Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875| Kerepesi út, melyen keresztül a halottakat szállítják örök nyugalomra,
 2    I,  1878|       sorja, hogy a megtisztult halottakat megpirítaná odalenn, ott
 3    I,  1879|        volna: »Felséges uram! A halottakat még nem kereste senki; eddig
 4    I,  1879|     palack udvari bor kísérte a halottakat?«~Tisza Lajoson az a dicsõség
 5    I,  1879|   egyszer legyen, - ott, ahol a halottakat siratjuk, ahelyett hogy
 6    I,  1880|       fog kinevezhetni - mert a halottakat föl nem támaszthatja hideg
 7   II,  1883|        a halál tette jobbakká a halottakat. Bár az történnék - ami
 8   II,  1883|    megérteni, miért bíztatják a halottakat azzal, hogy »feltámadnak«.
 9   II,  1884|       azok nem tudnak semmit. A halottakat elösmerik, mert azok nem
10   II,  1884|    megérteni, miért biztatják a halottakat azzal, hogy feltámadnak.
11  III,  1886| tüdejüket és mellékesen lesik a halottakat. De a legragaszkodóbb Hantaller
12  III,  1886|       ül a folyosón, de õ nem a halottakat lesi (mivelhogy szélsõbaloldali
13  III,  1886| tisztelt Házat.~Elparentálván a halottakat, a másik jegyzõ elreferálta
14  III,  1887|        kontó és egypár adoma.~A halottakat elsirattuk tegnap, a kontókat
15  III,  1890|   halottjai, de temetõje nem. A halottakat Szõregen temették el. Az
16  III,  1890|          Az õsz Vay elsorolja a halottakat; Rudnyánszky József felolvassa
17  III,  1892|         kaparná ki sírjaikból a halottakat (mert az illetlen). És mit
18  III,  1894|        Háznak, dolga kevés van; halottakat elparentál, élõket igazol,
19  III,  1894|          szinte szürke. Ah jaj, halottakat melegen elsiratni, ahhoz
20  III,  1815|    uraim, békén azokat a kedves halottakat (tudniillik a kérdéses foglyokat),
21  III,  1815|       kortesek, fussatok! Még a halottakat is behozzátok!~Sápadt galoppinek