Rész,  Esztendo/Fejezet

501   II,  1884|                 Talán tüntetni akartak? Nem, õk valóban unatkoztak. Mert
502   II,  1884|                   kétségbeejtõ helyzet, hogy õk tógában peroráljanak, kivált
503   II,  1885|                      után majd csak megélnek õk patrónus nélkül is.~Hanem
504   II,  1885|                   fõpapok is eljöttek volna, õk is a büfében lettek volna.
505   II,  1885|                    alakjai közt süröghetett. Õk és a zene meg a bor volt
506   II,  1885|                    közelebb a többi szobrok.~Õk félig elevenek, emez egészen
507   II,  1885|                   szó sem. Tisza proponál, s õk bólintanak rá egyet, vagy
508   II,  1885|              bólintanak rá egyet, vagy pedig õk proponálnak, de Tisza elõleges
509   II,  1885|                     hogy nagy ereje van - de õk csak arra a tapasztalatra
510   II,  1885|                  idõt.~Mindinkább megszokták õk is, hogy Tisza gondolkozzék,
511   II,  1885|                       Itt igazán érzik, hogy õk vannak. Ez a ház egészen
512   II,  1885|                       Meglátták emezeket, és õk is leültek. A csillagok
513   II,  1885|                      voltak már szokva, hogy õk mostoha gyermekei a hazának,
514   II,  1885|                   kálvinisták, jól ki tudták õk választani, hogy kit tegyenek
515   II,  1885|                  végrehajtók éltek boldogul.~Õk, akiket a szegénység emlõi
516   II,  1885|                   Hiszen végre is igaz, hogy õk szedik ki alólunk a vánkost
517   II,  1885|                 Janka néni nézetén vannak, s õk sokszor igazolták már a
518   II,  1885|                 ösmerem olyan alaposan, mint õk a szigeteket, folyókat,
519   II,  1885|                  engedélyezett pajkosság!)~S õk versenyt fújták örömragyogó
520   II,  1885|                    fejvakargatva nézik, hogy õk mindennap egy centiméternyit
521   II,  1885|                      népszerûség az övék, de õk maguk is értik a módját:
522   II,  1885|                      csodákat mívelnének, ha õk ülnének azon a piros bársonyon.~
523   II,  1885|                    mondanak egymásnak, addig õk csupa szépeket suttognak
524   II,  1885|                      ide-oda rajtok.~Mialatt õk így építették a jövõ kor
525   II,  1885|                   Hegedüs és Harkányi nem... Õk még mindig a vasutat építették.~
526   II,  1885|              számokat, és építi a vasutat... Õk ebben a zajban az elképzelt
527   II,  1885|                      nõtt egy ideg, amelyrõl õk maguk sem tudják, hogy az
528   II,  1885|                    azzal a hittel, hogy majd õk csinálnak nagyobb világosságot.~
529   II,  1885|                 terem fekvését, cifrázatait.~Õk még sohasem látták a termet,
530   II,  1885|                 ellenzéki szokásokat (hiszen õk nagyon tanulékonyak), szinte
531   II,  1885|                    most a rabbit, hanem hogy õk is kerítsenek valami vörös
532   II,  1885|                    Míg a tiszteletes beszél, õk addig pihenõt tartanak odafent
533   II,  1885|                     mit gondol; ha õ bólint, õk is bólintanak, ha õ rázza
534   II,  1885|              bólintanak, ha õ rázza a fejét, õk is rázzák. Egyszer véletlenül
535   II,  1885|                   lábát kiteszi a határból - õk is szedik elõ a mérsékelt
536   II,  1885|                      abba én belerakom, amit õk összehordtak, kirázom, és
537   II,  1885|                     megkapják a nyugdíjakat, õk igazán megérdemelnék, hogy
538   II,  1885|                    az arcukon a felett, hogy õk ketten vannak.~[II.] Az
539   II,  1885|                   derék emberi«.~Hanem azért õk maguk nem akarnak derék
540   II,  1885|                    hogy milyen derék emberek õk. »Lássátok, biz isten, megérdemeljük
