1-500 | 501-757
Rész, Esztendo/Fejezet
501 III, 1892| ha a karzaton ül vala. Apponyi s a nemes hév aranyával
502 III, 1892| de a Polónyi udvarában. Apponyi megittasultan a képzelt
503 III, 1892| szivarra gyújtott.~Ott benn Apponyi kezdett beszélni. Természetesen »
504 III, 1892| Õ most a számoknak él.~Apponyi beszéde után természetesen
505 III, 1892| javaslatának elfogadása és Apponyi gróf beszédje óta kisebb
506 III, 1892| jövõ reménye, éppúgy mint Apponyi. Két csillag, mely két ellenkezõ
507 III, 1892| ellenkezõ sarkon fénylik. Apponyi már kibontakozott, a másik
508 III, 1892| percre se olvad meg, mint Apponyi. Szónoklata inkább a Szilágyiéhoz
509 III, 1892| kifárasztani, összetörni. Apponyi fel akarja õket izgatni,
510 III, 1892| fel egy-két allúziónál:~- Apponyi is azt akarja, amit ön!~-
511 III, 1892| radikális grófot ott puhítja Apponyi, Irányi, Ábrányi, Bartók,
512 III, 1892| várja az eredményt... De az Apponyi »szirén-hangja« is kevés
513 III, 1892| hogy õ az utolsó kõ, amiben Apponyi megbotlott.~Azazhogy még
514 III, 1892| Irányi megfordul irígykedve. Apponyi szemérmetesen lesüti a szemeit.~
515 III, 1892| szolgálati szabályzata. Apponyi indítványára levették a
516 III, 1892| hadjárat elé. Vele szemben Apponyi a jászberényi beszédtõl
517 III, 1892| végighömpölyög a tetszésmoraj, de az Apponyi gránicnál megáll. Odát még
518 III, 1892| tudomásul vételt«.~Most Apponyi kelt fel, felriadó tapsok
519 III, 1892| találgatásra volt fektetve.~Apponyi azonban ha néha-néha dülöng
520 III, 1892| eligazodni, hogy mit akar ebben Apponyi, hanem az idõ nem veszett
521 III, 1892| frázisokból építeni.~Ezúttal tehát Apponyi nem mondott nagy beszédet.
522 III, 1892| dialóg volt, mely Szapáry és Apponyi közt folyt le. Szapáry kijelentette,
523 III, 1892| felszólalása miatt, hogy az Apponyi által beadott javaslathoz
524 III, 1892| a folyosókra vonult ki. Apponyi sietett Szapáry után:~-
525 III, 1892| újra megnyílt az ülés, s Apponyi felállt, arra kérte, fogadja
526 III, 1892| az indítványt. Mire aztán Apponyi is megrázta magát, szépen
527 III, 1892| azonban hozzá van szokva az Apponyi hadüzeneteihez. Hiszen két
528 III, 1892| nyugtalanul feszeleg.~Majd Apponyi veszi át a szót s könyörtelen,
529 III, 1892| nyelven szavalna valamit Apponyi.~Mindössze néhány szóval
530 III, 1892| azért nem fogadta el az Apponyi határozati javaslatát, mert
531 III, 1892| fog egy kicsit dörögni, Apponyi csillogni, Bolgár (nem kicsit,
532 III, 1892| üléstermében vagyunk) az ellenzék: Apponyi, Ábrányi, Bolgár s a legszélsõbb
533 III, 1892| reformjaira.~A második szónok Apponyi Albert gróf volt, aki az
534 III, 1892| kis összekoccanás keltett.~Apponyi egy felszólalása alatt a
535 III, 1892| az ellenzék apprehendál s Apponyi Albert gróf magánbeszélgetésben
536 III, 1892| csiklandozás nem fogott rajtuk.~Apponyi az egész ülés alatt hallgatott.
