1-500 | 501-750
Rész, Esztendo/Fejezet
501 III, 1890| zúgott össze-vissza.~Az elnök szinte megörült a lármának, mert
502 III, 1890| lelkesedtek a régiek! A mai fülnek szinte szokatlan!~A beszédet nagy
503 III, 1890| törvény-magyarázatra nézve.~A kálvinisták szinte hízásnak eredtek a két óra
504 III, 1890| bárányka benyomását teszi, szinte szeretne az ember selyem
505 III, 1891| fáklyásmenetei, díszpolgári oklevelei szinte az élõk számára vannak,
506 III, 1891| palatinus mit kapna, ha volna, szinte lehetetlen elképzelni.)
507 III, 1891| mindezt föltûnési vágy nélkül, szinte ösztönszerûleg, azon egyszerûséggel,
508 III, 1891| alakja váltig nõtt. Már szinte úgy nézett ki, hogy nem
509 III, 1891| írtam soha egyet se. De most szinte kényszerítve vagyok Vucseticsrõl.
510 III, 1891| kormány is, a közvélemény szinte föllélegzik örömében, hogy
511 III, 1891| olyan jó, mint a vaj, hogy szinte kenyérre lehetne kenni.
512 III, 1891| úgynevezett jó téma után és szinte mosolygott a kínálkozó élvezet
513 III, 1891| hitte, hogy õ is eszik és szinte - nagyokat nyelt, amint
514 III, 1891| belekiáltott volna, õ azt szinte kieresztette a kezébõl,
515 III, 1891| ahol csak borult az ég. Szinte várták már, hogy a Szilágyi
516 III, 1891| zengi az õ dalát és mikor szinte jólesik, ha a távoli mocsárból
517 III, 1891| uralkodnék valamennyi felett...~Szinte jólesett ez egyhangúságban
518 III, 1891| hallottunk s amelynek a végén már szinte várjuk, hogy: »a szíves
519 III, 1891| tetszészaj fölhangzott, szinte vártuk, hogy a prímás intésére
520 III, 1891| most bont szét egy mameluk. Szinte fülünket éri az az elegáns
521 III, 1891| elõjog romba dõlt körülöttük?~Szinte látjuk õket, mikor ezeket
522 III, 1891| szubtilitásokkal, melyek az egész Házat szinte elkápráztatták. A miniszter
523 III, 1891| nagy szónokot s az ellenzék szinte önkéntelenül megrezzent,
524 III, 1891| nyakával, ki láthatólag szinte ideges lett a kínos analizálás
525 III, 1891| s Kégl a nagy munka után szinte kimerülten hanyatlott vissza
526 III, 1891| zenébõl), de a többség is szinte galvanizálva van. A diadal
527 III, 1891| tetszés a jobbon. Podmaniczky szinte elérzékenyedik:~- Ej, ej -
528 III, 1892| nincs erre példa bizonyos, s szinte nem lehet rossz néven venni
529 III, 1892| akiknek agyaráról pedig még szinte csorgott a »kikezdett« elnök
530 III, 1892| legérdekesebb ezek közt szinte példabeszéddé vált a »most
531 III, 1892| homlokcsontjaival, melyek alatt néha szinte elrejtõztek a szemek, fölötte
532 III, 1892| ki magát rövid idõ alatt, szinte tüneményszerûen, ott a miniszteri
533 III, 1892| megfeszített figyelemmel, szinte »en garde«. Ha átlag csak
534 III, 1892| lélek kezdett elválni erõs, szinte hatalmas földi porhüvelyétõl.
535 III, 1892| tudott úgy elõadni, hogy szinte bugyborékolt belõlük a kedély).
536 III, 1892| egyetlen ellenséget se. Szinte legendaszerû, hogy egy vén
537 III, 1892| lélek csillogó kisugárzását. Szinte szép most az öreg Feri bácsi.~-
538 III, 1892| s most is, õróla írva, szinte hallani vélem még, mint
539 III, 1892| némítható kisebbség némelykor szinte többségnek látszik a nagy
540 III, 1892| különbek a mai képviselõknél.« (Szinte restellni kezdtem már, hogy
541 III, 1892| késõbbre!~Ez a gondolat szinte megnyugtatott volna, ha