541   II,  1885|                  kellene felkérni, írják meg õk a maguk vidékét, mert nem
542   II,  1885|               ítéleteket nem én csinálom, de õk. Én csak azt ígértem, hogy
543   II,  1885|                     ember el sem hiszi, hogy õk voltak ebben az országban
544   II,  1885|               kuglibábszerû cifrázat, melyet õk »kopjá«-nak neveznek.~Székely
545   II,  1885|                      Moldvába, Oláhországba.~Õk mennek, de a szász és oláh
546   II,  1885|                      õ is kérjen valamit, ha õk kérnek, egy új katonai büntetõtörvény
547   II,  1885|                   amit óhajtottunk, valamint õk is mindent megkapnak, amit
548   II,  1885|                   Nem engem vertek meg.~- De õk is azt mondják, hogy nem
549   II,  1885|                     végre is övék a hatalom, õk határoznak.~Az õ negyen-ötven
550   II,  1885|                nemzetiségeknek. Tudják, hogy õk mit érnek a két egyenlõ
551   II,  1885|                 idejében. Mennyit szenvedtek õk akkor! De õ nem az az ember,
552   II,  1885|                      bosszantó. (Ámbár iszen õk is ahhoz tartják majd magukat.)~
553   II,  1885|              ingerkedését (mert a javaslatot õk is pártolták), de oldalvást
554   II,  1885|                   bírósági végrehajtók.~Mert õk készítik elõ a szünetelõ
555   II,  1885|                 kortesek zsebelnek ilyenkor. Õk preparálják már jóval elõbb
556   II,  1885|                  létezett. Tisza proponál, s õk bólintanak rá egyet, vagy
557   II,  1885|              bólintanak rá egyet, vagy pedig õk proponálnak, de Tisza elõleges
558   II,  1885|                      hogy nagy ereje van, de õk csak azt nézték ki, hogy
559   II,  1885|                  idõt.~Mindinkább megszokták õk is, hogy Tisza gondolkozzék,
560   II,  1885|                      szívesen hallgatnák, de õk nem beszélnek szívesen.~
561   II,  1885|                    mondanak egymásnak, addig õk csupán szépeket suttognak
562   II,  1885|                   játék õnélkülök folyik, de õk annyira beleélték magukat,
563   II,  1885|                    gyakran történjék. Inkább õk ketten osztoznak meg a dicsõségen. (
564   II,  1885|                     és bal) szerencse labdái õk, de a Ház karakterét és
565   II,  1885|                    képviselõtársaiktól, hogy õk jobban gyûlölik a zsidókat -
566   II,  1885|            belekövesednek abba a hitbe, hogy õk folyton-folyvást részt vesznek
567   II,  1885|                   szó.~A legfényesebb eszmét õk képviselik, az õ kezükben
568   II,  1885|                       S a reményhez türelem.~Õk akkor sem hibáznának a szerepük
569   II,  1885|                     míg a víz elfolyik.~Hogy õk ezt lármásan teszik, meg
570   II,  1885|                     végre is övék a hatalom, õk határoznak. Az õ negyven-ötven
571   II,  1885|                      nemzetiségeknek. Tudják õk mit érnek a két egyenlõ
572   II,  1885|                 Ausztria volt a Moloch, most õk az új Moloch. Igaz, hogy
573   II,  1885|                   lelkesedés az elvek iránt. Õk is csak nagy nehezen jutottak
574   II,  1885|                 idejében. Mennyit szenvedtek õk akkor! De õ nem az az ember,
575  III,  1886|                     lelkesül a székelyekért. Õk nekünk a kedvenceink s oly
576  III,  1886|           részesülnek még a nemzetiségek is. Õk a magyarság bástyája s mégis
577  III,  1886|                  hihetetlennek látszik, hogy õk voltak ezen a földön a legelõbb.
578  III,  1886|                    Minden arra mutat, mintha õk jöttek volna ide a legutoljára
579  III,  1886|                    ott nem lehet megtalálni. Õk magok nem Antoniusok s a
580  III,  1886|               parlamentbe való férfi. Tudják õk azt jól, hogy a mandátumnak
