1-500 | 501-750
Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| tégy be a hüvelybe), s akit szinte a flegmatikus vérmérséklet
2 I, 1870| nagyon fogékony nemzet, de szinte határozatlan; kit ma fölemel,
3 I, 1870| olyan valaminõ komoly, hogy szinte kirí belõle az az átkozott
4 I, 1870| fajult nyilvánulása, melyet szinte akaratjával szemben sem
5 I, 1873| anstndig« viseli magát s hova szinte átviszi az ékes megyei stílust.
6 I, 1873| fájdalmas tudat mindkettõn. Szinte belehalványul az arcuk.
7 I, 1873| önelégült fizonómiát, hogy szinte hajlandó volna rá megesküdni
8 I, 1873| minélfogva tisztelt ellenfelünk szinte meggondolván magát, meg
9 I, 1873| tekintetes úr, az ember szinte megbámulja, hogy hát ez
10 I, 1873| Miklós képviselõnek, aki szinte csodálkozva jegyzi meg.~-
11 I, 1873| székfoglalását. Az embernek szinte fáj a szíve, hogy egy pompás
12 I, 1873| Gott, Bruder! Az embert szinte fölveti benne, mint a puskapor,
13 I, 1873| megnézi a »Burg«-ot is, és szinte meghosszabbodik az ábrázatja
14 I, 1873| Majd megpihensz az ölemben. Szinte dobog szívem az örömtõl,
15 I, 1873| ellene cikket) - és most szinte látom, milyen kedélyesen
16 I, 1873| felhívás! Szegény publikum, szinte képzelem: mennyire izzad
17 I, 1874| felülinek. Sennyeit, mondják, szinte bevonni kívánják az új kabinetbe,
18 I, 1874| létrehozni: de Ghiczy Kálmán szinte vonakodott miniszterséget
19 I, 1874| közjogi ellenzékbe, de mely szinte nem sokat lendít, legalább
20 I, 1874| tanulmányozása céljából szinte a külföldön utazgat. De
21 I, 1874| gyorsabban dõl el, és végül, ami szinte fontos és felette kívánatos,
22 I, 1874| torkába az ország pénzét. Szinte megérzik minden szavazón,
23 I, 1874| törvény is, melyrõl röviden szinte meg fogunk emlékezni.~A
24 I, 1874| eszközt tanácsolta egy másik, szinte irányadó barátja: »Meg kell
25 I, 1874| éspedig méltánylólag. Most szinte hasonlót kell mondanunk
26 I, 1874| elõlegképp felvett 35 milliót, szinte szépen folyik. (A megszorult
27 I, 1874| percent hasznot hajtó föld szinte nyög a rárótt állami és
28 I, 1874| tárgy fölött értekezni, szinte a 9-es bizottság munkálatát
29 I, 1874| országgyûlés. - A sajtó szinte melegszik tõle, mint a közelgõ
30 I, 1874| csatavesztése óta valószínûleg szinte könnyebben fog helyreállani
31 I, 1874| tönkrejutott anyagi állapota szinte sokakat gondolkozóba ejtett
32 I, 1874| közérzület részérõl, mely szinte olyan faktora a kormányalakításnak,
33 I, 1874| polgármester Budapestet, hogy szinte járuljon az általános örömhöz -
34 I, 1874| hogy Pauler kinevezése szinte meglepõ volna,... hanem
35 I, 1874| Carmeneket« fordítja is. Szinte látszik örök mosolygó ajkairól,
36 I, 1874| estenként s reggeltájban szinte harapni lehet a ködöt. Hajót
37 I, 1875| Deák-párthoz. Sennyey pedig szinte ünnepélyes nyilatkozatot
38 I, 1875| támogatásában.~Gróf Lónyay pedig szinte kijelenté elvbarátainak,
39 I, 1875| vonatkozó pártjavaslata szinte olyan, mely nem igyekszik
40 I, 1875| tekintély a közoktatási téren, szinte érdemök és buzgalmuk nagysága
41 I, 1875| kergetett el már két éve, kik szinte megrakják fészköket a semmiből
42 I, 1875| sem marad fenn egyéb, mint szinte védvámot állítani fel ellenökben,
43 I, 1875| nagyipar hazai terményeinknek szinte legnagyobb és legbiztonságosabb
44 I, 1875| elfogadni; Horváth Mihály püspök szinte nem fogadta el a jelöltséget.
45 I, 1875| Valóban annyi a teendõ, hogy szinte bajos eltalálni, hogy hol
46 I, 1875| kifizetné a 153 milliós, úgy szinte a 30 és 54 milliós adósságunkat,
47 I, 1875| magunknak áttekintést, s hogy szinte félni kezdünk, miszerint
48 I, 1875| fiatal Apponyi gróffal, kiből szinte professzort akar a kormány
49 I, 1875| mai ember s szívós élete szinte bámulatba ejti még tisztelõit
50 I, 1875| volt a legtöbb, úgyhogy szinte dogmává vált a pápákra nézve
51 I, 1875| eregetésétõl, mely után szinte a szájukat nyalják »az antik
52 I, 1875| magyar a föld hátán, aki szinte nem ezt akarja? Ha keresztül
53 I, 1875| a régi marad, beosztása szinte. Változatos tartalomról,
54 I, 1877| Klobucsek úr persze velünk jött szinte. Egyszer csak megeredt a
55 I, 1877| Az öné~Bájosvölgyi író~Szinte jól esik a következõ lapidáris,
56 I, 1877| jelenség, hogy az ember szinte kezdi eltalálni: a francia
57 I, 1877| mely olyan közönséges, hogy szinte különös érdememnek kezdem
58 I, 1877| csendes álmodozásba merült, szinte szunnyadni látszék; lelki
59 I, 1877| hiszik mások.~*~Az ember szinte sajnálja, hogy nem lett
60 I, 1877| Dobsáig minden ismerõse, hogy szinte csodálkozik rajta az ember,
61 I, 1877| cikkei az »Egyetértés«-ben szinte álmok...~Csak egy nem álom...
62 I, 1877| pozícióban« hagyta.~Melikoff úr szinte megfutván Vezir mellõl,
63 I, 1877| fogyatkozásukat, környezetük pedig szinte csak késõn veheti észre,