542 III, 1892| szerelmes. A népszerûség szinte ellenszenves neki, ha néhanapján
543 III, 1892| körülmény másoknál, de nála szinte nehéz belenyugodni. Mert
544 III, 1892| vet rá a közvélemény. És szinte jó, hogy nincs a közönség
545 III, 1892| Ezer egy éjbe« való ez szinte lehetetlen elhinni. Szinte
546 III, 1892| szinte lehetetlen elhinni. Szinte szédülök bele. És mégis
547 III, 1892| gyûlésre képzeli magát, s szinte szorongva suttogja:~- Jaj,
548 III, 1892| viseli magát mindenki, hogy szinte odakiáltunk Bánffy Dezsõre (
549 III, 1892| el, hogy a régi jegyzõk szinte sápadoztak az irigységtõl. (
550 III, 1892| Szapáry Mohácsa.~A karzat szinte roskadásig tele volt kíváncsiakkal,
551 III, 1892| közbeszólást, de halkan, szinte ildomosan; a zajongást azonban
552 III, 1892| csillámlott, a humor pezsgett, szinte bugyborékolt benne.~A nagy
553 III, 1892| elhallgatott, szemeit lesütve. Ejh, szinte félni lehet, hogy hanyatlik.
554 III, 1892| vagyok, mint a krinolin«, s szinte restelli, hogy annyian dicsérik.~
555 III, 1892| maradtak itt; a szolgák szinte fumigatíve nézik a jelenlevõket,
556 III, 1892| Szapáryra. Ezzel a mondattal szinte szobrot faragott Szapárynak.~
557 III, 1892| mondásában, mely egy pillanatra szinte kerülõ válasznak látszik.~
558 III, 1892| lelkesen védi a kormányt, szinte szeretné, hogy két szája
559 III, 1892| érces tiszta hangon beszélt, szinte érzik rajta, hogy undorodik
560 III, 1892| fölrózsázta megint a Házat, hogy szinte képtelenség volt ezt ma
561 III, 1892| Annyira egyforma a párt, hogy szinte konsternációt okozott egy
562 III, 1892| parlament akarata ellen? Szinte azt lehetne mondani, hogy
563 III, 1892| egyszerre összefoly elõttük, s szinte alig tudják már kitalálni:
564 III, 1892| is vesztett. Wekerle arca szinte tündöklik, szellemi súlyban
565 III, 1892| elgondolva a mai ülést, szinte fel lehet kiáltani: Oh gyerekek,
566 III, 1892| fújva a keresztelési kérdés, szinte észre se veszik, hogy a
567 III, 1892| szépen kérte, hogy az ember szinte megsajnálta, igazán szívre
568 III, 1892| nemzeti párti mesemondót, s szinte látta, mint húzzák föl az
569 III, 1892| valóságos mesterség. Az ember szinte látja az aranygalléros szónok
570 III, 1892| került a szólás sora, az szinte magából kikelve tiltakozott
571 III, 1892| jellemzi a mai ülést, hogy szinte kár tovább festeni a képét.
572 III, 1892| mindenkit. A hazaszeretet szinte virágzik. (Csak ne legyen
573 III, 1892| hallgat, s a nagy csöndben szinte áthallatszik a fényképezõgép
574 III, 1892| karzaton levõ paradicsomból. Szinte nyújtja is már feléje a
575 III, 1892| dübörög mögötte Szilágyi, szinte a föld is reng nagy talpai
576 III, 1892| nélkül nincs csata. Lassan, szinte észrevétlen suhan helyére
577 III, 1892| piros arcú, fiatal papját; szinte fölszisszent.~S mivel nem
578 III, 1892| jókedvvel jöttek a Házba. Szinte felfrissültek.~Már õk is
579 III, 1892| eléggé rosszallni, némán, szinte rosszakaratú közönnyel hallgatott
580 III, 1892| átható, fagyos pillantása szinte átöklel. »Ember - mondja
581 III, 1893| aranybetûs nevei díszlenek. Már szinte tele van, de még a »margó«-
582 III, 1893| hogy otthon érzem magamat, szinte családi körben, ahol többet
583 III, 1893| emlék tódul a fejembe, s szinte elfelejtem, hogy voltaképp