537 III, 1892| tapintatosabb és ügyesebb volt ma Apponyi, ki több részletet óhajtana
538 III, 1892| Természetesen Wekerle és Apponyi a legtöbbet.~A Ház zsibongott,
539 III, 1892| ember Wekerle, hogy fog Apponyi kinézni tizenöt év múlva.
540 III, 1892| vicevezért küldte az ütközetbe, Apponyi is házi káplánját, Horánszkyt
541 III, 1892| mar.~Ma is jól mûködött, Apponyi gyönyörködve hallgatta;
542 III, 1892| érkezik kívülrõl.~Igen. Apponyi figyel. A »szent elvek nevében«
543 III, 1892| minisztere mellett.~Azután Apponyi emelkedett fel s egyikét
544 III, 1892| beszélni. S ebbõl láthatta Apponyi, hogy nem személyének szól
545 III, 1892| közeledett, bár elösmerte Apponyi beszédjének szépségét, hatalmas
546 III, 1892| pikáns jelenet következett. Apponyi Eötvös ellen szólalt fel
547 III, 1892| Hírlapban« a Wekerle és Apponyi közti beszélgetésrõl, így
548 III, 1892| egyik.~- Nem lehet, mert Apponyi se akarja bizonyítja a másik.
549 III, 1892| egymáshoz tolja õket.~- Apponyi nem léphet be a szabadelvû
550 III, 1892| vezérek mérkõzése elõtt (mert Apponyi nem beszél elõbb délnél,
551 III, 1892| lebilincselte a figyelmet az Apponyi Albert szónoklata, ki szintén
552 III, 1892| indoklására volt a Ház kíváncsi. Apponyi nem bírálta a költségvetést
553 III, 1892| mely rögtönzés, jobbadán az Apponyi imént elmondott beszédére,
554 III, 1892| csapdául állított eléje Apponyi egy nemes gondolkozású államférfiú
555 III, 1892| idején, hogy bukik meg majd Apponyi.~E két szónok után bontakozott
556 III, 1892| selyembetétes hajtókával, mint Apponyi. Ennek is ott van oldalzsebében
557 III, 1893| jobb szerettem volna az Apponyi hangját hozni magammal kölcsön
558 III, 1893| arca s észrevévén, hogy az Apponyi helye üres, átment a túlsó
559 III, 1893| Legott lecsillapodtak.~Majd Apponyi Albert állott fel, de ma
560 III, 1893| körülbelül az történt, hogy Apponyi az Ugron beszédje alatt
561 III, 1893| Wekerle mosolyogni kezdett, Apponyi visszamosolygott rá. »Bizonyosan
562 III, 1893| Mi az? - rezzent fel Apponyi és idegesen felugrott.~Andreánszky
563 III, 1893| petyegette az ujjait.~S Apponyi ijedten, szemérmetesen,
564 III, 1893| arra is, hogy mind igaz, Apponyi csakugyan Wekerléékkel susogott
565 III, 1893| hítták, akár nem hítták, Apponyi az ülés végén, mikor én
566 III, 1893| Horváth Gyula, sõt még Apponyi Albert is. A vita egyre
567 III, 1893| egész folyosó betódul. Csak Apponyi üldögél künn nagy búsan,
568 III, 1893| kamarati. Felállt az Albertko Apponyi - oh de derék szál ember,
569 III, 1893| csatatûzben van; Polónyi és Apponyi ellen vagdalkozik.~Nyájasan
570 III, 1893| mikor még a Polónyi és Apponyi is meghajlik az igazságügy-miniszter
571 III, 1893| pillanatban már talán odavonta Apponyi maga mellé Horánszkyt, s
572 III, 1893| és homályos csend támadt. Apponyi hûvös arccal merengett maga
573 III, 1893| házasságot akart összehozni Apponyi és Wekerle között.~Csakhogy