581  III,  1886|                     kurta parasztésszel csak õk nem veszik észre. Elmondok
582  III,  1886|                     meg mosoly nélkül, mikor õk meg az angol latinságot
583  III,  1886|                       Azt akarják, hogy amit õk valamennyien együtt tudnak,
584  III,  1886|                 róluk. Az a nehány sor, amit õk már el sem olvasnak.~Minden
585  III,  1886|                      mert hiába tanulják meg õk is férfikorukban azt, hogy
586  III,  1886|                   annál több esik másforma), õk, tudom a szobát tartják
587  III,  1886|                     nagy a másik!~- Az ám!~- Õk példázzák legjobban a deficitet.~-
588  III,  1886|               egészen mást mondok, mint amit õk mondottak, következésképpen
589  III,  1886|                 nincs neki, kevesebbet pedig õk nem fogadhatnak el. Tehát
590  III,  1886|            megeskettette õket, hogy legalább õk nem fognak megszökni mellõle.~
591  III,  1886|                     hogy miképp veszekszenek õk ott egymással. S megtámadta
592  III,  1886|                    is szõtte »azt mondják«, »õk mondják« (és a jobb válla
593  III,  1886|              jönnek-e idegenek, s ha jönnek, õk nyitják ki nagy hódolatteljesen -
594  III,  1886|                     kétszáz esztendeje, hogy õk parancsoltak itt Budavárban.~
595  III,  1886|                rendezõk botrányos eljárását.~Õk nyilván azt hitték, hogy
596  III,  1886|                    Péter -, legalább részben õk tették ilyenekké az embereket.~-
597  III,  1886|                  látnak a külföldi sajtónál, õk is érzik a »fekete felhõket
598  III,  1886|              szegények, aminõknek születtek, õk nem tehetnek róla.~És a
599  III,  1886|                  csinált nekik. Hát tehetnek õk arról? Mi az ördögnek mászkálnak
600  III,  1886|                hajsza a kritikusok ellen. Ha õk nem bántják a slendriánt,
601  III,  1886|            valamennyit elszámlálni.~Azazhogy õk gyõzték és az ügyes rendõrök,
602  III,  1886|                       épp oly unalmas, midõn õk magok a választók. Majdnem
603  III,  1886|                   bár be nem vallották. Mert õk másféle viszonválaszokra
604  III,  1886|                      visel a közönség, akkor õk egész a csizmasarkig eresztetik
605  III,  1886|                      a temetésekre járni, de õk maguk nem ölnek.~- Ostrom
606  III,  1887|                      jelöltek esze se pihen. Õk maguk kezdték kitanítani
607  III,  1887|              melyeket mi nem olvastunk, mert õk elfelejtették megírni.~Lám
608  III,  1887|                  sebben vannak, de legtöbbet õk beszélnek. Legalább van
609  III,  1887|                vígabban vannak a gyalogosok.~Õk nem fogynak úgy, sõt inkább
610  III,  1887|                     nem érek el. Lehet, hogy õk jobban tudják. Lehet, hogy
611  III,  1887|                     nem osztok; de ami sebet õk fognak nekem adni, azt fogadom
612  III,  1887|                    nem tudnak, jobban vannak õk egymás közt, közös témáikkal.~-
613  III,  1887|                    vezér! - panaszkodnak már õk magok is.~Irányi a felhõk
614  III,  1887|                    azokat az urakat, akiktõl õk hallották a hírlelést.~Mondhatom,
615  III,  1888|                     Jókai is jól járt volna, õk is jól jártak volna.~Jókainak
616  III,  1888|             látványosság az udvari bál, mert õk legfeljebb cukkedlit igyekeznek
617  III,  1888|                    nem is az udvarnál vannak õk. A trónörökös nem az udvarhoz
618  III,  1888|                      hogy »reggeli«-t adott, õk pedig abban a tudatban vannak,
619  III,  1888|                    kívánja meg a poézist, és õk maguk kezdenek vén korukra
620  III,  1888|                 szerelemnek engedett helyet. Õk magok legkésõbb vették ezt
