Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|              homályosodni kezdett, a hallgatók pillái leereszkedtek az
 2   II,  1882|           mit beszélnek maguk közt a hallgatók, az lehet rossz szokás dolga
 3   II,  1882|          azért van itt; de igenis, a hallgatók lopják az idõt s mulasztják
 4   II,  1883|           más hangulatot ébresszen a hallgatók és nézõkben; itt az egész
 5   II,  1883|              még a legmakacsabb öreg hallgatók is kimerültek, és otthon
 6   II,  1885|   megfordítva. De vannak univerzális hallgatók is. Akik mindenre csillogó
 7   II,  1885|         extraktumát pazarul szórja a hallgatók közé.~Valóságos lexikonnak
 8  III,  1886|           nagykövetünk is ott volt a hallgatók között, de persze nem állta
 9  III,  1887|               mint a záptojások.« (A hallgatók viharos tetszésbe törtek
10  III,  1887|       szelídek, amíg etetik õket.~(A hallgatók megint viharos tetszésben
11  III,  1888|          érték a legkevesebbet, de a hallgatók is ehhez értenek legkevesebbet.
12  III,  1888|              meg, mikor szónokolt. A hallgatók erre elõszedegették az esernyõiket,
13  III,  1890|            elõvarázsoltan lebegett a hallgatók elõtt, a képzelet délibábjában,
14  III,  1890|              ott szemlátomást nõtt a hallgatók elõtt. Nem Tisza, de Wekerle. (
15  III,  1890| csöngettyûjét hallva, szétfoszlott a hallgatók elõtt a rózsaszín köd, apró
16  III,  1892|              ellen futottak össze.~A hallgatók egyre fogytak, Sima egyre
17  III,  1892|             emelvényen, hogy vajon a hallgatók fogynak-e el hamarabb, vagy
18  III,  1893|            mintha szögekkel vernék a hallgatók koponyáját: kopp, kopp,
19  III,  1893|             feje ideákkal!) Az »örök hallgatók«, és ez egy egész osztály,
20  III,  1893|        összefutó szálakkal állítja a hallgatók elé reformterveit, hogy
21  III,  1895|        Egymás után száguldottak el a hallgatók elõtt tarkábbnál tarkább