574 III, 1893| De hátha megharagszik az Apponyi?~- Nem a mi dolgunk - felelték
575 III, 1893| elõkelõ világa ez: tehát hogy Apponyi fog beszélni.~A dámák és
576 III, 1893| mezõben.~Akkor következett Apponyi Albert szép beszéde, mellyel
577 III, 1893| szóváltásba bocsátkozott Apponyi szomszédjaival, Horánszkyval
578 III, 1893| lázasan dobolt a papíron. Apponyi ellenben szólángokkal csak
579 III, 1893| Polónyi, Eötvös nincs bent - Apponyi csendesen mereng a szokott
580 III, 1893| rosszallási indítványát.~Azután Apponyi olvasta fel felirati javaslatát.
581 III, 1893| Mondom, egyre rakta le Apponyi a kutyanyelveket, s még
582 III, 1893| honosságát megtagadták!~Apponyi után felállott Wekerle.
583 III, 1893| nem olyan ember, akinek Apponyi elõtt lenne a miniszterelnökségre
584 III, 1893| magában hordozó ember« - mint Apponyi híja tréfálkozva. Ezüstbe
585 III, 1893| kérvények az irattárba kerülnek. Apponyi levele megy fel a Burgba.
586 III, 1893| megy fel a Burgba. Amibe Apponyi is belenyugszik és nem kér
587 III, 1893| egykori betûi, az »A. W.« (Apponyi, Wekerle), melyek az õ tósztjában
588 III, 1893| tásában õ nobilisabb, mint Apponyi.~- Csak dicsérje magát! -
589 III, 1893| kiáltá Meszlényi Lajos.~Apponyi szívébe beletört a tõr hegye
590 III, 1893| használt.~Wekerlének az Apponyi ironikus tövisei estek rosszul
591 III, 1893| párton sem maradt más, csak Apponyi és jövõ kabinetje. Láttuk
592 III, 1893| paprika is.~Wekerle után ismét Apponyi pattant fel, s csinos rögtönzést
593 III, 1893| kifejezések miatt, melyek Apponyi és Wekerle közt váltattak.~
594 III, 1893| Palika... akarom mondani Apponyi durcásan ült a székén, de
595 III, 1893| Így ment az egész végig. Apponyi szépen, mérséklettel szólott,
596 III, 1893| gúnyos megjegyzése, hogy Apponyi nem adott semmit a honvédszoborra,
597 III, 1893| adakozási ívekbõl kitûnt, hogy Apponyi öt forintot adott a szoborra.
598 III, 1893| mégis van gondviselés.)~Mire Apponyi is nemes hangon tartott
599 III, 1893| Éljen Wekerle! Éljen Apponyi! - hangzott elszórtan innen-onnan,
600 III, 1893| mesélgetem az útitársaknak, hogy Apponyi nem adott a honvédszoborra
601 III, 1893| úgy álltak a dolgok, hogy Apponyi adott öt forintot és Wekerle
602 III, 1893| megváltozott a helyzet; Apponyi öt forintot adott a honvédszoborra,
603 III, 1893| kisül valami új ív, amint Apponyi háromezer-hétszáztíz forintot
604 III, 1893| lettek. Egy kis oáz volt Apponyi felszólalása, de ma Apponyi
605 III, 1893| Apponyi felszólalása, de ma Apponyi is végtelenül okos volt,
606 III, 1893| szomszédok az idegenek. Apponyi is elõjött, aki nélkül úgy
607 III, 1893| jöhetett a királyi udvartartás.~Apponyi meleg szavakban adózott
608 III, 1893| ideges harag fogta el, hogy Apponyi Wekerlét dicséri. Nem ért
609 III, 1894| nincs, csak egy sebesült: Apponyi Albert.~Zsúfolásig megtelt
610 III, 1894| többiek valamennyien. Ott ült Apponyi, a szemérmetes diák diligenciájával