64 I, 1877| polgár« temetésénél tanúsít, szinte figyelmeztetõ jel lehet
65 I, 1877| szeretnénk a körmére koppintani.~Szinte látni vélem Tisza urat,
66 I, 1877| verekedés.~A cár meg, mintha szinte hallanám, hogy fogja elénekelni:~»
67 I, 1877| fel és visszavonult.«~(Ez szinte annyit tesz magyarul, hogy »
68 I, 1877| törvény. Thaisz úr képe szinte megdagadt a nagy ügybuzgalomtól,
69 I, 1877| polémiájában.~Igen, de Mac-Mahon szinte levelezik a pápával.~Az
70 I, 1877| azt a vért elpazarolni. Szinte megijedtünk, mikor híre
71 I, 1877| személyesen jelenik meg Helfynél s szinte kijelenti: »én nem.«~És
72 I, 1877| Egyetértés« szerkesztősége, mely szinte őrizet alatt állhatott,
73 I, 1877| úr nyilatkozatának szavai szinte melegek, már tudniillik
74 I, 1877| Legutóbb pedig Itzkányban, szinte osztrák területen, az orosz
75 I, 1877| átkutassák, valószínûleg szinte olyan jámbor gondolkozású,
76 I, 1877| hálózatnak látszottak már, hogy szinte lehetetlennek tartottuk,
77 I, 1877| fohászok másik közlönyében szinte kezdenek már zöldülni a
78 I, 1877| kiknek személyadójával szinte nem vagy hátrálékban. A
79 I, 1877| sápadtsága terült el, s szinte felhítta a részvét-nyilvánításokat,
80 I, 1878| annak a mosolya ér, hogy szinte nehéz eltalálni, mi fényesebb
81 I, 1878| az.~Büszkén üt mellére, s szinte érezni látszik, hogy abból
82 I, 1878| csak kicserélték volna: szinte gyönyörködtem benne.~-
83 I, 1878| õfelsége, mikor arra egy szinte ott vadászó pocakos polgár
84 I, 1878| etablírozva Jakab, akinek szinte vándorbot a jelvénye, de
85 I, 1878| a Szigligetiét.~Én magam szinte sírhatnám bele, hogy annyi
86 I, 1878| jelentkezõ Ugron Gábor pedig szinte le lett tartóztatva.~Egy
87 I, 1878| Összes erejét megfeszíti. Szinte látjuk, mint teszi magát
88 I, 1878| magasztos elveiről, hogy szinte könnye csordul az elérzékenyüléstől.~
89 I, 1878| egyenlõ részre osztható, hogy szinte bámulatra ragad a szimmetria.
90 I, 1878| rengeteg anyaghalmazból szinte nehéz kiválogatni, hogy
91 I, 1878| jóakarója minden embernek, hogy szinte hinnünk kell, miszerint
92 I, 1878| Természetesen nem a második.~*~Szinte látom, mint tiltakoznak
93 I, 1878| általános elkomorodás, mely szinte sötétté teszi a szobát,
94 I, 1878| olvadnak a virágokkal, hogy szinte tökéletesen azonosokká lesznek;
95 I, 1878| oly jóízûn, hogy a fülei szinte kétfelé állnak a nagy gyönyörûségtõl.~
96 I, 1878| vonásban mennyi a humor! Szinte sajnálom, hogy e tárgynál,
97 I, 1878| közigazgatás következtében, és szinte sajnálattal gondol eltûnésére
98 I, 1878| tudomány magaslatáig ér, szinte kedvem jõ meghódolni az
99 I, 1878| mezejére ér, bár megvallom, szinte csúszva négykézláb és a
100 I, 1878| olyat nem csattan, hogy szinte hátba üti az embert figyelmeztetõleg:
101 I, 1878| pusztán szemmel, hogy a szinte derék számú simonyistákkal
102 I, 1878| megtermett vászoncselédek alatt szinte reng a föld.~Majdnem ide
103 I, 1878| tekintetétõl a francia író szinte elkapta a fejét, majd a
104 I, 1878| Mióta Szegeden vagyok, már szinte megismertem Szegedet. Mindent
105 I, 1878| már az ország kenyerét, s szinte jóízû az neki. El volt ítélve
106 I, 1878| Pista, s melyik Vágó Miklós.~Szinte lehetetlen volt elkerülni,
107 I, 1878| Zimankós, téli idõ volt, szinte recsegett lábunk alatt az
108 I, 1878| minduntalan visszasírt azokhoz! Szinte kényelmetlen volt neki a
109 I, 1878| nagyság, az ünnepeltetés, szinte megdöbbent tõle, mint valami
110 I, 1878| konzervatív hajlamaimnak szinte jólesik, hogy ez az egész
111 I, 1878| s úgy oldalba döfi, hogy szinte meging bele...~...És ezek
112 I, 1878| államtitkára, meggondolta magát és szinte megbukott Kolozsvárott.~
113 I, 1878| azonban bizonyos, hogy - ami szinte elõny, az öreg nagyon ügyesen
114 I, 1878| népdal egy-egy akkordja, szinte mûvésziesen csendül meg,
115 I, 1878| helyette a szerepét. De szinte csudálkozom, hogy - könyv
116 I, 1878| Sarolta k. a. jutalomjátéka szinte nemsokára lesz. Õ, mint
117 I, 1878| annyiban, hogy a maga részérõl szinte sietni fog kitüntetni hétfõn
118 I, 1878| sõt e körülmények közt szinte indokolt alkotmányos eljárásnak
119 I, 1879| aki olyan jól csinálja, szinte szégyenkezve süté le szemeit
120 I, 1879| Pál, János kacér bajusza szinte kétfelé látszik szelni a
121 I, 1879| csak lassan ismert rám, szinte megcsodálta, én vagyok-e
122 I, 1879| közé jutottam, akik tán szinte nincsenek benne a »Nagy
123 I, 1879| Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte sajnálkozva õrá.~Sokáig
124 I, 1879| urasan vágják ki, hogy az szinte több már, mint a polgári
125 I, 1879| menyecske -Mariska -, ki szinte rózsaszín ruhába volt öltözve
126 I, 1879| arca nagyon jól illik a szinte görögös »Natalie« névhez.~
127 I, 1879| lakónak, a kápolna-palota szinte virított a pezsgõ élettõl.~
