Rész,  Esztendo/Fejezet

501   II,  1884|            alkuszom.~- Hát akkor menjen ön pokolba a kívánságával.
502   II,  1884|                   Hogyan sajátította el ön e csodálatos mûvészetet?~-
503   II,  1884|                 lelkesülve. - Nem volna ön szíves még egyszer megcsinálni?~-
504   II,  1884|            kiált fel, midõn elválnak:~- Ön nagyon megörvendeztetne
505   II,  1884|           faggattam tovább -, hogy mert ön öreg Starcsevicsnek nevezi,
506   II,  1884|              kinevezve.~- És mit gondol ön, mi lesz ebbõl?~- Egy még
507   II,  1883|                  de a beszédjéért kapja ön a kilencet. Máskor ne tessék
508   II,  1883|               Ezennel konstatálom, hogy ön a nyúl utcában lakik!«...~
509   II,  1884|                 felkiált csodálkozva:~- Ön írta azt a cikket - és ezzel
510   II,  1884|              tehát mondjuk szombatig.~- Ön gúnyolódik, uram! Mit szombatig?
511   II,  1884|               kérdésein.~- Hallom, hogy ön beteg volt - szólítá meg
512   II,  1884|              emberei vannak.~- Micsoda? Ön Tiszát szidja! De hát mi
513   II,  1884|            Bende apáttól kérdi:~- És az ön megyéje hol fekszik?~Mire
514   II,  1884|               Egy Meissonier-képet vett ön? Akkor csodálom, mert Meissonier-féle
515   II,  1884|                Hogyan? Csak nem állítja ön - förmedt fel a fecsegõ
516   II,  1884|             felelte elpirulva.~- Látom, ön elégedetlen a sorsával.
517   II,  1884|                 Ej, hát ne pironkodjék. Ön elég hasznos szolgálatot
518   II,  1884|                 mégis bátor hang.~- Ah, ön az, tisztelendõ képviselõ
519   II,  1884|                vesszük a dolgot, mintha ön sem vesztegetett volna.«~
520   II,  1884|       karcolatot a »fiatalok«-ról, ahol ön felsorolja az új képviselõk
521   II,  1884|          igazságtalanság! Hol hagyta el ön a többieket! Kornélt (ifjabb
522   II,  1884|              kedvencemet, hol hagyta el ön Pulszky Károlyt, a saját
523   II,  1884|           telnék ki?~Ej ej, Scarron úr! Ön is a klikkhez tartozik már?
524   II,  1884|                Szentkirályit? Nem vette ön észre, hogy Enyedi kopasz (
525   II,  1884|              Enyedi kopasz (ilyet nevez ön fiatalnak?), és hogy Szentkirályi
526   II,  1884|            borotválkozott. (Ilyet nevez ön simának?)~*~Amint elolvastam
527   II,  1884|    kormánypadokról:~- Miért nem beszélt ön e tárgyban õfelségével?~
528   II,  1884|               kérem alássan.~- És nincs ön rokonságban Krausszal?~A
529   II,  1885|                  Hát persze hogy az. És ön nem tudta?~- Ha nem tudtam-e?
530   II,  1885|              neki -, hát nem látott már ön egy olyan sétapálcát, amit
531   II,  1885|                 át.~- Hûvös? Mit beszél ön? Én egészen nekimelegszem,
532   II,  1885|                 Lajos.~- Az lehetetlen! Ön csak tréfál.~- Szavamra
533   II,  1885|             Szavamra mondom.~- Tudja is ön! Önök csak az asszonyokat
534   II,  1885|                 önért. Kiismertem, hogy ön derék és tisztességes ember,
535   II,  1885|                 feleltem semmit.~- Nos, ön nem szól? Micsoda benyomást
536   II,  1885|             megszorongatta a kezemet.~- Ön okos ember. Ez volt az a
537   II,  1885|                barátom. Tudtam én, hogy ön arra rögtön rájön, mihelyt
538   II,  1885|             volt többé semmi mentség.~- Ön sokat tanulmányozott azóta?~-
539   II,  1885|                 Miért?«~»Mert nem akart ön neki szekundálni.«~»Ez igaz -
540   II,  1885|              ördögbe is, csak nem hiszi ön, hogy a karcolatokat Tisza
541   II,  1885|             Milyen parasztnév! Maradjon ön továbbra is fõrendi háznak.~-
542   II,  1885|                 Nos, lássuk most már az ön öltözékét!~- Ejh, micsoda