611 III, 1894| osztályok mellõztessenek-e, Apponyi mondta el körülbelül ugyanazt,
612 III, 1894| csendet helyreállítani.~Apponyi halavány lett s hátra szólt
613 III, 1894| néhányan, csendesen, szomorúan Apponyi mellett, mintha egy piciny
614 III, 1894| urak is ugyanazok. Ott megy Apponyi, s hatalmas »abcúg« riadozik
615 III, 1894| referálja a másik lap, Apponyi abcúgjai közé éljenek is
616 III, 1894| beszéltek, mára pedig gróf Apponyi volt jelezve, az asszonyoknak
617 III, 1894| volt. Az volt a hit, hogy Apponyi nem beszél s többen hazamentek.
618 III, 1894| hazamentek. Azt hitték, mert Apponyi tényleg nagyon válogatós
619 III, 1894| vagy újat, vagy semmit. Apponyi tehát beszélt s a maga szerencsétlen
620 III, 1894| grófasszonyok és komtesszek. Apponyi csak egy van (Isten ments,
621 III, 1894| javaslatnak. Egy lutheránus az Apponyi táborában! Valóságos kincs.
622 III, 1894| lõni, se Horváth Gyula.~Apponyi csüggedt fejjel ült nem
623 III, 1894| feláldozta magát, de az Apponyi ruháit nem venné fel, ha
624 III, 1894| várnak? De várnak valamire. Apponyi szorgalmasan üldögél szokott
625 III, 1894| vagy tizenöt év óta ül az Apponyi háta mögött ugyanabban a
626 III, 1894| a bizalmatlanságot, bár Apponyi kívánta. Nagy zajt idézett
627 III, 1894| szóló fejezetnél tartott Apponyi nagyobb beszédet, holnapra
628 III, 1894| szegények tízen, kilencen Apponyi gróf körül, ki szürke ruhájában
629 III, 1894| éljeneket és meg is kapta.~Most Apponyi állt fel, kitõl ma legmaradandóbb
630 III, 1894| évek, öregszik az ember.~Apponyi (aki ma új nevet kapott
631 III, 1894| Istenem, hogy múlnak az idõk!)~Apponyi megmaradt álláspontja mellett.
632 III, 1894| jobbról:~- Itt a lóláb!~Apponyi ma bõven kiélvezhette a
633 III, 1894| rontva beszédje hatását.~Még Apponyi beszédje alatt intett az
634 III, 1894| hogy õ akar beszélni, de Apponyi után öt percnyi szünetet
635 III, 1894| Maga az összedömöckölt Apponyi is elfelejté lassan a beszéd
636 III, 1894| vetett fejjel hallgatja Apponyi: Hej, mikor kerül már sor
637 III, 1894| ugyanígy késõbb Eötvös is), de Apponyi maliciózus volt, kíméletlenül,
638 III, 1894| részben a nyári ruhájában. Apponyi szürke kabátban dülleszkedik
639 III, 1894| veri õket jó Gyulai Pál.~Apponyi Horánszkynak súgdosott valamit.
640 III, 1894| Wekerle még tovább beszélt. Apponyi nem vette le róla a szemeit.
641 III, 1894| száját törülgette meg vele. Apponyi a homlokát szokta. Apponyinak
642 III, 1894| harsonák: »Immár elérkezett az Apponyi ideje.«~Más alkalommal is
643 III, 1894| azzá? De mit várhat õ és Apponyi a cár halálából?~Egyszóval,
644 III, 1894| igen sok volt a virág. (Apponyi gr. ma beszélni fog.)~A
645 III, 1894| klerikálisok tapsai közt végezte.~- Apponyi Albert gr.!~A karzaton egyszerre
646 III, 1894| fölemelkedõ grófra irányozódtak.~Apponyi gr. azonban keveset beszélt.
647 III, 1895| fájdalom, örökre be van csukva.~APPONYI BESZÉDEI~Beszédeiket rendszerint
