Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|      meg engedi érni. Magyarok istene, ne hagyj el, jön a klotûr.~
 2    I,  1875|        adta szavát: úgy legyen istene az isten, amint támasz helyett
 3    I,  1875|      világosságnak (tehát idő) istene volt.~S ki a dolog iránt
 4    I,  1875|   teológus egyszemélyben. Az õ istene is az idõ, mert mindennek
 5    I,  1877|         s elaludott...~Az álom istene gyűlöletes pillantást vetett
 6    I,  1877|  székely puccs«-ban...~Az álom istene eközben elszabadítá a víziókat...~
 7    I,  1877|       oldalára fordul.~Az álom istene dühbe jő, hogy nem bírja
 8    I,  1877|  egyedül mi vagyunk. »Magyarok istene« az isten, és a többi komiszabb
 9    I,  1878| miniszterelnöknek, hogy fogadj istene nem olyan, mint amilyen
10    I,  1879|        keresi, melyikünknek az istene volt az, aki mindnyájunkat
11   II,  1921|       istenük volt (a magyarok istene), hát mért ne költhetnénk
12   II,  1881|      haragvó Apollo. Nem hiába istene a poetáknak, de jó mintául
13   II,  1883|        rendelte a keresztények istene. De még vasárnap sem hagyják
14   II,  1883|     odabent?~Azt-e, hogy nincs istene, akire hivatkoznia szabad
15   II,  1883|       az isten elé. Neki nincs istene.~Szegény Móric! Most már
16   II,  1883|      már igazán semmije sincs. Istene sincs. Errõl a törvényszéki
17   II,  1883|  Prónay József, oldalt a vizek istene, Horváth Gyula.~Az asztal
18   II,  1883|    Gyula mint szónok.~A »vizek istene«, mert így nevezik barátai,
19   II,  1885| Frigyessel szincerizál a vizek istene: Horváth Gyula. Az öreg
20  III,  1889|        egy kis esõ. A magyarok istene könnyezett. Ekkor vette
21  III,  1896| Pichleren kívül még a magyarok istene is vigyáz egy kicsit Magyarországra -