Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874| félrevezetésre alkalmas, s eszünkbe juttatja már századikszor ama történeti
 2    I,  1877|             mely Damjanich özvegyét juttatja eszünkbe.~Szegény özvegy,
 3    I,  1877|         merész állítás - s eszünkbe juttatja annak az angol példabeszédnek: »
 4    I,  1877|           lucendo s mindig eszünkbe juttatja Madarász urat, ki így szólott: »
 5    I,  1877|             nagyon naiv, s eszünkbe juttatja az egyszeri üldözött embert,
 6    I,  1877|    tízeregyediket, mely eredményhez juttatja a tisztelt kongresszust!~
 7    I,  1878|          Rothschildokat koldusbotra juttatja e bank húsz év alatt. Kõszénbányát
 8    I,  1878|           megkapó nagysága eszünkbe juttatja nagy hazánkfia lelkes szavait: »
 9    I,  1878|             mely mindenkinek eszébe juttatja, hogy éppen olyan késõn
10    I,  1879|      katasztrófát, a rekonstrukciót juttatja eszünkbe: a fájdalom s remény
11    I,  1880|             között megõszült tudóst juttatja eszünkbe. Hangja gyenge,
12    I,  1880|          nem múlik, a város e célra juttatja azt, minélfogva bátran lehetne
13    I,  1880|          most haldokolva, hervadtan juttatja eszünkbe, minõ ragyogó pompás
14   II,  1883|       Mindnyájokat a menny­országba juttatja, mert mindnyájukat koldusokká
15   II,  1882|              s azonfelül is sokszor juttatja eszünkbe a mai geszti földesúr
16   II,  1885|              mely a tanári székekbe juttatja a tehetetleneket is. Elmondta,
17   II,  1885|  kecskeszakálla a barázdabillegetõt juttatja eszünkbe.~Ezalatt a Ház
18   II,  1885|             óta ismétlõdik, eszembe juttatja az örökkévaló fazekak meséjét.~
19  III,  1886|            jobb a hírénél.~Eszünkbe juttatja a Turgenyev emberét, akirõl
20  III,  1894|       elfelejtette volna is, eszébe juttatja, a mi klerikális és feudális
21  III,  1895|          politikához, mindig eszébe juttatja az embernek azokat a medvéket