648 III, 1895| is.~De mindegy. Az, hogy Apponyi kiadta beszédeit a harc
649 III, 1895| én nem tartom komédiának Apponyi küzdelmét - naiv vergõdés
650 III, 1895| csak egy fallácia, hogy Apponyi vezeti a pártját, Apponyi
651 III, 1895| Apponyi vezeti a pártját, Apponyi senkit se vezet, hanem õt
652 III, 1895| megy.~De nem a politikus Apponyi jelenérõl, jövõjérõl, kilátásairól
653 III, 1895| ezt a mesterséget, mint Apponyi az õ programjain - de a
654 III, 1895| szépségek nincsenek benne, ezt Apponyi maga se hiszi, s említi
655 III, 1895| hallgassa meg Eötvös Károlyt. Apponyi nyelvezete elõkelõ, szabatos,
656 III, 1895| a benyomást teszi, hogy Apponyi könyvekbõl tanulta a magyar
657 III, 1895| minden egyforma. Mindenütt Apponyi áll, csak Apponyi, a minden
658 III, 1895| Mindenütt Apponyi áll, csak Apponyi, a minden gombjával begombolt
659 III, 1895| egyesülés kérdésénél).~Nem; Apponyi agyveleje finom, porhanyós
660 III, 1895| kiviláglik, hogy hol van az Apponyi Albert igazi helye a szónoklat
661 III, 1895| kelljen róla hallgatni. Apponyi már ott áll, hogy az igazságot
662 III, 1895| alkalmazni. Ez csak udvariasság Apponyi iránt. Ha Kinizsi Pál kardját
663 III, 1895| egyszer kölcsönkérhetné az Apponyi hangját beszédjéhez, s elmondaná
664 III, 1895| hallgatag könyvekben már Apponyi beszédei nem versenyezhetnek
665 III, 1895| szónoklatai aligha el nem érik az Apponyi legjobb beszédeit.~Mert
666 III, 1895| beszédeit.~Mert min nyugszik Apponyi hatása? A szónoklat külsõ
667 III, 1895| csak a meztelen beszédek - Apponyi nélkül.~S ezek a beszédek
668 III, 1895| Szóval az anyag, amibõl Apponyi a beszédeit gyúrja, nem
669 III, 1895| szónokain, úgy hiszem, hogy az Apponyi helye a szónoki ingredenciák
670 III, 1895| azzal a különbséggel, hogy Apponyi csak halvány epigon a kettõ
671 III, 1895| piperéjét csak úgy viseli Apponyi, ahogy a szobalány kalapján
672 III, 1895| volt az utána következõ Apponyi is, aki megtalálván Bánffy
673 III, 1895| nemcsak azért van, mert Apponyi délre utazott, s mert Bánffy
674 III, 1895| szeretne lenni. Pedig ezt még Apponyi is el tudja titkolni - az
675 III, 1895| ijesztve az ország, hogy Apponyi a kolostorba megy - ha beismeri
676 III, 1895| decenniumban Tisza István és Apponyi Albert fognak vívni heroszi
677 III, 1895| szereti Apponyit, s hogy Apponyi szereti Szapáryt, s következésképp
678 III, 1895| mesterségesen tenyésznek. Ott van Apponyi, prototípusa a várakozó
679 III, 1895| fõzhette ezt ki. Polónyi, Apponyi és Szapáry. Csak hadd olvasszuk
680 III, 1895| elhullajtani az egyiket.~Apponyi is beszélt, Polónyi is beszélt,
681 III, 1895| mellett, fölállt Szapáry, Apponyi, fölállt Polónyi meg Ugron
682 III, 1895| nemzeti érzések letéteményese Apponyi Albert gróf úr szintén elfeledkezett
683 III, 1895| nevetgéltek egymás mellett, Apponyi elõre hajlott, s füle mellé
684 III, 1895| Hisz ez félig se tréfa! Apponyi szögletes homloka izzadni