621  III,  1888|                    kezébõl kiesett a ceruza, õk is elszunnyadtak.~Idegbántó
622  III,  1888|                         Mi volt ez? - kérdik õk is csodálkozva.~Míg végre
623  III,  1888|                   kellett annak történnie... Õk jöttek el. Õket látta a
624  III,  1888|                  szorongatott fõispán«, akit õk oltalmaznak, mert majd minden
625  III,  1888|                      való volt. Hadd éljenek õk is szegények.~Hogy a másik
626  III,  1888|                  nadrág Gulácsyn ékeskedett.~Õk hárman voltak az utolsó
627  III,  1888|                   anyósoknak, mert valamikor õk is deli menyecskék voltak,
628  III,  1888|                  arra játsszák magukat, hogy õk vezetnek. Gõgösek, akik
629  III,  1888|                  közönség bíráskodjék, hanem õk maguk.~No, már az igaz,
630  III,  1888|                   lenni, ha akarnak.~Persze. Õk maguk mondják ki, melyik
631  III,  1888|                   hajtaniok a fejüket (ámbár õk sem teszik szívesen), mikor
632  III,  1888|                    volt az emberek iránt, de õk is a múzsa iránt. Egész
633  III,  1888|                    Pedig már szerettek volna õk is hazamenni ebédelni. Vadnai
634  III,  1888|                      azt látszik kifejezni: »õk azt hiszik, hogy dolgoznak.«~
635  III,  1888|                    Mi végbõl? « - »Mert csak õk csinálhatnák a lázadást,
636  III,  1888|                csinálhatnák a lázadást, csak õk nem óhajtják a miniszteriumot.«
637  III,  1888|                      valót, de nem sikerült.~Õk maguk, ha kérdik, mosolyogva
638  III,  1889|                tetszik a mulatság, hogy most õk a »vásott gyerekek« s a
639  III,  1889|                     ellenzék éljenezte õket, õk pedig, mikor leültek, hamiskásan
640  III,  1889|                 Többség! - kiáltják magukról õk maguk.~- Most azon képviselõk
641  III,  1889|         intelligencia), hogy a törvényhozást õk is irányítani fogják, s
642  III,  1889|                   társait. Kinek beszéljenek õk most közbe? Hanem mameluk
643  III,  1889|                      jókor jut eszükbe, hogy õk már fõispánok és elszakadtak
644  III,  1889|                    az Apponyi beszédmodorát; õk maguk a régiek maradtak,
645  III,  1890|                     véres csaták színhelyei, õk békén gyarapodhatnak, legföllebb
646  III,  1890|                 nemzet, mióta alusznak.~Amit õk tizenhárman összeálmodnak
647  III,  1890|                   valóság volt egykor, mikor õk arra az útra léptek, amely
648  III,  1890|                     ezen »választmány«, hogy õk nemcsak az irodalom pártolására
649  III,  1890|                     legintelligensebb elemei õk, de nem elvek szerint vannak
650  III,  1890|                      tûzi õket a gomblyukba; õk csak benne akarnak lenni
651  III,  1890|                     kupéba a cókmókját, hogy õk együtt utaznak, mert õk
652  III,  1890|                      õk együtt utaznak, mert õk liberálisok. E szempontból
653  III,  1890|              egybegyûltekre hallgasson, mert õk a párt igaz emberei.~A Beniczky-féle
654  III,  1890|                   hallgasson a kormány, mert õk a párt igazi emberei. Nos,
655  III,  1890|                mutatna s szavak tekintetében õk mindig jómódú emberek voltak.~
656  III,  1890|              indulnak, hogy hátha véletlenül õk találnának kiirtatni...
657  III,  1890|                   hazafias óhajtásáról, hogy õk is hívassanak meg az udvari
658  III,  1890|             újságírókat se költötte a gólya, õk is helyreállították a hiteles
659  III,  1890|                      és Csanády nem sietnek. Õk tökéletesen végzik a haza
660  III,  1890|                       elnyeli.~Ezt gondolják õk.~De hát éjszaka van-e, homály
661  III,  1891|               pediglen a jámbor párt illeti, õk ezentúl természetesen boldogok