584 III, 1893| a haj. Hosszúkás, hideg, szinte vértelen arcát barna kerekbe
585 III, 1893| azon a helyen. E madarak szinte hozzátartoznak a Deák-asztal
586 III, 1893| néha elgondolkozom ezen, szinte elérzékenyülök, hogy mi
587 III, 1893| köveket dobál utána, aki szinte hasonlít a zsákbakötött
588 III, 1893| s hogy milyen kritikus, szinte meg lehet neki bocsátani.~
589 III, 1893| elég akasztási objektum. Ez szinte úgy néz ki, hogy magától
590 III, 1893| mindig ruganyos, nyúlánk, szinte deli alak, hanem most már
591 III, 1893| érkezõ kezeit megrázni s szinte fojtott, félénk hangon kérdi:~-
592 III, 1893| közömbös, méltóságteljes arcán szinte látszott, hogy õ nem az
593 III, 1893| szelídebb, valóságos vaj, hogy szinte kenyérre lehetne kenni.~
594 III, 1893| nevetnek a katolikusok is, szinte a könnyeik is csurognak.~
595 III, 1893| szombati nap a t. Házban. Szinte kár, hogy már leül Vajay,
596 III, 1893| magokat e percben, hogy szinte egyenesen a három beszélgetõ
597 III, 1893| fantáziát hizlaló szürkeségében, szinte önkéntelen ezen gondolkozik
598 III, 1893| szavazás lesz.~...Pedig szinte sajnálom, hogy felzavartak,
599 III, 1893| bürokrácia túlzásait. Beszédje szinte elandalító hatást gyakorolt.
600 III, 1893| javaslatnál fogunk kitavaszodni.~Szinte látni, amint Y. vagy X.
601 III, 1893| A MAI ÜLÉS márc. 9.~Még szinte zsong-bong a levegõben,
602 III, 1893| szélben, mely a Ház ajtait szinte feszegeti, ott csikorogtak
603 III, 1893| Annyira szûzbeszéd, hogy szinte Szûz Mária-beszéd. Kár,
604 III, 1893| nem aratott tetszést, s szinte szerencse, hogy gyenge hangja
605 III, 1893| az új Don Quijotét, aki szinte egy nagy falnak megy most
606 III, 1893| ékesszólási nimbusz. Az emberek szinte gyanakodni kezdtek, hogy
607 III, 1893| nézegette a Ház óráját.~Szinte feltûnõ volt. Vajon a beszédje
608 III, 1893| könyökölt padjában, nagy fejével szinte úgy tetszett, mint a mesékben
609 III, 1893| fojtóvá, nehézzé tesznek, szinte kéjjel szürcsöli be.~S mikor
610 III, 1893| szaladtak fel a homlokára. Már szinte megijedtem, hogy végképp
611 III, 1893| hagyott.~Nagy talpai alatt szinte hallatszott az anyaföld
612 III, 1893| mondod, szívem, helyesen.~Szinte könnybe lábadtak szemei;
613 III, 1893| még nagyobb hahota, hogy szinte a velõ reng tõle a különbözõ
614 III, 1893| De késõbb megszoktuk, még szinte kényelmes volt. A miniszter
615 III, 1893| humorral, hogy az ember szinte megszerette színgazdag elõadásában
616 III, 1893| felül van. A Ház folyosója szinte zúgott hétfõn az elevenségtõl,
617 III, 1893| Wekerle, az õ szokott csendes, szinte pironkodó mosolygásával.
618 III, 1893| Egyszerû válasz volt. Szinte igénytelen. A finom ízlés
619 III, 1893| szivárognak ki rossz hírek. Már szinte türelmetlenül várják õk
620 III, 1893| beragyogva, a lábai pedig szinte megcsikordultak a nemzet
621 III, 1893| csöngettyûje mit sem segített ezen.~Szinte zajtalan léptekkel haladott
622 III, 1893| század vonulna be a terembe, szinte dübörögni látszott a föld
623 III, 1893| fogadva. A hiúbb miniszterek szinte fölsóhajtanak, mikor tárcájukat
624 III, 1893| délelõttönkint a folyosón, s szinte a szívem facsarodik el,
625 III, 1893| azt a nemes kék vérét, szinte hallottam nyargalni a kézerekben.~-