543   II,  1885|               József -, miért hagyta el ön a turnûrjét, a fõispánokat?~
544   II,  1885|             lovat.~Ohó, kegyelmes uram, ön sem a régi, a ló sem a régi.
545   II,  1885|                tõle: »Miért nem közölte ön egyszersmind a határozatokat
546   II,  1885|             arcokat.~- Ha éppen kívánja ön és ha kevesellte az itt
547   II,  1885|           miniszterelnöktõl. Mit gondol ön, nem ültet föl engem ezzel
548   II,  1885|        kényszerûségbõl, vagy arra, hogy ön van meghíva kényszerûségbõl.~-
549   II,  1885|             Zichy Jenõ. - Hogy mulatott ön az estélyen?~- Megjárja -
550   II,  1885|                 micsoda jogon egzaminál ön bennünket? Itt nem szokott
551   II,  1885|                madarak. Apropó, kivette ön választási bárcáját?~- Minek?~-
552   II,  1885|               éppen azt tennék velök?~- Ön eszerint a sasokkal tart?~-
553   II,  1885|             fizetnek?~- No nem; örüljön ön, hogy csinos, értékes tárgyhoz
554   II,  1885|                kérdém megütõdve.~- Mit, ön nem tudja kicsoda Schnierer?~-
555   II,  1885|               magukét? Hát mirõl beszél ön?~- Hát a képrõl, kegyelmes
556   II,  1885|                ELŐSZÓ~Tisztelt barátom!~Ön arra szólít föl, hogy elõszót
557   II,  1885|                írjak e könyvhöz, melyet ön gondos kézzel útra bocsát.~
558   II,  1885|  alkalmatlankodásomért? De hiszen ennek ön az oka.~Kérkedjem útiruhámmal?
559   II,  1885|              útiruhámmal? De hiszen azt ön szabta.~Büszkélkedjem a
560   II,  1885|             Igazán olyan nagy ellensége ön a címeknek? - kérdé szelíden.~-
561   II,  1885|                úr.~- Ej, ej, hisz akkor ön engem gonoszul megtréfált.~-
562   II,  1885|               azzal a kérdéssel: »házas ön?«, õ abban a hitben, hogy
563   II,  1885|              szemrehányó, bús hangon. - Ön nem akarja a protekciómat?
564  III,  1886|                fog kerülni. Potomság!~- Ön is az elégetõk közé jött
565  III,  1886|              mondám -, de miként szedné ön be a pénzt a halottaktól?~
566  III,  1886|                  Igen, igen - mondám -, ön rajzolta azt a parasztot,
567  III,  1886|                jöttem. Azt hallom, hogy ön tót parasztnak deklarálta.
568  III,  1886|             veszik fel elsején.~- Ah!~- Ön nemde a hatodik akar lenni?
569  III,  1886|                  Komolyan dolgozni akar ön? - kérdé a vasúti igazgató
570  III,  1886|               szeretetreméltóságával. - Ön máris nagy fizetésben és
571  III,  1886|            kesernyés mosollyal mondá:~- Ön valóban nagy talentum lehet.
572  III,  1886| természettudósunktól levelet: »Uram, az ön beszélye szeptemberben játszik
573  III,  1886|         vezettem a beszédet.~- Mit tart ön Szentgyörgyirõl? - kérdém.~-
574  III,  1886|                majd felém fordult: - És ön mit tart felõle?~- Kedves
575  III,  1886|         feleltem.~- Szakembernek tartja ön? - kérdé fürkészve.~- Nem
576  III,  1886|                Hogyan? - csodálkozék. - Ön nem tartja Szentgyörgyit
577  III,  1886|                tekintett rajtam végig). Ön tán maga is szakember?~-
578  III,  1886|               ellenzéki szónokokon. Hát ön ezt eddig nem vette észre?~-
579  III,  1886|               Nem hallgatok oda.~- Mit? Ön nem hallgat oda? Hiszen
580  III,  1886|         útközben:~- Miféle valláson van ön?~- Nem azon, amelyiken ön -
581  III,  1886|               ön?~- Nem azon, amelyiken ön - felelte Ugron Gábor.~-
582  III,  1886|             útján.~- Kíváncsi vagyok az ön kombinációjára.~- Nos, megmagyarázom
583  III,  1886|               Nos, megmagyarázom önnek. Ön bizonyára kálvinista.~-
584  III,  1886|              Annak kell lennie, mert ha ön katolikus, akkor ön sokkal
585  III,  1886|             mert ha ön katolikus, akkor ön sokkal közömbösebb, hogysem