662  III,  1891|             parlamentárizmus eszi meg, hanem õk eszik meg a parlamentárizmust.~
663  III,  1891|                 nekik a leányokat is, akiket õk ezentúl szeretni fognak
664  III,  1891|          cselszövényeket. Nem bolondok, hogy õk magok is csináljanak.~Semmi
665  III,  1891|                     Az ember azt hinné, hogy õk gyöngédek, nemesek, hogy
666  III,  1891|                  szépítgetni, de az udvarhoz õk se valók. Egyszerû kalamárisból
667  III,  1891|                     akik itt maradtunk, hogy õk már nincsenek többé. Veri
668  III,  1891|                 hiszen enyémek, magyarok. De õk se bántottak. Egy évtizedig
669  III,  1891|              kritizálni, mibõl éljenek akkor õk meg? És amíg beszélt, mindegyre
670  III,  1891|                     gyémánt?~S a piedesztál?~Õk feküsznek ott alant, a támadók,
671  III,  1891|                     pátriárkák közé, akiknek õk itt a földön hû másolatai
672  III,  1891|                finánc-kapacitások kezébõl és õk is osztatlan rokonszenvvel
673  III,  1891|         krónikamondásba...~Másképp csinálták õk valamikor a nemzeti pártot!
674  III,  1891|                      pedig munka nincs, hogy õk tétlenségre vannak kárhoztatva...~
675  III,  1891|                Gyulai Pál és Zichy Antal, de õk se a parlamentbeliekkel,
676  III,  1892|                    de a dühösség árát mindig õk fizették meg.~Valamennyi
677  III,  1892|                   szolgabíró volt az öregúr) õk tartoznak másnap elõadni
678  III,  1892|                     a napidíjakat és éljenek õk is sárospataki módra (ami
679  III,  1892|                      feje maradjon a nyakán, õk csak azért kérték a zárt
680  III,  1892|                     bácsiék elméje se pihen, õk is szövik ellene, egyre
681  III,  1892|                   vége. Ezzel az esztendõvel õk is kimúlnak a világból.
682  III,  1892|                      a pólusokat), és amiben õk ketten megegyeznek, azt
683  III,  1892|                     Visontai beszédét is. De õk talán sejtették azt, hogy
684  III,  1892|                      mi õmiattuk, most végre õk éheznek, mimiattunk.~De
685  III,  1892|                    Szinte felfrissültek.~Már õk is megismerték a népszerûséget.
686  III,  1892|                       fogták magukat, inkább õk is közbebeszéltek.~ÚJ ÜLÉSSZAK~
687  III,  1892|                 elõlünk a vezércikkírók. Hát õk is hadd éljenek.~A mai két
688  III,  1893|                   nem vágynak egyéni szagra, õk megelégszenek, ha a nagyobbak
689  III,  1893|               fokhagyma szaga van. Szerények õk! Ha akácillatot lehel a
690  III,  1893|                    Pongrácz-asztalnak is, de õk demokraták, s Mikszáth-asztalnak
691  III,  1893|                      hatalmat a sutba és nem õk lettek vele kisebbek, hanem
692  III,  1893|                     is a jó vér és felálltak õk is. Ha már Ucsu is feláll,
693  III,  1893|                       avenam non«? Egyszóval õk mindig voltak, vannak és
694  III,  1893|                  szinte türelmetlenül várják õk is, mikor dolgozza ki Szilágyi
695  III,  1894|                   ember. Megrezzen. »Jönnek! Õk Jönnek!« Hátrafordul, de
696  III,  1894|                 Jönnek!« Hátrafordul, de nem õk jönnek, csak az öreg Ucsu
697  III,  1894|                      örökké, elég erõsek már õk ahhoz, hogy egy kis elsült
698  III,  1894|                    beszélnek, cselekszenek s õk azt a nyilvánosságnak elreferálják.~
699  III,  1894|                      adta meg a garanciákat, õk erre lemondtak, s a király
700  III,  1894|                  Neuman és Lánczy mondottak (õk tudják, mit csinálnak, az
701  III,  1894|                    értesülve, mint a mieink. Õk nekünk számították ezt a
