Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|          És az emberek azt mondják remegve: a Duna járja a szokott
 2    I,  1878|           ma, ahol ezek feküsznek.~Remegve lépek a rideg sírokhoz.
 3    I,  1879|         fölött uralkodó fejedelmek remegve néznek szenvedések és szenvedélyek
 4    I,  1879|            lehetett.~A tanácskozók remegve emelkedtek föl, mint valami
 5    I,  1879|           hogy ezentúl csak félve, remegve nézhetjük azt a megrengetett
 6    I,  1879|          reményem..., szememfénye. Remegve figyelem pályáját és csodás
 7    I,  1880|         fiakkerpénzt, a szivarozók remegve gondolnak a színházra. Csak
 8    I,  1880|          Kálmánban végzõdik Bakay. Remegve nézem odább, nem-e ismét
 9    I,  1880|           reményem... szememfénye. Remegve figyelem pályáját és csodás
10   II,  1891|             s az õsz utolsó napját remegve látja lehanyatlani. A közbül
11   II,  1882|            az erdõk száraz gallyai remegve csapódtak össze.~S aki beszítta
12   II,  1882|          látja minden ékességét, s remegve érezzük minden hiányát.
13   II,  1883|           Göndöcsöt. Megrázkódott. Remegve nyúlt be a zsebébe, hogy
14   II,  1883|         aki ösmeri az idõk jeleit, remegve húzza be fejét vállapockái
15   II,  1884|            azóta odahaza. A zsidók remegve emlegették nevét, az antiszemiták
16   II,  1884|          tekintete. Óvatosan, majd remegve tartotta kezében a tárgyakat,
17   II,  1885|         koronával.~A szegény leány remegve, pirulva állott ott.~Körülötte
18   II,  1885| elhallgatom.~Az udvarhölgyek, akik remegve hallgattak az imént, édes
19  III,  1886|    elküldenek Sepsi-Szt.-Györgyre.~Remegve hallottam ezt. Egy erdélyi
20  III,  1890|          hol az anyjára, kis szíve remegve inog ide-oda... míg végre
21  III,  1893|         Egy másik fiatal képviselõ remegve húzódik el tõle:~- Hallottad,