kicsinyekké nyomta
434 II, 1883| Házban, elmosolyodom, mert ön kigúnyolta a jó kabátokat;
435 II, 1883| nevetésre fakadok, mert ön nevetségessé tette a kopasz
436 II, 1883| aztán mennyire részrehajló ön! Mennyire elfogult. Nekem
437 II, 1883| Nekem van egy cousinom! Azt ön sohase említette. Pedig
438 II, 1883| volt eminens harmad éve, s ön mégsem foglalkozik vele.~
439 II, 1883| Nos és aztán mért nem írja ön meg a Kemény Gábor kalandjait?
440 II, 1883| hölgykarzatra. Innen nézzen ön le, innen minden más stb,
441 II, 1883| írtam« - mondám.~»Hol vette ön ahhoz az adatokat.? Hát
442 II, 1883| volna - felelém merészen. - Ön csak nem teszi rólam fel
443 II, 1883| Tallián Béla: Hiába licitál ön, uram! Mert tanúim vannak,
444 II, 1883| Tallián Béla: Honnan tudja ön azt, uram, hogy a paradicsom
445 II, 1883| cambridge-i egyetemet említené.~- Ön is sakter? - kérdé az elnök.~-
446 II, 1883| köhintett. Arra is, hogy »Ön azzal van vádolva, hogy
447 II, 1883| Eötvös megrázó kérdése:~- Ön az?~A vénember halott sápadt
448 II, 1883| nekem, orvos úr, kérem, ön ismerõs a helyi viszonyokkal,
449 II, 1883| semmit.~- Hogyan, doktor úr? Ön az elsõ zsidó, aki így beszél.~-
450 II, 1883| így szólt -, mit gondol ön?~Semmit. És ön, ügyvéd úr,
451 II, 1883| mit gondol ön?~Semmit. És ön, ügyvéd úr, mit gondol?~-
452 II, 1883| Lehet. De honnan meríti ön ezt?~- Honnan? - kiáltá
453 II, 1883| gúnyosan. - Hát nem vette ön észre, hogy az a fickó semmi
454 II, 1883| Honnan? Hát nem látja ön, hogy olyan részletesen
455 II, 1883| nagyon kompromittáló.~- Ön írta ezt? - kérdé az elnök.~-
456 II, 1883| mosolygott.~- Látszik, uram, hogy ön nem jogász. Hiszen minden
457 II, 1883| megy lakni. Nos, mit szól ön ehhez?~Megvallom, énrám
458 II, 1883| Hát csak hadd menjen az ön tisztelt rokona isten hírével.
459 II, 1883| Menjünk tovább. Mit tud ön azon tutajról, melyen Vogel
460 II, 1883| emlékeznie kell: nem volt ön valaha úgy szembesítve Matejjel,
461 II, 1883| végig emiatt.~- Honnan jön ön? - kérdé.~- Innen Nyíregyházáról.~-
462 II, 1883| óta.~- Én is. No és mi az ön véleménye? Azazhogy legyünk
463 II, 1883| szemüvegével. Hol szokott ön ott étkezni?~- Az Európában.~-
464 II, 1883| uram, hadd hallom azt az ön véleményét - szólt Y.~-
465 II, 1883| Y.~- Minek beszéljek, ha ön már eleve azt mondja, tisztában
466 II, 1883| hogy megcáfolhassam. Mi az ön véleménye?~No, gondolám
467 II, 1883| becsületszavamat adom rá, ha ön megcáfol, megadom magamat,
468 II, 1883| azt ígérem önnek, hogyha ön meggyõz, én akkor semmit
469 II, 1883| most a nap hõse. Láthatta ön, milyen hideg ember az!
470 II, 1883| fehér a mellénye. Azt hiszi ön, kérem, hogy valami filoszemita.
471 II, 1883| kétforintos bankó nem létezett! Ön nem beszél igazat.~- De
472 II, 1883| az egész.~Hiszen hallotta ön az eszláriakat, miképp vallottak.~
473 II, 1883| illõbb inkább föltennünk?~Ön azzal argumentál, hogy Hersko,
474 II, 1883| állapot, tisztelt uram... Ön nevez bennünket fantasztáknak.
475 II, 1883| nekem az ezer forint.~- Mi? Ön eszerint hát nem is akar
476 II, 1883| lehetetlen volt.~- Hány éves Ön? - kérdi tõle még elõbb
477 II, 1883| jelentik: »Újvidék, 12 ó. 8 p. Ön egyhangúlag képviselõnkké
478 II, 1883| megkérdezett Pesten:~- Nem tudja ön kérem, kicsoda Mátyás Flórián?~-
479 II, 1883| kérdezte tõlem:~- Nem tudja ön, kérem, ki az a Scarron
480 II, 1883| uramöcsém, merre van az ön földbirtoka? - kérdé Glavina
481 II, 1883| fiatalember megütõdve.~- Pedig ön olyanformán lármázik itt...~-
482 II, 1883| nem addig van. Hallotta-e ön már azt a dinnyés gazdáktól,
483 II, 1883| tanítót szólította meg.~- Ön a tanító?~- Igenis én vagyok
484 II, 1883| kegyeddel beszélni.~- Oh, oh. Ön nagyon is udvarias.~Irányi
485 II, 1884| végre hát együtt vagyunk. Ön engem teljesen meggyõzött:
486 II, 1884| vagyunk, ahol voltunk. Mert ön meg engem gyõzött meg: kitértem
487 II, 1884| konzul stb.~- Herr Grósz, ön oszt most - mondja a muszka
488 II, 1884| Kedves gróf! Hallott ön valamit a mi Pál cárunkról?
489 II, 1884| hagytuk csak el? Igen, igen, ön oszt kedves, Herr von Csatáry...~
490 II, 1884| alkotni.~- No és miért nyújtja ön be ezt a Kisfaludy Társasághoz?~-
491 II, 1884| aranyat.~- Bolondság! Mondjon ön le arról, kedves barátom.
492 II, 1884| arról, kedves barátom. Az ön regénye arra túlságos jó.
493 II, 1884| meggyõzõdésem. Hanem ha ön meg akarja mindenáron a
494 II, 1884| regények. Ott megtalálja ön a kezdést, hogy »Szép verõfényes
495 II, 1884| volt...« - erre fogja meg ön a tollát és kezdje meg a
496 II, 1884| két levente haladott« - ön most már írja következetesen: »
497 II, 1884| levente ügetett« - s mire ön a könyv végére ér e szolgai
498 II, 1884| szolgai utánzatban, akkorra ön megalkotja az elsõ mûregényét.~-
499 II, 1884| De nekem éppen csak az ön lapja kell.~- Higgye meg,
500 II, 1884| Az lehetetlen - dadogá. - Ön sokat kíván tõlem.~- Teringette,
1-500 | 501-839 |