586  III,  1886|              jött, ott megfagyott.~Hisz ön egy barbár! Hát aztán?~Aztán?
587  III,  1886|                nekem mi szükséges, mint ön - felelte talpraesetten.~
588  III,  1886|              Ilyenrõl ne is beszéljünk. Ön pótolhatatlan ember ma az
589  III,  1886|             szakítá félbe:~- Mit beszél ön? Az én bizalmam önben egy
590  III,  1886|             akartam kipróbálni, hogy az ön esze milyen irányban hord...~*~
591  III,  1886|                 régibb keresztény, mint ön.~No, már ezt nem tûri el,
592  III,  1886|                felelte az állatorvos -, ön egy bizonyítványt fog kapni,
593  III,  1886|                szava van a tanácsban.~- Ön holtnak merte nyilvánítani
594  III,  1886|                 uram - hebegte.~- Írjon ön azonnal egy bizonyítványt,
595  III,  1886|             vendéglõs.~- Mire határozta ön magát? - mennydörgé az utóbbi,
596  III,  1886|               sem találtam.~- Hüm, mert ön naiv ahhoz. Lássa én még
597  III,  1886|           utamat megfizettettem.~- Mert ön bizonyosan hivatalból utazik.~-
598  III,  1886|                olyan tárgyak! Azt hiszi ön, hogy Murillo mindennap
599  III,  1886|                    Hogyan, az öreget is ön vette le?~»Varzinba híttak
600  III,  1886|            állat leugrott a nyakamról.~„Ön megijedt” - vélte a kancellár.~„
601  III,  1886|             teljesíthessem.”~„Hova való ön?”~„Elszászba”.~„Úgy? De
602  III,  1886|           kedves asszony. Kár értük!«~- Ön eszerint az egész világ
603  III,  1886|          üzletüket rontja jogtalanul.~- Ön nem vezetõ! - kiálták. -
604  III,  1886|            mutattam ez úrnak az utat.~- Ön jogtalan dolgot cselekedett.
605  III,  1886|             intéztem hozzá:~- Hova való ön?~- Ide a vidékre.~- Nemde,
606  III,  1886|                 Ide a vidékre.~- Nemde, ön meg osztrák?~Habozott egy
607  III,  1886|                hiszem, uram.~- Micsoda? ön nem is tudja bizonyosan?~-
608  III,  1886|             nélkül.~- Mivel foglalkozik ön?~- Apámnak segítek.~- Hát
609  III,  1886|                 szólt még semmit.~- Hát ön mit gondol? - Nógatták a
610  III,  1886|                majd rezervába tartom az ön számára. Mindég visszatérhet.~
611  III,  1886|            milyen rátákban szándékoznék ön fizetni? - kérdé az ügynök.~-
612  III,  1886|                bérbe a házat.~- Hogyan, ön maga jön Pestre lakni? Otthagyja
613  III,  1886|         megrázva búcsúzóul a kezemet:~- Ön egy szerencsés ember, Nordin.
614  III,  1886|               szerencsés ember, Nordin. Ön két mázsásra meghízva jön
615  III,  1886|          jószívû orvos kiáltott reám:~- Ön egy szerencsétlen ember,
616  III,  1886|            szerencsétlen ember, Nordin. Ön egy nagy gyomorhuruttal
617  III,  1886|              polgármesternek.~- Kicsoda ön?~- Brilson Nordin, a »széleskardú«,
618  III,  1886|            eszméletre tértem: - Kicsoda ön? - kérdé az orvos.~- Nevem
619  III,  1886|                szólt elmerengve.~- Volt ön ott?~- Harcoltam ott.~-
620  III,  1886|                   Igen, 1849-ben.~- Ah, ön hát orosz?~- Az vagyok,
621  III,  1886|                azt is tudom, amit talán ön sem tud, hogy az az irántunk
622  III,  1886|              kiabálást.~- Ej, ej, uram! Ön talán mégis túlságosan keserû
623  III,  1886|           mondani?~És mégis, olvasva az Ön cikkét, elém képzelve a
624  III,  1886|                a ravaszság kinyomata.~- Ön kitette a gyermekét?~- Nem
625  III,  1886|             jámbor arccal.~- Mit beszél ön itt össze-vissza? A maga
626  III,  1886|           vallás szerint cselekedtem.~- Ön félrebeszél, Lõwy.~- Nagyon
627  III,  1887|           mondta neki:~- Kedves Akarat, ön a legszeretetreméltóbb,