128 I, 1879| mindnyájunk kedvence volt: szinte éreztük, hogy nagy dicsõség
129 I, 1879| hallani a köznépet, melyre szinte nagy benyomást tett Magyarország
130 I, 1879| egészen a régi lenne, hogy szinte beleringatná a közönséget
131 I, 1879| élénkebb, nyomatékosabb lett, szinte megelevenedni látszék az
132 I, 1879| vallomásuk a Rosenberg ajkain. Szinte rá lehetett ismerni az asztalokra
133 I, 1879| semmi rendes szabályzat, szinte nem látja megállapíthatónak
134 I, 1879| oroszlány az ajtó fölött. Szinte érzi, hogy õróla nevezték
135 I, 1879| szelére máris szervezkedik, s szinte kihasítani készül a maga
136 I, 1879| Deutsch úr (aki körülbelül szinte »hatvani«, ha ugyan nem »
137 I, 1879| elöljáróság intézményei ellen írni szinte nem volt tanácsos (dacára,
138 I, 1879| excellenciáikat, kik bizonyosan szinte szeretnék, ha valaki bebizonyítaná
139 I, 1879| bizottsági tag is) a nejével (aki szinte mellesleg legyen mondva,
140 I, 1879| álomtitok.~Az adjunktusok agyára szinte ez ülepedik: miként a fluidumok,
141 I, 1879| Gyönge Sándor balladája szinte egyike a népköltészet legszebb
142 I, 1879| huszár-káplár tudott lenni. Németh szinte dicséretet érdemel. Általában
143 I, 1879| kell játszani benne.~Mezey szinte mindent elkövetett, hogy
144 I, 1879| ruhában jelenik meg, hogy szinte csodálni lehet, miszerint
145 I, 1879| ki.~A berlini szerzõdés szinte nem egyéb, mint a hatalmak
146 I, 1879| látják ezt a vaskalaposok, s szinte édelegnek abban, hogy külön
147 I, 1879| megfogalmazott bírálata szinte teljesen egybeesik az 1879
148 I, 1879| szokták, mely körülbelül szinte mindenre applikálható.~Sokkal
149 I, 1879| voltak jelen a hölgyek közül szinte [!] francia kokárdákkal.
150 I, 1879| és érzékenyen, úgy, hogy szinte érteni látszottak azt a
151 I, 1879| csak sajnálom ezért Bakayt, szinte rosszul esett, hogy éppen
152 I, 1879| civilizált ízlés megkíván, szinte önkénytelenül ásítani kezd
153 I, 1879| mely a természetben honol, szinte elfogja a szíveket.~»Ilyenkor
154 I, 1879| a mamelukok sorába, aki szinte részese a korrupciónak,
155 I, 1879| kérdé naivul a Teca, ki szinte tagja már minden egyletnek.~-
156 I, 1879| Tiszának nem tetszik apadni.~Szinte elképzeljük, mennyire haragszik
157 I, 1879| csapás.~Van, amit pótoljunk. Szinte elmondhatjuk, mit a költõ
158 I, 1879| legelõbb az »Egyetértés« hozta.~Szinte lehetetlen volt elhinni,
159 I, 1879| embere olajággal a kezében! Szinte hihetetlennek tartanók,
160 I, 1879| körülmények között, megvalljuk, szinte fölösleges is szót ejteni
161 I, 1879| eszme valamely képen, mely szinte magával ragadja a nézõt.
162 I, 1879| A volt bérlõk ellenben szinte nem akarják engedni a maguk
163 I, 1880| bordái ki-kiszakadoznak, szinte terhére van, ha valaki keresztülmegy
164 I, 1880| tanultam, én viszonzásból szinte el fogok neki mondani egy
165 I, 1880| mondani egy történetet, szinte családja-beli emberrõl,
166 I, 1880| Annál jobb. Bocsánat, szinte elfeledtem a nevét.~- Neczpály
167 I, 1880| turpisságait, hogy az ember szinte megbocsájtja neki, hogy
168 I, 1880| Tamásnál vékonyabb embert szinte nem, mert bizony szándékosan
169 I, 1880| annyiszor tapasztaltunk. Szinte rá lehet benne ösmerni az
170 I, 1880| Szerénysége határtalan, úgy, hogy szinte meg van ijedve, miszerint
171 I, 1880| rehabilitáltnak tekinté Zichyt) szinte aláírtak egy nyilatkozatot,
172 I, 1880| akkor, midõn õ volt vádolva, szinte valóságos hajrát indítva
173 I, 1880| Rónaszékynéhez, hogy az embernek szinte kedve lenne összeveszni
174 I, 1880| jutalomjátéka a »Hercegasszony« szinte megtölté a színházat. Valamint
175 I, 1880| tervbe vett lejövetelekor szinte lejön, s eljátssza vele
176 I, 1880| népszínmû való.~Az ember szinte csudálkozik, e sarkantyús
177 I, 1880| olyan szerencsétlenül, hogy szinte élettelenül rogyott össze.
178 I, 1880| zseniális költségvetést, mely szinte vigasztaló hatást volt teendõ.
179 I, 1880| valahonnan kerül; anyám szinte, apám tudta nélkül küldi
180 I, 1880| síkverseny és a gátversenyek szinte nem érdektelen pontjai voltak
181 I, 1880| kísértetektõl, amelyekben szinte nem hiszünk, de azért mégis
182 I, 1880| ismerték valaha, akiben szinte pezsgett az élet. Jószívû,
183 I, 1880| népcsõdületet szokott okozni.~Már szinte látom Szeged utcáin a sok
184 I, 1880| forogtak, hogy az ember szinte megsajnálta. Hanem nekik
185 I, 1880| KOSZORÚJA«~Jó Bakay Nándor szinte tetszeleg magának azzal,
186 I, 1880| Olyan jó dolgunk van, hogy szinte kényelmetlen lesz a kórágyból
187 I, 1880| cirógatta az ország, hogy szinte csurog róla az izzadság
188 I, 1880| európai nagyhatalmasságok szinte irigy szemmel nézik érte.~
189 I, 1880| mindenkinek a szívéhez, hogy szinte nem is nagy esemény, miszerint
190 I, 1880| hírlapok tudósításai már szinte megnevettetik az embert,
191 I, 1880| szerint megbeszélés tárgya, szinte egy olyan tényezõ, mellyel
