Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|             mind a kettõ nagy kárát vallja. Márpedig mi nem akarhatjuk
 2    I,  1878|            helyet s a kormánypártot vallja kebléhez nõttnek.~Az Ábrányi-dinasztia
 3    I,  1879|          melynek a szegény igazgató vallja kárát.~A királyi biztos,
 4    I,  1880|           emberrõl nem tudni, minek vallja kárát.~A fiatal Neczpály
 5    I,  1880|            vélekednek, hogy a város vallja kárát.~Bukásának csak a
 6   II,  1881|     titkárával Magyarországig s itt vallja be - hát még bekerülhetett
 7   II,  1883|             hozták el a zsidók, azt vallja, hogy Recsky kegyetlenül
 8   II,  1883|          lett volna.~Solymosiné azt vallja, hogy egy tekintetre belátta,
 9   II,  1883|         Recsky exkertésze pedig azt vallja, hogy a zsidók fû-fát ígérgettek
10   II,  1883|           egyszerû paraszt, aki azt vallja, hogy mikor a talált hulla
11   II,  1883|         akarna a vádlottak számára?~Vallja meg négyszemközt.~- Hát
12   II,  1883|           Berecz megmaradt, s - így vallja - édesanyja jósága tudtán
13   II,  1883|           hallgatóságot.~Cserey azt vallja, hogy õ reggel nem találta
14   II,  1884|          részben Falk tanítványának vallja.~Egyszóval olyan kezdet
15  III,  1886|            Õ is a kinevezés hívének vallja magát.~Meghökkentem. Vége
16  III,  1887| Magyarládról. Ez a derék férfiú azt vallja, hogy Körmendy avval térítette
17  III,  1887|             maga »ultra­montán«-nak vallja magát.~- Csak tessék! -
18  III,  1889|        Gábor (akire ráförmedt, hogy vallja be, mennyibe került a választása),
19  III,  1891|     inkorrektségekkel s csak azután vallja be, hogy a javaslatokat
20  III,  1894|          köthártyalob tárgyalásánál vallja magát a kiegyezési alap