626 III, 1894| könnyen szokott dolgozni s szinte bepillantást enged leleményes
627 III, 1894| mindig ruganyos, nyulánk, szinte deli alak, hanem most már
628 III, 1894| dübörögve, mint a sárkány, szinte porzott az út elõtte s lángot
629 III, 1894| negyedik parancsolatot. Szinte kezdtem hinni, hogy nem
630 III, 1894| ezek a hektika tünetei, s szinte fázott attól a pillanattól,
631 III, 1894| kuszálva a kérdés, hogy szinte lehetetlenség volt kiigazodni.
632 III, 1894| gyönyörûséget találnak abban, hogy szinte hosszabb referádákkal tisztelik
633 III, 1894| az emberek, egy óra után szinte nem beszél, mert akkor széledeznek
634 III, 1894| A mély látású államférfi szinte szándékosan kerülte a szónoki
635 III, 1894| egyénisége is egyszerû, szinte puritán. Áll egy helyben,
636 III, 1894| az emberrel, az is fáj, szinte összezúzza a kezedet; ha
637 III, 1894| ruhájában. Minden új szituáció szinte átgyúrja õt egészen. Egy
638 III, 1894| jobboldal, szélsõbaloldal is szinte tombolt a lelkesedéstõl.~
639 III, 1894| is), a kormánypárt pedig szinte a meghatottságig nyájas
640 III, 1894| epizódot, olyan jól, hogy szinte oda lehelve látszott az
641 III, 1894| roppant zümmögésben, zajban szinte jótékonyan hatott a fantáziákra
642 III, 1894| hogy a vállával támasztaná.~Szinte látlak, milyen gúnyosan
643 III, 1894| földnek az értékét.~De már szinte elérzékenyedtem. Isten veled.~
644 III, 1894| Károlyi Gábor. Utána megindul szinte sebbel-lobbal Justh Gyula.
645 III, 1894| Rohonczyt! Halljuk! Halljuk!~Szinte beomlott a terem a kiáltásoktól,
646 III, 1894| levegõ oly sûrû lett, hogy szinte elhomályosult a terem s
647 III, 1894| beszéd szúrós töviseit, szinte élvezni látszott az õt verõ
648 III, 1894| fiatalabb gróf, Andrássy Gyula. Szinte lehetetlen feladatra vállalkozott,
649 III, 1894| nincs vita!~Mire az elnök szinte megkonfundálódott:~- Valamit
650 III, 1894| Wekerle beszél, folyékonyan, szinte édesen. Ha idegen hallgatná
651 III, 1894| gondolt ki?«~Maga a szónok szinte szeretné, hogy közbe beszélnének,
652 III, 1894| beleugornia úgy egyszeribe, szinte készületlenül, a bevégzett
653 III, 1894| alakját, szeretetreméltó, szinte édes egyéniségét. Legközelebb
654 III, 1894| visszatérésükben, mint ahogy szinte lehetetlen megtalálni visszahívásukra
655 III, 1894| iránt. Hangja rideg volt, szinte szürke. Ah jaj, halottakat
656 III, 1894| zsarátnokokhoz illenek a rémmesék. Szinte hozzátartozik a téli kedélyes
657 III, 1894| tervnek. A titokzatosság szinte megdöbbentõ volt.~Napok
658 III, 1894| minden úgy, hogy a képviselõk szinte elvesznek a sok nagyméltóságú
659 III, 1894| méltóságos fõrend között, hogy szinte megörülnek, ha egymásra
660 III, 1894| csendesen, de mégis nyugtalanul, szinte izgatottan, mert nem igen
661 III, 1894| délelõtti ábrázata volt; szinte meg sem látszott, hogy már
662 III, 1894| szabadelvû párt tömött többsége szinte föltûnt. Szemben vele a
663 III, 1894| Egyszerre olyan csönd lett, hogy szinte Ugron Gábor gondolkozását
664 III, 1895| csillámló fekete szemekkel. Szinte fiatalnak látszott: a fehér
665 III, 1895| jelöltségem lanszírozva lett már. Szinte megfoghatatlannak tûnt fel,
666 III, 1895| valósággá, a mandátum e szinte biztos kilátásával, s most
667 III, 1895| csak megnyílik az ajtó, szinte várom, hogy megnyílik és