702  III,  1894|                      nagy gyõzelmet aratott; õk egy nagy vereséget szenvedtek.
703  III,  1894|                   hát az ischli mende-monda? Õk azt állítják, hogy igaz,
704  III,  1894|                távozása felõl vagy nem, mint õk. Csakhogy nekünk mégis van
705  III,  1894|                     a szabadelvûség épületét õk tartják.~A pigra masszák
706  III,  1894|                        Vajon akkor éreztek-e õk részvétet a most részvétérzésre
707  III,  1894|                     megadják megbuktatására. Õk se csinálnak már ebbõl titkot.~
708  III,  1894|                      valami gonosz terveket. Õk báró Kemény Jánost akarják,
709  III,  1895|         megszólalhatnának azok a bútorok! De õk hallgatagok maradnak. S
710  III,  1895|             megálmodott Magyarországnak, azt õk segítették valósággá lenni.~»
711  III,  1895|                    ha nem azt csinálod, amit õk? Gyere, ha mondom.~Megfogta
712  III,  1895|               megélni a székelyek közt, mert õk az élelmesebbek. Egyetlenegy
713  III,  1895|                Szépen, szívhez szólón tudtak õk beszélni, van valami bibliai
714  III,  1895|                 kocsinkat, inasunkat, ha sem õk nem tudják, kit irigyelnek,
715  III,  1895|                 üzentek?«~»Azt üzenték, hogy õk nem mókusok.«~Nem mókusok?
716  III,  1895|                      mondtam én valaha, hogy õk mókusok? Hát mért üzennek
717  III,  1895|                 vigyorogtak gúnyosan, mintha õk is azt mondanák: »Nem vagyunk
718  III,  1895|                     volna józan ésszel, hogy õk nem mókusok.~Kozsibrovszky
719  III,  1895|                      most, mikor kellenének, õk nem jönnek.~Hogy a közönség
720  III,  1895|          Magyarországon a tankönyveket, Azok õk a tanügynél a szegény tanítókkal
721  III,  1895|                    ki majd a szórakozottság, õk kezdik el ékezetesen írni
722  III,  1895|                       Rázták a fejüket, hogy õk semmit se tudnak, hanem
723  III,  1895|                többnyire erõsen inog a föld. Õk vezetik és szervezik tulajdonképpen
724  III,  1895|            mindenesetre. A pártban már ma is õk az úgynevezett couleur -
725  III,  1895|                   couleur - a zavaros víznek õk adnak szép színt.~Andrássy
726  III,  1895|                      nem azért állanak, hogy õk nõjenek, hanem, hogy a közügyek
727  III,  1895|                Orlice kombinált a számokkal, õk az emberekkel kombinálnak
728  III,  1895|                  rendjét. A másik esetben ha õk vétenek valamit, rögtön
729  III,  1895|                  ottani intrikusok; ha pedig õk vétenek valamit, aludni
730  III,  1895|                   tagjait? Dehogy. Öregebbek õk, mint voltak és fáradtabbak.
731  III,  1895|                      jól öltözött urak, hogy õk szellemesek? Nem, az lehetetlen!
732  III,  1896|               nagyjainak ünnepi pompájában - õk hadd hasonlítsanak egyszer-egyszer
733  III,  1815|                 kisasszony szellemének - itt õk még gúnyolt »kékharisnyák«
734  III,  1815|                    Nekik olyan üres a világ, õk oly keveset érhetnek el -
735  III,  1815|                     a többi új lakó nem tud. Õk azt írják be a famózus ív
736  III,  1815|                  estünk a fejünk lágyára: ha õk élni akarnak, mink is élni
737  III,  1815|          megtisztelés): miért ne lássanak el õk is minket egy kis jóval:
738  III,  1815|               egyszer Békést az aerariumtól, õk sem fösvénykednek Békéssel.~
739  III,  1815|                    belõle csinálni, és ahogy õk azt megcsinálják, az nem
740  III,  1815|            szerepeiket, megrakták az asztalt õk is választási lajstromokkal
741  III,  1896|                     azt hiszik odahaza, hogy õk milyen nagy dolgot cselekedtek.