628  III,  1887|                 üzenet)~- B. L. Osgyán. Ön arra buzdítja a szerkesztõséget,
629  III,  1887|                 az ellen; hanem hogy az ön kedvét meg se szegjük, egy
630  III,  1887|                 lehet. Van vagy húsz.~- Ön azt a legtöbbnek tartja -
631  III,  1887|               És mért nem szolgálhatott ön azelõtt?~-- Mert én Bíró
632  III,  1887|             fekete arcszínû embertõl:~- Ön nemde szerecsen?~- Igen,
633  III,  1887|              elég furcsa. És mit gondol ön, milyenek lesznek a pártarányok?~-
634  III,  1887|                Az igaz!~- No, lássa. És ön mégis meg akarná már kezdeni
635  III,  1887|           választóm azt a hírt hozta:~- Ön olyan biztos, hogy csak
636  III,  1887|                 az oka? Talán megtudott ön valamit?...~- Inkább megfordítva,
637  III,  1887|         felesége hozományában csalódott ön?~- Éppen nem. Õ gazdagabb
638  III,  1887|                 akkor mit akar?~- Õt!~- Ön félrebeszél. Hisz bírja
639  III,  1887|               meg egymást:~- Nos? Látta ön az indus fõispánt?~Bizony,
640  III,  1887|                 Hogy állunk? Mit gondol ön?~- Én semmit sem gondolok -
641  III,  1887|                  mondá Kálnoky. - Tehát ön megy, hercegem?~- Igen,
642  III,  1887|                Igen, megyek. S mit mond ön ehhez?~- Hm.~- És a hatalmaknál
643  III,  1887|                Ott maradni is könnyû.~- Ön szerint tehát minden könnyû.
644  III,  1887|       Megmagyarázom önnek.~- De siessen ön, mert már csengetnek.~-
645  III,  1887|                 titkos jövendõt: lesz-e ön bolgár fejedelem vagy nem?~-
646  III,  1887|         fejedelem vagy nem?~- Hogyan?~- Ön keresztül fog utazni Pesten.~-
647  III,  1887|       szólította be Dobnert:~- Hajoljon ön ki, nézze meg - szólt a
648  III,  1887|               Jó reggelt, szomszéd. Hát ön már itt van. No, hála istennek.
649  III,  1887|        hatvanezer forintot.~- Miért van ön háttal fordulva az Akadémiának?~-
650  III,  1887|                 õket, mit csinálnak. De ön is, kedves Deák, háttal
651  III,  1887|          vagyunk, segíthetünk egymáson. Ön vigyázzon a Klubra, én meg
652  III,  1887|        alapítanom a kaszinót?~- De hisz ön bármely irányba tekint,
653  III,  1887|               az egészet.~Deák: Hogyan, ön unalmasnak találja ezt a
654  III,  1887|                  Önnek még könnyû, mert ön legalább ül, de nekem itt
655  III,  1887|             megszabadulnék.~Deák: Tehát ön nem tart az örökkévalóságtól?~
656  III,  1887|                 De fájdalom, csalódtam. Ön is rosszul néz ki, kollega.
657  III,  1887|                 Miféle környezetben van ön? Mert én alám valami unalmas
658  III,  1887|               nem hittem volna, hogy az ön hölgyei ilyen súlyosak.
659  III,  1887|                daliás fiatal vezérét:~- Ön most elõször van megválasztva?~
660  III,  1887|            Isten hozta. Hallottam, hogy ön itt járt, s azért küldtem
661  III,  1887|               pedig azt hallottam, hogy ön már el van fáradva. Ebben
662  III,  1887|                  A cár: Ej, ej, öregúr, ön túlságosan bízik az erejében.
663  III,  1887|            Ördöngõs ember, hát mit akar ön?~Bismarck: A békét. És felséged?~
664  III,  1887|                kell valamit. Mit gondol ön?~Bismarck (közömbösen):
665  III,  1887|            Ausztria? Hahaha! Mit képzel ön Ausztriáról?~Bismarck: Én
666  III,  1887|           megingat. Teringette, herceg, ön gondolkozóba ejt. Csak még
667  III,  1887|                érzékenyen.~- Semmi? Hát ön azt semminek se veszi, hogy
668  III,  1887|              szólt.~- Nos, én se bánom. Ön is enged, én is engedek,
669  III,  1887|       kísértetekben.~Ej, ej, Preyer úr, ön elfeledte, hogy holnap van