192 I, 1880| féle darabokat adatja, szinte odaírná a színlapra: »Régi
193 I, 1880| sajnálom ezért Bakayt, s szinte rosszul esett, hogy éppen
194 I, 1880| turpisságait, hogy az ember szinte megbocsátja neki, hogy okos
195 I, 1880| lelkében, minõ szép lesz az, szinte kéjeleg a látványban, hogy
196 I, 1880| viszonzásul egyetlenegyet, szinte családjabeli emberrõl, amelybõl
197 I, 1880| valami keresettség (ami szinte nincs a Szabados verseiben).~
198 I, 1880| politikai hitvallására nézve szinte egyesült ellenzékinek mondja
199 I, 1880| nemes, patriarkális alakja szinte bele van olvadva ez érdekes
200 II, 1881| tisztelt barátom, ki tegnap ott szinte részt vett, beszéli, midőn
201 II, 1886| Gyula« semmit sem csinál s szinte kerüli, hogy neve valahogy
202 II, 1887| íróknak és poétáknak, hogy szinte elandalodunk bele, de ha
203 II, 1888| Diplomaták, államférfiak szinte belekeverednek ilyenkor
204 II, 1896| lovagjáték, a szegény ember szinte belekönnyebbül a gondolatba,
205 II, 1897| leszünk, s a fiatal generáció szinte agyonüt s meg fog enni,
206 II, 1900| lendületet, úgyhogy az ember szinte abba az álomba ringatja
207 II, 1912| lakodalmán a többiekkel, hogy szinte fölvetették kurjongatásaikkal
208 II, 1881| A gazdasági egyesületnek szinte egyik fõalapítója, s az »
209 II, 1881| büntetéstételekkel, hogy szinte nem is képezhetnek büntetést.~
210 II, 1881| a parlamentbe. Az ember szinte hajlandó volna ezt tõle
211 II, 1881| mérgesen sziszeg rá, hogy szinte rémség hallani, s ha a csökönyös
212 II, 1881| hajlékony és nevetséges volt a szinte ott idézõ Milán fejedelem,
213 II, 1881| lakoma végén nyilatkozott.~Szinte látni vélem e megható ünnepélyen
214 II, 1881| végre pedig megszerették tán szinte éppen a bátyja végett, mert
215 II, 1881| kissé túlskrupulózus s néhol szinte észrevehetõ a csiszolás
216 II, 1881| holnapi nap - a péntek - szinte szerencsétlen nap lévén,
217 II, 1882| ellentétbe is jött Kossuthtal, ki szinte Pest megye követe volt s
218 II, 1882| kiáltja a »feszítsd meg«-et. Szinte hallani lehet.~Ez ünnepélyek,
219 II, 1882| fantáziájú hegyi nép lévén, szinte lehetetlen találni.~Az agitátoroknak
220 II, 1882| babonában s mely olyan jó, hogy szinte gyámoltalan.~A »SZÉP LEÁNYOK«~(
221 II, 1882| a sok szenvedés megtört, szinte megjelenik, most jött ki
222 II, 1882| nagybecsû epizód-alakja, kit szinte nagyon jól személyesített
223 II, 1882| állított magához, akinek szinte volt egy kis pénze s megépíthette
224 II, 1882| Nelli szívét, s ilyenkor szinte szereti azt a bolondos Miklóst.
225 II, 1882| reménnyel biztatta magát, hogy szinte elvész közülök: b. Sennyey
226 II, 1882| csapni az országban, hogy már szinte a szélsõbal is azt hitte:
227 II, 1882| zöldbe.~A vidéki magyarság szinte tömegesen jelenik meg végighallgatni
228 II, 1882| Hiszen az mindenkinek hisz!~Szinte potyognak a könnyei az elérzékenyüléstõl,
229 II, 1882| olyan hamar röpül, hogy szinte sajnálják, mikor már vége
230 II, 1882| venné sorra. A publikumnak szinte jól esnék a régi ismerõsökkel
231 II, 1882| aki Metternich-leány volt, szinte macskazenét improvizáltak.
232 II, 1882| valami kedves rokoné, hogy szinte elandalodunk most a nézésén,
233 II, 1882| fogadást.~S volt rá eset, hogy szinte szerettek volna már sebet
234 II, 1882| magamról).~A rendõrség pedig szinte nem tudja, mi készül, de
235 II, 1882| mintha Pestre mennének s szinte nehéz volt elhinni, hogy
236 II, 1882| elõhaladottsága és térszûke miatt szinte lehetetlen ma a darabról
237 II, 1882| bevégzettség stádiumán. Szinte a szemünk láttára nõ Szeged.
238 II, 1882| ember mégis az a Fellner! - Szinte sajnáljuk már, hogy egy
239 II, 1882| annyit tett Szegedért - hogy szinte túlzással lehetne vádolni,
240 II, 1882| hódmezõvásárhelyi embertõl szinte irigyli. Jó annak a fanyelû
241 II, 1882| kiválóbbak nyüzsgölõdését szinte vérszemet kaptak a szegedi
242 II, 1882| a darabon, megszépítve a szinte túlegyszerû kelmét, amelybõl
243 II, 1882| tetszeleg magának abban, hogy szinte átül a kormánypártra s Falknak
244 II, 1882| annyi a fölösleges lé, hogy szinte ki sem lehet venni...~Tisza
245 II, 1882| aluszékony delegációk után szinte égi manna egy képviselõházi
246 II, 1882| hogy a dárda antik fegyver. Szinte kéjeleg a tudatban, hogy
247 II, 1882| mosoly ül ki az ábrázatára s szinte várjuk a szájából, hogy »
248 II, 1882| erdõkerülõket és a Waldmajort, hogy szinte tûzbe jön a hallgató s egész
249 II, 1882| olyan hosszúra nyúlt, hogy szinte kilógott az ülésbõl. Alig
250 II, 1882| jobboldal ez ajánlás után szinte rossz néven látszott venni,
251 II, 1882| A T. HÁZBÓL [dec. 2.]~Ma szinte visszatetszett hétköznapi
252 II, 1882| Perczel, Szende, Orczy), s szinte több, mint Kálmán, ha eszünkbe
253 II, 1882| magasan trillázik, hogy szinte a fülemilét véljük hallani,