668 III, 1895| elõzékenység, szeretetreméltóság - szinte túlságosan kedves. A társaságoknak
669 III, 1895| kibõvíti, s egyszer csak szinte észrevétlenül azon veszi
670 III, 1895| vállalkozhatik a hû leírásra. Szinte kedvet érzünk évelõdni az
671 III, 1895| mutatvány a másikat követi. Szinte lehetetlen meghatározni
672 III, 1895| képzelte melléje háziállatnak; szinte rengett a föld alatta, mikor
673 III, 1895| mégsem mondod meg...~Már szinte levett a lábamról, haboztam,
674 III, 1895| elterpeszkedve a Ház paderdejének szinte három részén. Óriás karzat
675 III, 1895| megy Bánffy elöl szerényen, szinte meghajolva, agyagszín bajuszának
676 III, 1895| kísértetiesen. Csendesen, szinte búsan ereszkedik le a Wekerle
677 III, 1895| végzõdõ arca, komoly, hideg, szinte márványszerû, de apró fekete
678 III, 1895| programját, mely ízléses, szinte túlságos szerénységgel ölelte
679 III, 1895| nyugodtan, fesztelenül, szinte hidegen ült az új vezér,
680 III, 1895| hidegen ült az új vezér, szinte úgy rémlett nekik, mintha
681 III, 1895| pulpitusban.~Nagy tenyerét szinte öntudatlanul ereszti le,
682 III, 1895| uralkodik, oly rendkívüli, hogy szinte megdöbbentõ. Mintha a gondviselés
683 III, 1895| fél óráig szeretetreméltó, szinte kedves. Az apróbb tisztviselõket
684 III, 1895| okoz, õt az fölfrissíti. Szinte látszik az arcán, hogy végtelenül
685 III, 1895| erõsen hegyes állba végzõdik, szinte ércbõl öntöttnek látszik
686 III, 1895| hazajáró kísértet mellett szinte könnyû feladatnak látszik
687 III, 1895| aggastyáné. Mosolya kellemetes, szinte édes, van az egész lényében
688 III, 1895| gondolkozásmódja határozott, de rideg, szinte kietlen. Szelíd, lesütött
689 III, 1895| Franciaországot.« Az ember szinte fölkiált: »Hát ilyen könnyû
690 III, 1895| nõtt meg Perczel Dezsõ, szinte észrevétlenül, úgy, ahogy
691 III, 1895| elhasznált levélbélyegekbõl. (Az szinte mindegy már, hogy egyik
692 III, 1895| fellegek meghasadtak... Szinte álomnak látszanak a válság
693 III, 1895| találja föl, a párt szíve szinte megdobbant:~- Ez õ!~Templomi
694 III, 1895| az általános csodálkozás. Szinte hihetetlen volt. (Az igaz,
695 III, 1895| hogy olyan hamar történt. Szinte regébe való gyorsasággal.
696 III, 1895| barnáknak), magyaros koponyája szinte annyira kerek, hogy nem
697 III, 1895| potom összeggel?« (Az ember szinte sírva fakad a sorsán.)~d)
698 III, 1895| kiült a derült kíváncsiság, szinte elõre örültek, milyen limonádé
699 III, 1895| kritizálni!~Szegény Helfy szinte belesápadt, megborzongott,
700 III, 1895| stádiumba lépett. S most szinte még komolyabb, mint elsõ
701 III, 1895| amit óhajthatunk és mégis szinte a minimum is, mert kétes,
702 III, 1895| folytonos reparatúra már szinte külön foglalkozási ágakat
703 III, 1895| válságokhoz szükséges, hogy szinte bosszantó lenne már, ha
704 III, 1895| Azalatt a közvélemény forrt, szinte izzó lett haragjában, a
705 III, 1895| szokatlan, hogy a felség szinte bosszús lett, mert maga
706 III, 1895| szokottnál is szerényebben, szinte szepegve; Istenem, mi lesz
707 III, 1895| elkezdett hangosan zokogni, hogy szinte meghasadt a szíve. Nem tudta
708 III, 1895| kissé a mámoros hatástól, szinte sajnálkozva bírálja a folyosón.~-
709 III, 1895| Bizonyisten, nem jó lesz. Némelyek szinte fenyegetõzni kezdtek: Ha