670  III,  1888|        csodálkoztak barátjai.~- Hogyan, ön ennyire örül e sasnak?~-
671  III,  1888|               legkönnyebb!~- Mit beszél ön? Az egész országban kerestem,
672  III,  1888|                    Hát mért ragaszkodik ön ahhoz, hogy az valódi Sárkány
673  III,  1888|            magam.~- Természetesen, mert ön politikusnak készül; arra
674  III,  1888|               lázadozót.~- Hallom, hogy ön nincs megelégedve az én
675  III,  1888|               ki.~- Miért, uram?~- Mert ön nem írta meg elég melegen.
676  III,  1888|               jelentéssel? Magától jött ön ide? Nos tehát, nem lehet
677  III,  1888|             abból, amit árulnak.~- Aha, ön valami olyat szeretne, amit
678  III,  1888|                bicegett ki a sátramból. Ön ebbõl pompás tárcát írhat,
679  III,  1888|               ekkor keményebb hangon.~- Ön elfelejti, hogy kivel beszél -
680  III,  1888|                  pattan fel az elnök.~- Ön pedig még nem tudja, hogy
681  III,  1888|          megszállta az engedékenység.~- Ön okos ember. Igaza van. Belátom.~
682  III,  1888|            vagyok az a szolgabíró, akit ön ezelõtt tizenöt évvel Kecskeméten
683  III,  1888|               esküdtem nem kapott, amit ön levont.~- Remélem, hallgatni
684  III,  1888|                  de más a lényeg is.~Az ön történetében Roller kapitány
685  III,  1888|            alatt az õrnagyi gallért.~Az ön történetében Földváryból
686  III,  1888|              megszólalt:~- Nini! Hiszen ön is a habarékpárton volt
687  III,  1888|                 se veszi észre.~- Akkor ön a mi emberünk.~Mielõtt ezek
688  III,  1888|                 csak, melyik ajtón jött ön be a terembe?~- Melyiken?
689  III,  1888|         Természetesen.~- De azt tudja-e ön, hogy a tanácsteremben volt?~-
690  III,  1888|              volt?~- Tudom. De mit akar ön e kérdésekkel? Nem értem.~-
691  III,  1888|           rémlik olvastam valahol, hogy ön képviselõ is.~- Igen, ezredes
692  III,  1888|              jön, uram?~- Párizsból. És ön?~- Budapestrõl. Mi újság
693  III,  1888|          pamlagra telepedve.~- Mit akar Ön? - riadt föl a szép védenc.~-
694  III,  1888|             embernek? Miért nem kiáltja ön: »Sándor«?~- Az lehetetlen,
695  III,  1888|                eleven szeme.~- Kit tart ön a világ legnagyobb emberének? -
696  III,  1888|            tõlem.~- Én I. Napóleont, és ön herceg?~- Én Washingtont,
697  III,  1888|                  könnyû, mint a pehely. Ön valóságos póni-kifliket
698  III,  1888|                 mert így van.~- Meg van Ön bolondulva?~- Mindjárt kimagyarázom
699  III,  1888|             gyereket.~- Hogyan gondolja Ön ezt - vágtam közbe mosolyogva -,
700  III,  1888|             mosolyogva -, ha jól értem, Ön a gyereket mint vagyoni
701  III,  1888|                legalábbis ötven forint. Ön nem gondolja?~Nem szóltam
702  III,  1888|             barátságunknál fogva, ha az ön jelenlétében tovább végzem
703  III,  1888|             urat. Nos, éppen jókor jött ön - szólt ismét hozzám. -
704  III,  1888|        kegyelmes uram.~- Tehát írja meg ön a cikket ma este nyolc óráig,
705  III,  1888|                 Majd mindjárt meg fogja ön hallani, mi történt a vasekéinkkel!~-
706  III,  1888|         örömében.~- Bravó, Stancsevics! Ön jó híreket hozott. De most
707  III,  1888|               be hozzám: »Nos, mit szól ön, kedves barátom, a Tolnay-Baross-féle
708  III,  1888|             ízben szóba is eredt vele: »Ön érdeklõdik e szakma iránt,
709  III,  1888|             következményeit.~- Micsoda? Ön habaréki lett? - kérdék
710  III,  1888|                 Ej, ej, kedves Reményi. Ön már nem támogat bennünket.~
711  III,  1888|               történt, kérem alássan.~- Ön tehát...~- Igenis, én az