742  III,  1896|                     vezéreket illeti... Nos, õk nem elégedtek meg a válasszal.
743  III,  1896|                   Keresik pedig azt a formát õk maguk anélkül, hogy ebben
744  III,  1896|                 bátorságot vettem, hogy amit õk domború lencsén át mutogatnak,
745  III,  1896|                     se a jó Ernuszt Kelemen. Õk éppen azért jöttek, hogy
746  III,  1896|                      turkáljanak! A régieket õk már megunták.~De ki venné
747  III,  1896|                Wlassicsnak, Perczelnek, s ha õk úgy akarják, közoktatásügyi
748  III,  1896|                    az meg tudná mondani.) De õk még jámborok, tapasztalatlanok,
749  III,  1896|                 észre e lármás kurucok, hogy õk is büszkék Tisza Kálmánra
750  III,  1896|                      ahol az ember kezdõdik, õk pedig maradtak azon innen.~
751  III,  1896|                  mégis becses emlék, mert ha õk maguk szenvedtek is általa,
752  III,  1896|                      az a szemrehányás, hogy õk, a mozdulatlanok, mozdulatlanokká
753  III,  1896|                     sárga hajú úr elõtt.~Míg õk egymással halkan beszélgettek,
754  III,  1896|                      megye már az ördögé, de õk megvannak.~- Az más. A püspökökrõl
755  III,  1896|                 szívünk is afelé húz, amirõl õk kiabálnak.~Szóval, így okoskodtak
756  III,  1896|                   újra meg újra kinyittatni, õk maguk a szívükkel nem tudnak
757  III,  1896|                mindig a Sartoryk uralkodnak. Õk okozzák ezeket a csodálatos
758  III,  1896|                     ezt a metódust mindenki. Õk, a nagy »kisegítõk«, akik
759  III,  1896|                  változott a szituáció. Csak õk nem veszik észre. És a helynevek
760  III,  1896|                      az otthoni zöldszászok.~Õk megelégszenek néhány jelentéktelen
761  III,  1896|                  jelentéktelen módosítással. Õk jó emberek. Barátjai a magyar
762  III,  1896|                      a magyar állameszmének. Õk még a magyarosításnak sem
763  III,  1896|             gyönyörûségest.~Ez óra óta egyek õk, az ifjú és Abdera. Ti hatalmasok,
764  III,  1896|                  székhelyük van. Római pápák õk Avignonban.~5. A vízvezetéki
765  III,  1896|                    másképp lehetne beszélni. Õk csinálták a pedagógiát,
766  III,  1896|                felforrnak és le nem hûlnek - õk felforrnak és addig forrnak,
767  III,  1896|                    legyen-e Bánffy vagy nem. Õk pedig azt akarják, hogy
768  III,  1896|                    törvényei megsértessenek. Õk, a törvényhozók akarják
769  III,  1896|                  kövezetének barikádjain át. Õk azonban nem voltak megelégedve.~-
770  III,  1896|                      Takarékpénztár, melynek õk igazgatósági tagjai, 60
771  III,  1896|                Madarász meg a fiatal Rátkay. Õk csinálják a mai ülés napirendjét. (
772  III,  1896|                 útból. Régen volt az, amikor õk birokra kelhettek Góliáttal.
773  III,  1896|                    az osztrákok kismiskák és õk az elnököt is kiviszik.~
774  III,  1896|                  interjúvolta meg. Pedig hát õk ketten is párt volnának.
775  III,  1896|                     karzat nemes dámái. Mert õk nem tartoznak tudni, hogy
776  III,  1896|                     mikor a Hegedüs szavaira õk is figyeltek.~- Talán elárul
777  III,  1896|                     olyan komolyan gondolják õk a különválást és különben
778  III,  1896|                suttogás csap feléjük. Mintha õk még ötven lépést se tennének
779  III,  1896|                      büfé kisasszonyait. Bár õk sokkal szebbek este.) A
780  III,  1896|              kiáltott fel Polónyi.~Akkor még õk maguk sem tudták, hogy mire
781  III,  1896|                    gondolták a velenceiek és õk is tapsoltak.)~Pedig a dózse