710 III, 1896| Tisza Kálmánt, aki a lökésbe szinte beletántorodott, de azért
711 III, 1896| nagyúri kitüntetést, mely szinte nem illik klasszikus egyszerûségû
712 III, 1815| Franciaország kultúrtörténelmét, és szinte érezni, hogy a nemzet ragyogó
713 III, 1815| kivételek annyira ritkák, hogy szinte csodálatosaknak, különöseknek
714 III, 1815| vissza, 1815-ben született. Szinte gondviselésszerû, hogy e
715 III, 1815| fogadniok, s ha már ez megvan, szinte lehetetlen tagadni, hogy
716 III, 1815| felolvasgatta másoknak is, azok szinte leírták és megint felolvasták
717 III, 1815| ez asszony Cincinnatust, szinte nehéz volt elhinni, hogy
718 III, 1815| tudott foglalkozni, hogy szinte azt kellett hinnie mindenkinek,
719 III, 1815| azt Bánffy teszi, kinek szinte szenvedélye folyton-folyvást
720 III, 1815| vagy polgári übercíhert, szinte a lelke örült meg, mint
721 III, 1815| kifáradt a káprázatos pompában, szinte megrészegedett és tompán,
722 III, 1815| Legendárius alak õ már, és szinte a szemünk elõtt látjuk bevonulni
723 III, 1815| mandátumokat.~Hát igen, szinte szemlátomást fogy a törvényhozó
724 III, 1815| undor szavakban kifejezve. Szinte magasabbnak látszott nekem
725 III, 1815| nyitrai születés, az ember szinte csettent rá a nyelvével: »
726 III, 1896| Krokács barátom - mondta szinte melegen -, kászálódjék föl
727 III, 1896| hajadon leánya.) Krokács uram szinte megijedt, de aztán kiókumlálta
728 III, 1896| derekasan. Cseng-bong, hogy szinte zúg, és ünnepélyes csöndesség
729 III, 1896| annyira megszokott, hogy szinte hozzátartozik a megnyitási
730 III, 1896| ebben a stréber-korban) szinte studio állott mindig hátra,
731 III, 1896| fürkészõ héjaszeme.~Minthogy szinte félt a szerepléstõl, hát
732 III, 1896| zamatos; az ember lelke szinte érezte rajta az újdonszerûség
733 III, 1896| negyedrésznyi területükön, hogy ez szinte betöltöttnek látszott. Csak
734 III, 1896| úgy állt ott, könnyedén, szinte hetykén, mintha maga élvezné
735 III, 1896| adott a Tiszáknak, hogy szinte fölötte látszottak állani
736 III, 1896| véleményének azt a súlyt, mely szinte csontot zúz az ellenfélnél.~
737 III, 1896| Ezek az erõs meggyõzõdések szinte megdöbbentõk s talán alkalmatlanná
738 III, 1896| Széchenyi emlékére, hogy szinte elfelejtették Széchenyit. (
739 III, 1896| táborok tollvivõ harcosai szinte versengtek az alkalmazkodás
740 III, 1896| a sárkány mondása (nini, szinte igaz kezd lenni) és eszembe
741 III, 1896| különféle klikkecskék, hogy szinte nehéz nem mosolyogni. Abdera
742 III, 1896| Házban. Megteltek a padok szinte zsúfolásig, pedig a wippek
743 III, 1896| nyitott a nemzetnek, hogy szinte káprázott tõle a szemünk -
744 III, 1896| halt meg nagy csendben, szinte elfelejtve a világtól.~Azon
745 III, 1896| a magyar haza árulására. Szinte csodálkozni lehetne rajta,
746 III, 1896| csak ki akar bújni s aztán szinte keresztültör a jó öreg Schreiber
747 III, 1896| Lanthier úrról pedig szinte megfeledkeztek már az Apponyiért
748 III, 1896| valaki kijön és hírt hoz. De szinte nehéz felösmerni az esteli
749 III, 1896| különösebb hangsúlyozás nélkül szinte csak úgy mellékesen mondotta
750 III, 1896| ereszkedik. Az ívlámpák szinte elmerülnek az átfûlt, rettenetes
1-500 | 501-750 |