254 II, 1883| az országnak a feje (ma szinte lehetetlen elhinni), hát
255 II, 1883| a nagy figyelmezéstõl, s szinte zavarja szokatlanságánál
256 II, 1883| Tiszát lehetne tenni, ki szinte ott rögtönöz, ott forr föl,
257 II, 1883| akik beszédét hallgatták, szinte tyúkszemet kaptak a fülükre.
258 II, 1883| sok, az sok! Az ember már szinte jobban megunta az uzsora
259 II, 1883| Egy szabólegény a karzaton szinte az ujjaival kapkod utána,
260 II, 1883| akik egy vonalban állottak, szinte kaptak a lövésbõl, maga
261 II, 1883| miért, azután komikus lett, szinte nem tudni miért, s most
262 II, 1883| papírjait a zsebébõl, az ember szinte sehogy sem hajlandó elhinni,
263 II, 1883| miniszteri szobába, hol szinte vörös bársonyból van minden,
264 II, 1883| Pozsonyi Ferenc uramról szinte az izzadság csurog, úgy
265 II, 1883| aki mint szakértõ, bizony szinte Thalynak bólintgatott igazat.~
266 II, 1883| s mire a fölvett pénzt szinte útközben nagyobbrészt elkölti,
267 II, 1883| azok is!~Szilágyi Dezsõ szinte jó tanácsokkal látja el:~-
268 II, 1883| tele van szíva borral, hogy szinte csicsog az érintésre. És
269 II, 1883| nagyban lohasztotta két szinte tömött szittyának felpán
270 II, 1883| s mikor Rostaházy, aki szinte felállott, hogy õ szól,
271 II, 1883| ujjmutatásának kell, hogy vegyen, szinte nagy mértékben lohasztotta
272 II, 1883| a szegény Trefortra, aki szinte három helyen udvarolván,
273 II, 1883| hogy õk most London. S szinte bosszantja egy kicsit a
274 II, 1883| nyugalomra inti a lakosságot, ami szinte fölöslegesnek látszik. A
275 II, 1883| bizodalmukat.~Maga Móric ezalatt szinte nyugtalanul várta szobájában
276 II, 1883| hogy a következõ kérdéseket szinte lehetetlenné tette.~Eleinte
277 II, 1883| A fekete blúzon át, mely szinte hosszabb a kelleténél (valamelyik
278 II, 1883| számbavesz, akinek a szava szinte erõ, lök, ront vagy javít...~
279 II, 1883| jelölte; a filoszemiták pedig szinte csökönyösen ragaszkodnak
280 II, 1883| gondolom - szóltam közbe -, s szinte sajnálom azt a jó antiszemita
281 II, 1883| sárgának mond Móric) és a szinte barna nagykendõt.~A közönség
282 II, 1883| meg. Nagy tudománnyal s szinte kétséget kizáró hangon bizonyítja,
283 II, 1883| kevély ajkai köré gyûl egy szinte leolvasható kevély szó:~»
284 II, 1883| után Vámosi Julcsa jön, aki szinte beösmeri, hogy hamis esküt
285 II, 1883| hagyván a tanúszobában.~Szinte a föld is megrengeni látszott
286 II, 1883| többé életük folyásába, szinte melankolikus, szomorú lett,
287 II, 1883| vele. Kövér is, olyan, hogy szinte égeti a talpainkat.~Csak
288 II, 1883| A méltóságos főispán úr~Szinte furcsa, hogy nem a megye
289 II, 1882| fölöslegessé tette Horatius úr, aki szinte tudott már ilyenformákat
290 II, 1882| atyja, Mihály tanár volt, s szinte az esztétikával foglalkozott.
291 II, 1883| kevéssé látszik benne, hogy szinte még ezután kell fölfedezni
292 II, 1883| az ilyen nagyításokat. S szinte kedve lenne szegre tenni
293 II, 1883| legnagyobbnak jut?...«~S valóban szinte hihetetlennek látszik elõttünk
294 II, 1883| összevont szemöldjeivel szinte kérdeni látszik: »Mi történik
295 II, 1883| terjed ez a baj, a jövõben szinte ritkaság lesz majd egy olyan
296 II, 1883| az arisztokratikus vizek szinte felküldik azokat a kevés
297 II, 1883| szétzüllött gólyafészkeikkel szinte fumigatíve néznek alá az
298 II, 1883| ezüst szemével mosolyog, szinte kedve volna sírva fakadni
299 II, 1883| elõállítani. S az ember szinte várja e sok mûkincs közt:
300 II, 1883| fényes név is... Az ember szinte belekábul... Ékes selyempárnát
301 II, 1883| zavarhatják Bartók Lajost, ki szinte megtalálta a maga passzióját.
302 II, 1883| kezekkel jön meg Bécsbõl, szinte szeretnék felsóhajtani:~-
303 II, 1883| akkor már a hallgatóság szinte rászomjazott a kacajra,
304 II, 1883| mosolyog az egész terem. Szinte csetten a nyelve a sok törvényszéki
305 II, 1883| törvényszékkel szavaz, s szinte hízeleg neki, hogy olyan
306 II, 1883| legutolsó szobában, melybõl szinte vezetett egy kijárás a folyosókra,
307 II, 1883| utána vetette magát, hogy szinte azt kellett hinni, sose
308 II, 1883| kinézésû öregasszony, ki szinte ott settenkedett a licitánsok
309 II, 1883| koszorúkat megélénkíti, szinte bántónak, illetlennek látszik.~
310 II, 1883| a célért megküzdhessen, szinte egy egész arzenál. S minden
311 II, 1883| született Pozsonyban, hol atyja, szinte György, alispán volt. Mint
312 II, 1884| valóságos elemében van, arca szinte megnagyobbodik a gyönyörûségtõl.
313 II, 1884| egyet-egyet, öntelt arcáról szinte le lehet olvasni, hogy:~»
314 II, 1884| Karátsonyi Guidónak, aki szinte lelépett a politikai porondról,
315 II, 1884| melynek berkeibõl, nádasaiból szinte elõlépni várjuk Kisfaludy