712  III,  1888|       tekintélyesebb népeknél mind per »ön« titulázzák egymást a képviselõk,
713  III,  1888|                 Károlyi Pista gróf »per ön«-je dominál. Kávéházakban,
714  III,  1888|             dolog az, amiben õ jár...~- Ön tán tudja? - szól Szegedy
715  III,  1888|                 öreg.~- Hogyan érti ezt ön?~- Úgy, hogy most bajban
716  III,  1888|        Csodálatos az, hogy azelõtt (míg ön képviselõ nem volt) a kormánypárti
717  III,  1888|                érdemrendet:~- Hol vette ön ezt?~- Kaffareltól - felelte
718  III,  1888|                    kérdé.~- Azt hittem, ön beszél ott.~Gondolkozott
719  III,  1888|          miniszter: »Hallja Ullmann, az ön fiával nem vagyunk megelégedve.
720  III,  1888|         Hazájának rendületlenül, legyen ön híve, oh magyar!«~A levegõ
721  III,  1889|                  De hol a pokolban volt ön elbújva annyi ideig?~- Hm,
722  III,  1889|            fejét.~- Egyet jegyezzen meg ön - felelte nyugodtan -, hogy
723  III,  1889|           ingerkedõ közbeszólások: »Hát ön sírt-e?« Majd fölállt Ugron
724  III,  1889|             felé, mintha mondanák: »Hát ön is, ön is? «~Erre aztán
725  III,  1889|            mintha mondanák: »Hát ön is, ön is? «~Erre aztán megindult
726  III,  1889|           Burgban, aki megszólította:~- Ön, nemde Pulszky?~- És ön?~-
727  III,  1889|                 Ön, nemde Pulszky?~- És ön?~- Én rokona vagyok: báró
728  III,  1889|             szakították félbe.~- Menjen ön Csaszlauba! Ön rossz hazafi.~
729  III,  1889|                   Menjen ön Csaszlauba! Ön rossz hazafi.~De Csáky sem
730  III,  1889|                Nem szólhat! Nincs joga! Ön a pártvezér?~- T. Ház! -
731  III,  1889|                Egy régi hívének fia áll ön elõtt, kormányzó úr.~Kossuth
732  III,  1889|      akaratomból jöttem ide, ahol ülök, ön pedig nem a saját akarátából
733  III,  1889|          taszítá, kijelenté róla, hogy »Ön immár meg van bukva!« A
734  III,  1890|            méregbe jött.~- Jegyezze meg ön, fõkapitány, én nem azért
735  III,  1890|              követelem meg, hogy amikor ön itt elõttem áll, csak akkor
736  III,  1890|                mondá:~- Most már menjen ön haza, és csókoljon kezet
737  III,  1890|                  sem az alispán, sem az ön nevét nem említhetem, akkor
738  III,  1890|                nem említhetem, akkor az ön szenvedései csak mint kigondolt
739  III,  1890|                  Hogy mit mondjak? Vagy ön mondta rosszul, vagy én
740  III,  1890|                uram! Jó estét. Mit visz ön abban a táskában?~- Ebben
741  III,  1890|       felejtettem...~- Úgy? S azt hiszi ön, hogy ezzel vége? Nagyon
742  III,  1890|             kollegialitásnál fogva...~- Ön is író?~- Községi jegyzõ
743  III,  1890|      pakszusokat? - pattantam fel. - És ön elég vakmerõ azt mondani,
744  III,  1890|            felelte szelíden -, csakhogy ön a könyvekhez írja a hamis
745  III,  1890|            gondolkozó felem -, hogy tud ön gyönyörködni ezeken a frázisokon?~-
746  III,  1890|     felkiáltásokkal vegyesen.~- Ah! Ah! Ön úgy látszik most ébredett
747  III,  1890|                 és mûködése fölött - de ön, tisztelt szerkesztõ úr,
748  III,  1890|                 hassanak.~Tudom, tudom. Ön az írta nekem: »A mamelukot
749  III,  1890|                Emiatt halhatatlan lehet ön.~S hol van most az az ember?
750  III,  1891|              Halljuk tehát.~- Írjon meg ön egy gazdatisztet - kezdem -,
751  III,  1891|              tovább?~- Nagyon egyszerû. Ön valóságos regényhõst csinál
752  III,  1891|           Gaboriau regényeiben. Olvassa ön Gaboriaut?~- Könyv nélkül
753  III,  1891|               nélkül tudom.~- Akkor hát ön ki is találhatná már a többit.
754  III,  1891|           protestáns egyházba.~- Biztos ön abban, hogy fogadalmat letett