685 III, 1895| akkor köd elõtte, köd utána, Apponyi nem volt a teremben. Senki
686 III, 1895| hova lett a macska, meg Apponyi közvetlenül a szavazás elõl,
687 III, 1895| hogy akadtak az Ugron és Apponyi emberei közül sokan, akik
688 III, 1895| táborban hagyta Bánffy. Apponyi se rukkolt még be, az öreg
689 III, 1895| Bánffy válaszol, részint mert Apponyi biztosan fog beszélni.~A
690 III, 1895| törléseket kellett csinálniok. Apponyi beszéde vergõdés volt. Egyet-mást
691 III, 1895| egy nagy beszédnek) csak Apponyi feszelgett kényelmetlenül.
692 III, 1815| képviselõk csoportjában Apponyi volt a legegyszerûbb, igénytelen
693 III, 1896| keltett nagy helyeslést - mert Apponyi jobbja ott lebegett láthatatlan
694 III, 1896| Tele karzatjai már csak Apponyi Albertnek vannak. Bámulatos
695 III, 1896| otthagynák, s különben is az Apponyi kívánságai nem tõlünk függnek,
696 III, 1896| mellékkörülményekkel jelenik meg a fúzió.~Apponyi visszavonulását veri a hír,
697 III, 1896| száraz valóság az, hogy Apponyi el van kedvetlenedve. Hogy
698 III, 1896| non putarem?«~Valóban az Apponyi helyzete mint vezéré, megdöbbentõ.
699 III, 1896| újonnan támadt néppártiakkal. Apponyi szégyenkezik. Megijed önnönmagától:
700 III, 1896| modus vivenditõl - melyet Apponyi nem választhat.~A nagyobb
701 III, 1896| valóban nem volt hozzá ereje. Apponyi is úgy járt; nem volt ereje
702 III, 1896| való nektek egy megcsorbult Apponyi? Nektek egy fényes sisakú
703 III, 1896| mivelhogy ki volt mondva: Apponyi nem megy pávatollak nélkül!~*~
704 III, 1896| balga ember, azelõtt már az Apponyi beszédeit is untad!) Aztán
705 III, 1896| fõembereinek. Irányi, Ugron, Apponyi, úgyszólván kardcsapás nélkül
706 III, 1896| végig húzódik a kormánypárt. Apponyi helyét úgy hallik, meghagyják,
707 III, 1896| ember szíve, ha a szegény Apponyi sorsára gondol, aki elvesztette
708 III, 1896| legalább maga be nem jött. Apponyi kénytelen lesz minden percben
709 III, 1896| mint a varjak szoktak, az Apponyi Albert gróf háta mögé.~Nem
710 III, 1896| nemzeti pártból ott van Apponyi Albert, Horánszky és még
711 III, 1896| Horánszky és még számosan.~Apponyi csodálkozva pillantja meg
712 III, 1896| minden keserûség nélkül Apponyi - az még az utolsó alkotmányos
713 III, 1896| együtt van már mindenki.~Apponyi Lajos gróf jelenti a fõudvarmesternek,
714 III, 1896| viselkedni«.~A CSÓKA~Az Apponyi mögötti padsorból fölkelt
715 III, 1896| hullámzása fut végig a Házon. Apponyi keresztbe fonja a karjait,
716 III, 1896| nem tetszett hallani, hogy Apponyi egy negyed órával elõbb
717 III, 1896| a következõkre esett: Apponyi Albert gróf, Falk Miksa,
718 III, 1896| kíváncsiság és ott gyûrûznek Apponyi körül, ha megtudhatnának
719 III, 1896| párt vezérét.~- Hol van Apponyi?~Keresték, kutatták: sehol.
720 III, 1896| választások sincsenek.~- Hol van Apponyi?~Tovább keresték. Egyszer