316 II, 1884| mind el lehet enyésztetni.~Szinte nevetségesnek látszik elõttem
317 II, 1883| hölgyek foglalják el, kik szinte benne vannak a korteskedés
318 II, 1883| tanácskozóterembe, ahol szinte a státus pénzügyeinek reperálásáról
319 II, 1883| titkárod.~A Bochkor szónoklata szinte ilyen konfúzus alkotás vala.
320 II, 1883| és hallotta a diskurzust, szinte részt akar venni az államférfiúi
321 II, 1883| Keményre, s báró Kemény szinte ravaszkásan visszakacsintott
322 II, 1883| néznek, a szemek tekintete szinte kérdezni látszik:~»Hát még
323 II, 1883| akinek kevés híja, hogy szinte nem tört el a mécsese, s
324 II, 1883| ott Andrássy Gyula gróf szinte egy beszéddel terhesen.
325 II, 1883| zárja be a parlamentet, hogy szinte a kulcs reszelõs nyikorgását
326 II, 1884| kiemelkedik ebbõl az emberöltõbõl. Szinte kételkedni késztet e mesés
327 II, 1884| egy szépészeti bizottság (szinte látom élén Pulszky Ferencet
328 II, 1884| könyvtárszoba szomszédja. Az ember szinte azt képzeli elsõ percben,
329 II, 1884| visz odább-odább.~- Ez itt szinte egy hálószoba. Amott a konferenciális
330 II, 1884| mint bármely más napon, szinte bántó. Jobban esik most,
331 II, 1884| temetés.~De más tekintetben szinte jól esik megpihenni az örökös
332 II, 1884| fiatal házaspár körülbelül szinte a Király utcából Spányi »
333 II, 1884| felelte az asszonyka. - Szinte hallani lehet a kérõdzésüket.~-
334 II, 1884| zeneszerzõnknél magyarabb) szinte ott hallgatta a meiningenieket,
335 II, 1884| katlanokban a pompás lé, szinte hallani véltem, mint forr,
336 II, 1884| hogy megtalálja. S már szinte látom a reformált fõrendi
337 II, 1884| Mátyás királyé, az ember szinte várja, hogy valami cédula
338 II, 1884| ösmerik... - felelt egy szinte új képviselõ.~- Honnan látszik,
339 II, 1884| édesdeden nevetgélt, s mosolyuk szinte bearanyozta felülrõl a mogorva
340 II, 1884| is, a Gosztonyi Sándoré (szinte egy »fiatal« szónok). Ki
341 II, 1884| levéltárakról unalmasan, hogy szinte olyan kellemetlen volt hallgatni,
342 II, 1885| meg. A költõ szülõvárosa. Szinte odaképzeljük õt magát is.
343 II, 1885| szemöldökjei, ha haragszik, szinte látni folyton mûködõ agyvelejét,
344 II, 1885| fõrendiház sem módosíthat.~Szinte mesés, mint a kék gyémánt,
345 II, 1885| többiek elszégyenkedtek, és szinte hozzáláttak a munkához.~
346 II, 1885| most mindjárt kellene.~Szinte duzzadtak az elmék a cikkektõl.~
347 II, 1885| vijjogó sasokat és keselyûket, szinte hallani véljük, amint megrezzen
348 II, 1885| is, mely alattuk van, s szinte erõszakkal veszik ki belõle
349 II, 1885| ülésekre.~Tolnay Lajosnak szinte bent volna a helye. De õt
350 II, 1885| tizennyolcadik mentében~Mikor a nap szinte ment a nyíl jegyében~Atyja
351 II, 1885| figyelemmel csügg minden szón, szinte gyanúm kezd támadni, hogy
352 II, 1885| bicegett ki a folyosóra, ahol szinte a Wahrmann dolgai tárgyaltattak.~
353 II, 1885| és princípiumok. Távolról szinte hallani vélte a Ház a malom
354 II, 1885| népesítették meg a Ház helyiségét. Szinte hallani lehetett a folyosók
355 II, 1885| utalványozott ki semmit, Olay szinte váltig állította, hogy de
356 II, 1885| õk nagyon tanulékonyak), szinte nem akarta Apponyit kihallgatni.~-
357 II, 1885| széke mellett halad el, aki szinte az iratait szedi össze,
358 II, 1885| hírek érkeztek.~- Lipthay szinte nem szavazott.~- Még szép
359 II, 1885| többé se »nem«, se »igen«.~Szinte bántóan hat ez a rideg kacérkodás
360 II, 1885| következtében konstatálom, hogy szinte rosszul esik a Háznak a
361 II, 1885| a nadrágomra.~Keglevich szinte így tett, bevallotta szerényen,
362 II, 1885| Grünwald Béla írta. Az ember szinte kételkedve rázza a fejét...
363 II, 1885| feketekávémhoz; képviselõk, akik szinte odajönnek kávézni mindennap,
364 II, 1885| Gyula fel nem szólal, ki szinte halkan beszélt, de hosszasan
365 II, 1885| az öreg Pulszkyt látja, szinte kedve jön (bármilyen mameluk
366 II, 1885| jött össze, hogy az ember szinte azt képzelte: »no, itt ma
367 II, 1885| Sándor.~- Nincs itt.~Csanády szinte a folyosón volt, mert azt
368 II, 1885| Orbán (de nem a fagyosszent) szinte egyik jelesünk e nemben.~
369 II, 1885| az apja, anyja. Az ember szinte megsajnálja az ökörnél,
370 II, 1885| tegnapi színházi jelenet, ahol szinte úgy suttogott Apor a magyar
371 II, 1885| ti. a beszédnek), úgyhogy szinte megreszkettek tõle a liget
372 II, 1885| világ az övé volna. Még szinte hallani vélem érdes, rekedt
373 II, 1885| kormányoztatik. Az ember szinte érzi, hogy most az egész
374 II, 1885| verõfényes mosoly.~...És szinte megkönnyebbedett a lelkünk,
375 II, 1885| mellette, Ullmann Sándor szinte a novella mellett érvelt
376 II, 1885| újdonatúj államtitkárja, szinte sajnálta, hogy nem volt
377 II, 1885| ugyanis - hogy volt rávehetõ, szinte elképzelhetlen, de mégis
378 II, 1885| Nagyon megöregedhettem azóta.~Szinte jól éreztem magam, régi
