Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878| gúnyolódásokat az utána ügetõ királyra, kit fel nem ismert.~Róma
 2    I,  1879|      a nemzet, mikor a magyar királyra és József fõhercegre gondol,
 3    I,  1879|       költeményt írt a magyar királyra, tele rajongással, tele
 4    I,  1879|       méltatását nem szabad a királyra hagynunk, mint a sokat fáradott
 5   II,  1881|        vándlit« csinál s ha a királyra látszik is célozni, csak
 6   II,  1882|    legelõször nehány szóban a királyra, azután a megtiszteltre,
 7   II,  1883|      Kálmán megijed, hogy õ a királyra tör, és jegyezni kezd.~Kemény
 8   II,  1883| kíváncsi, de nem emberre vagy királyra, hanem legfeljebb kíváncsi
 9   II,  1883|      biztostól.~A prológnak a királyra vonatkozó célzatait több
10   II,  1883|       Minden szem odanézett a királyra. De nehéz hivatal az ilyenkor!
11   II,  1883|     kapuján.~Feldörg az éljen királyra, királynéra és a hazára,
12   II,  1884|       sül itt ki mindjárt - a királyra!~Már erre aztán nolens volens
13   II,  1885|      kíséretében õfelségére a királyra.~Amire természetesen Haynald
14  III,  1887|      megeszi a kormányt, ha a királyra jön étvágya, hát a királyt
15  III,  1888|      önök errõl legott Mátyás királyra?~A miniszter úr beszáll
16  III,  1888|     hivatkozott Andrássyra, a királyra és végül az öreg Hunyadi
17  III,  1892|       holt szemek egyenesen a királyra szegzõdnek. A kíséret megrémülve
18  III,  1894|   hogy milyen dicséret ez egy királyra!~A JÁNOS~Életkép~Nem valami
19  III,  1894|    hogy a Szilágyi dolgában a királyra gyakorolt pressziót a szabadelvû
20  III,  1895|   hogy befolyása lett volna a királyra komoly politikában, az csak
21  III,  1815|      az elsõ poharat a magyar királyra üríti. (Lelkes éljenzés.