721 III, 1896| akár hiszik, akár nem, gróf Apponyi Albert integetett, hogy
722 III, 1896| Akkor aztán bemutatták gróf Apponyi Albertnek és a nemzeti párt
723 III, 1896| beszélni fogok.~- Miért?~- Apponyi csak véleményt mondott,
724 III, 1896| valahol a nyári õrangyalokat. Apponyi, Csáky és Andrássy Gyula
725 III, 1896| párt vezérének kedvezett. Apponyi nem hagyta magát a pillanatnyi
726 III, 1896| kihúzza a szálkát a lábából!~Apponyi mosolygott.~- A kormány
727 III, 1896| kérdése hangzott, amint az Apponyi módosításával bõvített miniszterelnöki
728 III, 1896| általános. (Az igaz, hogy Apponyi is általjánost mond, de
729 III, 1896| elõadót. (Vajon megvédi-e Apponyi, aki legszorgalmasabban
730 III, 1896| hogy a legnagyobb szónok, Apponyi beszélt.) Nem volt különbség
731 III, 1896| Kornélt.~- Hogy beszélt Apponyi?~- Ó, ez politikai nap volt -
732 III, 1896| Horánszkyhoz fordult.~- Jól beszélt Apponyi?~- Ó, egyszerûen megbabonázta
733 III, 1896| elé: - Hát ugye, Miklós? Apponyi csak meggyõzött benneteket?
734 III, 1896| Ezt értse meg, aki tudja. Apponyi olyan beszédet mond, amelyért
735 III, 1896| alig volt még példa, mert Apponyi a szónak, a tudásnak és
736 III, 1896| hosszadalmasan is. És õ még Apponyi elõtt beszélt. A kis Barta
737 III, 1896| tapsokra tudta ragadni az Apponyi beszédétõl kissé lehangolt
738 III, 1896| Az ülés érdekességét: Apponyi beszédét egész terjedelmében
739 III, 1896| Bánffy tárgyal Apponyival, Apponyi tárgyal Horánszkyval, Horánszky
740 III, 1896| temperamentumosan szállott síkra gróf Apponyi Albert ellen és hogy nem
741 III, 1896| Mezõssy csakugyan Dávid és Apponyi csakugyan Góliát.)~- Csupa
742 III, 1896| szenzációnak, hogy gróf Apponyi Albert nem felelt a Polónyi
743 III, 1896| távollétében válaszoljak - mondotta Apponyi a folyosón. Máskülönben
744 III, 1896| várni a Bánffy Dezsõ és Apponyi Albert kilátásba helyezett
745 III, 1896| tekintetében Bánffy is osztozik az Apponyi felfogásában; akkor a kis
746 III, 1896| Bécsbõl és azt is tudták, hogy Apponyi csak reá várt, mielõtt a
747 III, 1896| hirdette:~- Siessetek... Apponyi beszél...~Egy lélek sem
748 III, 1896| becsapott a terembe, ahol Apponyi már fölegyenesedve várt,
749 III, 1896| egészében magáévá teszi az Apponyi álláspontját. Hát mi változott
750 III, 1896| rész azt kiáltotta:~- Éljen Apponyi!~A másik rész gúnyosan kiáltotta:~-
751 III, 1896| Bánffyt!~Mert tudnivaló, hogy Apponyi ma azt mondotta, hogy a
752 III, 1896| hehe... Vagy hozzájárul az Apponyi nyilatkozatához s akkor
753 III, 1896| álláspontra helyezkedik az Apponyi mai kijelentésével szemben.
754 III, 1896| hallottam, mit mondott ma Apponyi. De saját állítása szerint
755 III, 1896| toporzékolt. Pedig mi történt? Apponyi ismételte a beszédét és
756 III, 1896| toporzékolni való? Hiszen ha Apponyi mind a két esetben ugyanazt
757 III, 1896| világosak is voltak, míg az Apponyi második felszólalása csak
1-500 | 501-757 |