379 II, 1885| beszéddel, mely azonban szinte párolgott a lojalitástól,
380 II, 1885| Tisza, az örök birkózó, szinte feledtetni képes õket. Magok
381 II, 1885| sem verõfényes mosoly.~És szinte megkönnyebbültem, hogy a
382 III, 1886| Moldvába, Oláhországba.~Szinte hihetetlennek látszik, hogy
383 III, 1886| divatja gyorsan múlt.~Az ember szinte azt hitte, hogy mind kihaltak
384 III, 1886| elmém meg van rakva, mégis szinte érzem, hogyha az én alispánom
385 III, 1886| irántunk.~II. A Ház atillája~Szinte félek már, hogy az olvasó
386 III, 1886| sollemnitással összeültek szinte egy üzenetet venni át. Mereven
387 III, 1886| életképességet.~Az ember szinte várta, hogy a gróf délceg
388 III, 1886| szólani, emezekrõl pedig szinte beszélhet mindenki, mert
389 III, 1886| kibeszéli magát Zsilinszky, ki szinte ütött egyet a szászokon
390 III, 1886| Darányi, hogy pörög a nyelve. Szinte kedve lett volna közbekiáltani: »
391 III, 1886| nagy oszlop ingadoznék, szinte mozogni, recsegni látszik
392 III, 1886| Megbízott a generális.~Mintha szinte hinnék, egyszerre körülvették
393 III, 1886| odalent s felsóhajtott:~- Szinte fáj már elszakadnom a javaslattól.~
394 III, 1886| üldögélõ«, piros mosolygó képe szinte mondani látszik:~»Menjünk,
395 III, 1886| hogy egészen izzóvá lesz, szinte sustorog a kis ember, a
396 III, 1886| erre nagyobb szükségük. Szinte kopottnak, vedlettnek látszott
397 III, 1886| észjárású öreg grófot és szinte rosszul esik tudni, hogy
398 III, 1886| kopasz képviselõi fejek szinte persegni látszanak: az izzadtságszag
399 III, 1886| élénk pattogó szavakból szinte kihangzott a kardcsörtetés.
400 III, 1886| Ház elnöke mondott nekik, szinte csak puszta beszéd.~A Ház
401 III, 1886| egy orgánum. Késõbb már szinte jólesõ zene néki a k. k.
402 III, 1886| sövénykapu zárja el az utat, szinte lehetetlen elgondolni mire
403 III, 1886| ember a szemeink elõtt, szinte hallani véltem a csontjait
404 III, 1886| hetyke asszonyságok, most szinte bocsánatot látszanak kérni,
405 III, 1886| ember a mi »generálisunk«. Szinte hitetlenül olvassa az ember
406 III, 1886| nevû zúgtanító esete, aki szinte azt csinálta, amit az állam,
407 III, 1886| levelezõnk.~Olyan különös, hogy szinte lehetetlennek látszik.~De
408 III, 1886| egyszersmind olyan mulatságos, hogy szinte kár lenne, ha nem volna
409 III, 1886| bársonyos székbe; a demokrácia szinte meg van elégedve, mert egy
410 III, 1886| tartózkodjék.~Az irigyei pedig szinte örülnek... mert most már
411 III, 1886| múlt ülésen.~De hisz errõl szinte fölösleges beszélni. Tiszát
412 III, 1886| sõt még Izsák Dezsõ is.~Szinte csodálatos, hogy a programbeszédek
413 III, 1887| vagyok a fõvárosi jelöltekre. Szinte képzelem, mekkora nagy emberek
414 III, 1887| föltámadásig.~Egyenkint, mondom, szinte lehetetlen konstatálni a
415 III, 1887| beszélt haza, Erdélybe. Szinte érezni lehetett a jó falusi
416 III, 1887| kinyitá Ugron a vaskalitkát... szinte hallani lehetett, amint
417 III, 1887| sovány Matkovich Tivadar. Szinte hallani a csontjai zörgését.
418 III, 1887| illetékszabási hivatal.~Szinte a tetõzet reng a nagy hahotától,
419 III, 1887| kell.)~Madarász bátyánk szinte non aedificat. Emlékeztet
420 III, 1887| modorában, s szép tiszta hangja szinte csillan:~- Tisztelt Ház!~-
421 III, 1887| találkoztak egymással, hogy szinte megragadják az alkalmat
422 III, 1887| csodálatos lapról, hogy az ember szinte odaképzelte, hogy a felelõs
423 III, 1887| megjelentek a törvényszék elõtt, szinte önkéntelenül fakadt ki a
424 III, 1887| az öreggel nem történt.~Szinte megkönnyebbültem, hogy immár
425 III, 1887| kiállításban, velin-papíron. Szinte feltûnõ, hogy nem a tudós
426 III, 1887| magyarsággal, hogy az olvasó szinte belemelegszik, s éber figyelemmel
427 III, 1887| antidatálta a becsületes Manasses.~Szinte megérthetõvé váltál pillanatnyira.~
428 III, 1887| járnak-kelnek, látszik rajtok, hogy szinte nem bírnak betelni a dicsõséggel.~
429 III, 1887| Azt lehet mondani, hogy szinte kellett ez a levél. Az idén
430 III, 1887| odakünn. Brr! Az embernek szinte a hideg fut végig a hátán
431 III, 1887| barátságtalan teremben. Szinte érezzük, hogy ez a temetõ
432 III, 1887| aki gazember is legyen, de szinte csak kétszázötven forint
433 III, 1887| száraz szokott lenni, hogy szinte bele lehet csiholni.~A padok
434 III, 1887| közvélemény fejõs tehene volt. Szinte kár érte. Hátráltatta is
435 III, 1887| is mind azt mondta, hogy szinte mástól értesült.~A végén
436 III, 1888| kezd a magjok kiveszni. Szinte a háta borsózik az embernek,
437 III, 1888| rettenetes »bobo«.~Egypár napig szinte érzi a lépcsõház, hogy valaki
438 III, 1888| elbájolta vendégét a gazda.~- Szinte nem akaródzik hazamennem -
439 III, 1888| vékony, savanyú képe van (szinte rászületett a panaszkodásra),