755  III,  1891|        felületesen közölték.~- Hogy van ön olyan jól informálva?~-
756  III,  1891|              hát a beszély tárgya, amit ön mondott nekem, igazságtalan
757  III,  1891|                 átadva az ívet. - Tehát ön még nem prenumerált?~Vendégem
758  III,  1891|              felhõ massza.~- Mit fecseg ön?~- Bocsánatot kérek...~-
759  III,  1891|        munkatársainak hitvallását, mint ön azt föltette s a nem szabadelvû
760  III,  1891|                maga elé idézte:~- Látja ön ezeket az iratokat?~- Igenis,
761  III,  1891|              önt elítélik. Hát most már ön a kezemben van, ennélfogva
762  III,  1891|         vállalja?~- Hogyne vállalnám.~- Ön most tehát elmegy a falujába
763  III,  1891|                   Értem, igenis.~- S ha ön egyszer valami mást gondolna,
764  III,  1891|                visszaszívja a pertut.~- Ön is ebbõl a vízbõl iszik? -
765  III,  1891|          jótékony nedvét.~- Én is.~- De ön csak nem medicinának issza,
766  III,  1891|                napot, doktor, jó napot! Ön valóságos csodát mûvelt.~
767  III,  1891|                 mert akkor csönd van.~- Ön is kék tintával ír, mint
768  III,  1891|                  felelték nevetve. - És ön mit gondolt?~Megvallom semmit
769  III,  1891|                nem veszi tõlem zokon:~- Ön megtanulta a nyilakat, de
770  III,  1891|         önérzettel -, milyennek találta ön a javaslatot?~- Hosszú -
771  III,  1891|                  termometerrel dolgozik ön, miniszterelnök úr? - rikácsolja
772  III,  1892|              indult, legott megakadt.~- Ön szomorú, asszonyom - mondá
773  III,  1892|                jött:~- De kérem, hiszen ön úgy tesz, mintha a korcsmáros
774  III,  1892|           kétségbe volt esve.~- De hisz ön mindég az ellenkezõjét írja
775  III,  1892|              Minden úgy történik, ahogy ön dirigálja. Az »Almanach«
776  III,  1892|                  Vagy talán az ördög ír ön helyett.~- Bár írna. Elhiheti,
777  III,  1892|                  Ah, a fekete asszonyt? Ön fél tõle?~- Csak haragszom
778  III,  1892|                  Már ugyan miért?~- Hát ön nem vette volna észre?~-
779  III,  1892|             Apponyi is azt akarja, amit ön!~- Örvendek, ha nézeteink
780  III,  1892|                 csak abban bíztam, hogy ön nem viseltetik bizalommal
781  III,  1892|                  hát akkor miért nem él ön is vele?~Pompás közbeszólás
782  III,  1893|         környezete« címû tárca anyagát; ön, látom, meg is íratta, de
783  III,  1893|               akinek meg lett mondva:~- Ön ezentúl az én doktorom,
784  III,  1893|                 ezentúl az én doktorom, ön gyógyít engem, de a saját
785  III,  1893|             vágott közbe:~- Az mindegy. Ön gyógyít s egyszersmind ön
786  III,  1893|               Ön gyógyít s egyszersmind ön engedelmeskedik. Így akarom,
787  III,  1893|         kegyelmes uram?~- Nem tudom, de ön írjon fel antifebrint.~Máskor
788  III,  1893|       rokonszenves alakot.~- Mit gondol ön - kérdé - ád a belügyminiszter
789  III,  1893|        lábaimhoz a szalmaágy szélére.~- Ön a múzsát hítta segítségül -
790  III,  1893|                 szólt gúnyosan.~- Talán ön az? - kérdém zavartan.~-
791  III,  1893|    szemérmetesen lesütötte a szemeit.~- Ön nagyon is kíváncsi. Nos,
792  III,  1893|          közbevágott: »Nem tudtam, hogy ön olyan régi ember«, de a
793  III,  1893|                 Hogyan? Miért nem? Hisz ön reverzálist adott.~- Mindegy,
794  III,  1894|            Wolfner gúnyosan nevetett.~- Ön még nem ösmer engem, képviselõ
795  III,  1894|             önre vetettem hurkot, tehát ön fogja megírni, ebben nyugodt
796  III,  1894|       ismeretlen hang rezzentett fel.~- Ön Katánghy?~Egy feketeruhás