440 III, 1888| begöngyölgetve úgy, hogy szinte nehéz õket kihámozni.~Eötvös
441 III, 1888| hörgi rekedten, hogy szinte a fülemet reszelte. (Ejnye,
442 III, 1888| ásítottak a szemei közé, hogy szinte nyelvén ragadt a szó.~Maradt
443 III, 1888| visszataszító illetlenség. Szinte úgy fogja fel a nép, mintha
444 III, 1888| Természetesen - felelte õ komolyan, szinte csodálkozva nehézfejûségemen. -
445 III, 1888| Hiányozni fog õ nekünk ezentúl. Szinte jólesett estenkint, ha a »
446 III, 1888| mondást csöppentett el, szinte éldelegve gondolta magában: »
447 III, 1888| Lonkay bácsi félig szent.~Szinte csoda, hogy meghalt. Mert
448 III, 1888| elõttem az álombeli kép, hogy szinte hallani vélem még most is
449 III, 1888| nagy része, hogy az ember szinte tûnõdni kezd rajta, hogy: »
450 III, 1888| drága ételekkel úgy, hogy szinte hüledeztek bele az írók.~-
451 III, 1888| annak tartósságában senki.~Szinte édesdeden emlékszünk vissza
452 III, 1888| reszortra kiképezze magát?~Szinte meseszerû, mint telt meg
453 III, 1888| mutatja be az elbeszélõket) szinte csodálkozva kérdheti: »Honnan
454 III, 1888| magyar hibák voltak, amik szinte tetszetõsebbek a némelyek
455 III, 1888| parlamenti mûszavak között szinte elavult e felkiáltás: »A
456 III, 1888| javaslatok labirintusát szinte lehetetlenség figyelemmel
457 III, 1888| pompában ömlenek a gondolatok. Szinte sisteregni látszik némely
458 III, 1888| ellenzéki arcképek kezdõdnek, szinte képzelem, hogy örül meg:~-
459 III, 1888| Jókai édesdeden mosolygott. Szinte kedvem lett volna rákiáltani
460 III, 1888| szakítá meg a szónokot. Szinte jólesik hallani, hogy még
461 III, 1888| HANGULAT~Péchy Tamás, kinek már szinte hozzáidomult arca a funerátorsághoz (
462 III, 1888| Hanem ezekbõl az aggályokból szinte csak egy kis fantázia mellett
463 III, 1888| házas ember.«~Csendesen, szinte szaggatottan indult meg
464 III, 1888| karzatokon ember ember hátán ült; szinte úgy látszott, mintha minden
465 III, 1889| nyerseséggel vegyítve.«~Szinte megelevenül a dieta. Ott
466 III, 1889| annyi rafineriával, hogy szinte megcsodálja az ember. A
467 III, 1889| István, Apáthy István. (Szinte szepegni kezdenek már a
468 III, 1889| nézett a figyelmeztetõkre, szinte rá volt írva a homlokára:~-
469 III, 1889| són és egy kenyeren: most szinte jól esett belekóstolnia
470 III, 1889| publikuma van. Úgy, hogy szinte isten ellen való vétek valami
471 III, 1889| szemébõl, ziháló orrlyukaiból szinte bõgött a farkas éhség a
472 III, 1889| hallottuk Polónyit, hogy szinte illetlen volt.~A nagy nevetésbe
473 III, 1889| napirend szónokai. Az ember szinte csodálkozik: hogy hol veszik
474 III, 1889| úgy, hogy az emberi hang szinte nem bírt áthatolni rajta,
475 III, 1889| Rakovszky István »igen«-jét szinte nagy éljenzéssel fogadták
476 III, 1889| fölzajlani a »Hoch«-okat. Szinte összerezzen, kivált amint
477 III, 1889| keresztül-kasul szeldelt kék szemei szinte azt látszanak mondani: »
478 III, 1889| hogy mást a szájábul már szinte nem is vár az ember, ha
479 III, 1889| Szegény Orbánnak arcán szinte látszott az a tûnõdés: »
480 III, 1889| A Ház nagy orátora ma szinte felülmúlta magát. Rövid
481 III, 1889| meggyõzõdés zománca fénylik s ez szinte maszívakká teszi.~Nagy »
482 III, 1890| mélységes csöndnek közepette. (Szinte megrezzent: hol az ellenzék?)~
483 III, 1890| ne lehessen belõle semmi.~Szinte szívet facsaró volt a sejtelem,
484 III, 1890| mosoly alatt lappangva, szinte ott lebeg már a szentencia: »
485 III, 1890| kell egy kicsit tisztulnia.~Szinte érzem, mikor õt e nehány
486 III, 1890| viseletével és a molnárnak szinte fehérben játszó világoskék
487 III, 1890| ütött rá az öklével, hogy szinte kongott, mint a hordó:~-
488 III, 1890| bocsássatok meg nekem, aki szinte lelkeket szállítok az alvilágba (
489 III, 1890| mutatna az »Almanach«, de szinte egészen belefér.~(Nem, nem,
490 III, 1890| hellyel-hellyel ravasz számításból; szinte kiérzik a hecceken az a
491 III, 1890| mit valami üvegburán át, szinte látni lehet, mint gyûl össze
492 III, 1890| Egyszerû könnyû, magyaros, szinte népies eszmemenetével könnyedén
493 III, 1890| elementáris erõvel, hogy szinte a Ház falai rengtek tõle?~-
494 III, 1890| mondat, mint a hideg zuhany. Szinte fölszisszent tõle a baltábor,
495 III, 1890| Tamás fáradt feje fölött szinte nevetni látszott az emberekkel.~-
496 III, 1890| hogy megszerettessenek) szinte elgondolhatta: »Ugyan kikkel
497 III, 1890| öregurak? A szoknyák suhogása szinte megszépítette e sivár falakat.
498 III, 1890| Detrichnek (az õsembernek), aki szinte megéri azt a nagy summát
499 III, 1890| elválasztott fekete haja simán szinte odatapadni látszik piros,
500 III, 1890| gyorsan megy, hogy a kormány szinte meg van ijedve a nagy szerencséjétõl.
1-500 | 501-750 |