797  III,  1894|               uram - szólt mélabúsan -, ön engem kétségbeejt.~- Önt?
798  III,  1894|              kétségbeejt.~- Önt? Hát ki ön?~- Nézzen a szemem közé
799  III,  1894|              Mihelyt felébred, írja meg ön az Almanachba az elõszót.~
800  III,  1894|             hangzik:~Hipnotizõr: Menjen ön a Sándor utcába.~Katánghy:
801  III,  1894|                 Fennhangon.) Vigyázzon! Ön a rosszabbik fiókba nézett.
802  III,  1894|          valamit?~Katánghy: Ugyan! Hisz ön egy antikvariatusba küldött
803  III,  1894|                  ennyi az egész. Térjen ön rögtön vissza és a Singer-Wolfner
804  III,  1894|   felszólalásommal s azt is tudom, hogy ön törvényhozó létére fitymáló
805  III,  1894|           kifújjam magamat.~Azt hiszem, ön legkevésbé gyûlöl engemet,
806  III,  1894|              legkevésbé gyûlöl engemet, ön leginkább ért meg, tehát
807  III,  1894|            emberi elmék csodálatosak és ön is elég ötletes ember, hátha
808  III,  1894|                 meg, mivel különb ember ön nálamnál? Mi már csináltunk
809  III,  1894|               kultúra érdekében, de hát ön csinált-e már valamit? Mert
810  III,  1894|             ötezer beszéd. Ámbátor hisz ön még beszédeket se tartott.
811  III,  1894|          egyszer is indiszkréciót? Amit ön látott, vagy hallott, én
812  III,  1894|                 szaporítom a szót, hisz ön igen jól tudja, tisztelt
813  III,  1894|                 kedves Luczenbacher úr, ön talán azt hiszi, hogy az
814  III,  1894|               hiszi, hogy az ördögök az ön fájával fognak fûteni a
815  III,  1894|           odakiáltotta:~- Összetéveszti ön a Timessel!~Mire Kovács
816  III,  1895|             tett kérdésekre:~- Mit tart ön a fúzióról?~- Mi a véleménye
817  III,  1895|                nézve?~- Hogyan gondolja ön a megoldást?~A király állva
818  III,  1895|                    mert lelke nincs. De ön gazdag, mert egy ördöge
819  III,  1895|                kell, hát ott vagyok én. Ön csak azért lesz ott, hogy
820  III,  1895|               többit bízza énrám.~- Hát ön is ott lesz?~- Természetesen.
821  III,  1895|               lesz?~- Természetesen. De ön úgy tegyen, mintha engem
822  III,  1895|                ismerne. Ha szóba hoznak ön elõtt, beszéljen rólam fumigatíve.~-
823  III,  1895|           teszek néhány megjegyzést. Az ön kifogása az, hogy ezek a
824  III,  1895|                szíves nagyrabecsülését, ön nagyon kegyes - de én írtam
825  III,  1895|              csoportok vannak.~- Hát az ön kis csoportja? - kiálta
826  III,  1895|            Micsoda, tisztelt bárány úr, ön meg akar bennünket enni?
827  III,  1895|              tanácsot:~- Kérdezõsködjék ön a fõispánoktól!~A fõispánokat
828  III,  1895|               pártjának nem tetszett:~- Ön nemcsak a Hegedüs és mások
829  III,  1815|            tisztelt laptársunk, hagyjon ön békét a mi becsületes, megviselt
830  III,  1815|               azt mondaná: »Olvastam az ön könyvét, és igen jól mulattam
831  III,  1815|                 jelölés dolgát.~- Tehát ön, Kopogó Menyhért úr, a pimpóci
832  III,  1896|                    Hé, Krokács! Hol van ön, Krokács? Szaladjon elõre
833  III,  1896|            Benczúrt.~- Ohó, mester! Hát ön mit keres itt? Csak nem
834  III,  1896|               Kedves Darányi! Készítsen ön egy bárkát, és abba vegyen
835  III,  1896|                 gyanakodva mért végig~- Ön írta volna azt a cikket,
836  III,  1896|            lebontották, eltávolították. Ön tán nem pesti?~- De az vagyok.
837  III,  1896|              beszéljünk. Csodálom, hogy ön ezen nem háborodik fel.
838  III,  1896|             túléli a másikat.~- De mint ön mondja, már régen, évek
839  III,  1896|        megkérdezte tõle:~- Garantírozza ön, hogy a külön rendezkedési